FODOR TAMÁS (SZDSZ):
FODOR TAMÁS (SZDSZ):
FODOR TAMÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Juhász Pál képviselőtársammal szinte egyszerre szisszentünk fel, mikor meghallottuk azt a történetet, amely munkaügyi központok – megyei munkaügyi központok – igazgatóinak kinevezéséhez tartozik. Én persze saját hagyományaimhoz híven továbbra is érdekelt, feszült figyelemmel szemlélem mindazokat a szereposztási technikákat, amiket a miniszterek elkövetnek, úgyhogy engedjék meg, hogy ezt a vonalamat folytassam tovább, annál is inkább, mert a múltkori interpellációmnál a Nemzeti Színház ügyében a kultuszminiszter úr nem tudta föllebbenteni előttem ezeket a kulisszatitkokat. Úgyhogy én továbbra is makacsul ragaszkodnék ehhez a kérdésfeltevéshez. Most természetesen nem színházi ügyekről lesz szó, hanem ezekről a megyei munkaügyi központokról.
Önök éppen olyan jól tudják, mint én, hogy ezeknek az igazgatóknak igen nagy a hatáskörük, nagyon nagy összegek fölött diszponálnak, és bizony nem mindegy, hogy milyen szakértelemmel teszik. Azt hiszem, hogyha máshol nem, itt aztán igazán fontos, hogy szakmai szempontok domináljanak a kinevezéseknél.
Tisztelt Miniszter Úr! Ön húsz esetben döntött az igazgatók kinevezésénél, és ebből 15 esetben figyelembe vette a megyei munkaügyi tanácsoknak a szakmai javaslatát, öt esetben nem. Az egyik ilyen kivétel Jász-Nagykun-Szolnok megye.
Ez a történet körülbelül két hónapja kezdődött, amikor is az ottani megyei munkaügyi tanács elbírálta a beérkezett hét pályaművet, és a legalkalmasabbnak dr. Szabó Rudolfnéét ítélte meg, hiszen országosan elismert szaktekintély a munkaügyi területen, és az a munkaügyi hálózat, amelyet ott, ebben a megyében többek között ő hozott létre, a mai napig elég jól működik.
De hát így, vagy úgy, teljesen mindegy, hogy kinek mi a véleménye, ez akkor is egy testület – egy kollektív testület – és eléggé egybehangzó volt a véleménye. Három nappal később a minisztérium szakmai testülete is nyilvánvaló, kedvező döntést hozhatott, hiszen – és itt kezdődik számomra az érdekes történet – egy körtelefon tudatta az érdekelt pályázókkal – természetesen a sikeres pályázókkal –, hogy sikerült ez a pályázat, és hogy nemsokára meg fogják őket hívni a minisztériumba, hogy a kinevezésüket átadják. Ezt erősítette meg négy nappal később – és itt van az érdekes – a második telefon, és ez a második telefon az Országos Munkaerőpiaci Központ főigazgatójáé volt, aki a kinevezendő igazgatók fölött majd a munkáltatói jogokat fogja gyakorolni. Megerősítette tehát ezt a kedvező döntést.
Hat nap múlva meghívó érkezett – ez nem telefon, ez egy meghívó – a minisztériumba, mint utóbb kiderült, azoknak, akiket már-már kineveztek.
Ezeket a telefonhívásokat követte a harmadik, figyelemre méltó telefonhívás, az újabb főigazgatói jelentkezés, hogy egy kis adminisztrációs hiba van, de ne nyugtalankodjék, hiszen egy-két nap múlva megkapja a meghívót. Két nap múlva jön a következő telefon – ez a negyedik telefon –, ez pontosan 2 órakor volt, és a telefon tulsó oldalán a minisztérium főosztályvezetője jelentkezett, aki kijelentette, hogy baj van a pályázattal, ne menjen másnap a meghívó ellenére a minisztériumba, valószínűleg új pályázatot fognak kiírni. A miniszter úr a kormányülésről telefonált: ez az ötödik telefon, és ez érdekel engem leginkább.
Tisztelt Miniszter Úr! Hogyha nem sért államtitkot vagy szolgálati titkot, kérem, mondja el, hogy mi történt az üggyel összefüggésben – természetesen csak az üggyel összefüggésben – azon a bizonyos kormányülésen, vagy ha nem a kormányülésen, a kormányülés szünetében, azért,– hogy ilyen stílusban maradjunk –, hogy váratlan rapid megoldás született.
A második kérdésem: ha nem a megyei munkaügyi tanács mindhárom oldalának, tehát a munkaadói, a munkavállalói és az önkormányzati oldalnak egyöntetű, Szabóné pályázatát a hét értékelhető jelölt közül kimagaslónak ítélt véleményét vette figyelembe ön, akkor kinek a véleményét?
Harmadik kérdésem: hogyan zárja ki ön azt a feltételezhetően önre nehezedő nyomást, egyes pártközpontokból önhöz érkező nyomást, amely igyekszik a kulcspozíciókba saját embereit ültetni?
Végül a negyedik: kérem, nyugtasson meg miniszter úr, hogy ez a visszatérő rémálom az új kontraszelekcióról egy pusztán ellenzéki üldözési mánia, annál is inkább, mivel Szabó Rudolfné a szolnoki önkormányzat SZDSZ által támogatott városi képviselője. Nyugtasson meg kérem, hogy ezentúl nem politikai szempontok győznek a szakmai szempontok fölött, és nem érdekes, hogy kinek milyen a párttagsági könyve. Köszönöm szépen. (Taps a balközépen és bal oldalon.)
