KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság éppen ülésezik, és egy módosító indítványt tárgyal meg – Békesi úrét ezzel kapcsolatban –, de azért elmondom a mondandómat nagyon röviden.
Az 1991. évi állami költségvetésről szóló törvény előírta azt, hogy az Országgyűlésnek április 30-áig számoljunk be az első negyedévi költségvetés alakulásáról. Ezt megtettük, s most június 17-e van éppen, amikor ez napirendre kerül, úgyhogy szeretnék néhány általánosabb dolgot mondani a költségvetéssel kapcsolatban.
Egyrészt a beszámolóban jelzett tendenciák, tehát a bevételek elmaradása az időarányostól és a tervezettől tovább folytatódott. És itt szeretném emlékeztetni önöket, hogy én nagyon hadakoztam az ellen, hogy ne emeljük luftra a bevételeket, mint ahogy néhány képviselőtársam ezt volt olyan kedves javasolni. Az élet sajnos engem igazolt, mert a bevételek nem úgy jönnek be sőt, elmaradnak. Nem hogy az emelt szintet nem fogják elérni, hanem az eredetileg tervezettet sem valószínűleg. A kiadások egyelőre kézben tarthatóak, tehát úgy alakultak, ahogy azt a tervek mondják és mutatják. Tehát azt lehet mondani, hogy a költségvetésben éves szinten az eredeti tervezett hiányhoz képest bizonyos feszültség mutatkozik. Ez a feszültség nagymértékben oldódhat akkor, hogyha a kelet-európai, mindenekelőtt a szovjet kereskedelem megindul, illetve jobbá válik.
Azonban néhány bizonytalansági tényezőre szeretném felhívni a figyelmüket. Az első: a Bős-Nagymarossal, illetve a világkiállításban vagy a világkiállítástól kialakult új helyzetre nem voltak tartalékok a költségvetésre beállítva.
Másodszor: a kárpótlási törvény elfogadásából adódó terhek ma még ismeretlenek, mert ugye a kárpótlási törvény még nincs elfogadva.
Ezenkívül nem tudtuk fölmérni, hogy milyen költségvetési kihatása lesz az egyházi ingatlanok visszaadásának, illetve az önkormányzatok ezzel kapcsolatos kárpótlásának. Bizonytalan, bár költségvetési átcsoportosítással kívánjuk megoldani – és nyilván itt leszek nemsokára egy csomó törvényjavaslattal ez ügyben –, hogy a sztrájkmegállapodás, illetve a sztrájkot elkerülő megállapodás milyen költségvetési átcsoportosításokat igényel.
Végül van két olyan tényező, amelyik ma nem felmérhető. Az egyik: a munkanélküliség alakulása gyorsabb annál, mint amit számításba vettünk, ezért nyilvánvalóan a szolidaritási alapnak előbb-utóbb szüksége lesz pénzre. A másik: a mezőgazdasági termelés sokkal nagyobb, tehát nagyon kedvező mezőgazdasági évünk van, és nyilvánvalóan nem lehet megengedni azt, hogy azok a parasztok, akik minden, a fejük felett zajló politikai csatározás ellenére tisztességesen dolgoztak, a termékeiket ne tudják értékesíteni, illetve ne legyen megfelelő jövedelem mögötte.
Még azt is szeretném elmondani, hogy a költségvetéssel szorosan összefügg a társadalombiztosítás rendszere. A társadalombiztosítás ma úgy néz ki, hogy növekszenek a kintlévőségek, méghozzá nagyon jelentősen, tehát nem fizetik a társadalombiztosítási járulékot. Tehát ha ma bármilyen vállalást csinál a társadalombiztosítás, az már a költségvetés bőrére, a költségvetési garancia terhére megy.
Mindezt azért mondtam el, hogy rendkívül kemény és határozott magatartásra van szükség ahhoz, hogy a költségvetés és a gazdasági folyamatok kézben legyenek tarthatóak. Annál is inkább, mert nem lehet választani sem azt, hogy az infláció növelésével hidaljuk át a problémákat, sem azt, hogy adókat emeljünk azért, hogy a költségvetés esetleg növekvő deficitjét finanszírozni lehessen. Az inflációt annál kevésbé lenne szabad felhasználni a gazdaságban, mert az inflációs folyamatok lefelé mennek. Meg lehet fogni a gazdaságot, és hosszú távon csökkenteni lehet az inflációt.
Végül még két megjegyzés. Köszönöm a Számvevőszéknek a jelentéseit, amelyek korrektül tükrözik a helyzetet.
Nem tudom, hogy a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság mit döntött. Én egyetértek Békesi úr javaslatával annyiban, hogy a félévi folyamatokról is be fogok számolni az Országgyűlésnek, annál is inkább, mert ez egy nagyon fontos év. Tehát valamikor augusztus végére készítünk egy ilyen anyagot, de arra nem akarok és nem szeretnék kötelezettséget vállalni, hogy már most elvállaljam azt, hogy bizonyos előirányzatokat módosítok addigra, mert hiszen előbb be kell jönnöm a törvénymódosításokkal, és nyilvánvalóan a költségvetési törvénnyel és az Alkotmánnyal az függ össze, hogyha módosítunk valamit, akkor folyamatosan bejövünk a Parlamenthez.
Köszönöm szépen. Kérem szépen, hogy a határozatot, illetve a határozati javaslatot szíveskedjenek támogatni. Köszönöm, Elnök Úr! (Taps.)
