VINCZE KÁLMÁN (FKgP)
VINCZE KÁLMÁN (FKgP)
VINCZE KÁLMÁN (FKgP) Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Friedmann Milton amerikai közgazdászt azért bírálták, mert visszatért a neoliberalizmushoz, az úgynevezett harmadik utas alapgondolathoz. Ez az elmélet támadja a szocializmust és támadja a monopóliumokat. Most már tudjuk, hiszen a történelem bebizonyította, hogy a monopólium káros a nemzetgazdaság, de az egyén szintjén is. Ettől a szocializmus csak abban tér el, hogy az még károsabb. Sajnos, nemcsak elméletből ismerjük a hatásukat.
Friedmann nagy hangsúlyt fektet a gazdaságban a pénzügyi folyamatokra, azok hatásaira. Főképpen a chicagói közgazdasági iskola képviselői tették magukévá az államháztartás viselkedésének e normáit. E tézisek kitartó követői vállalták és ma is vállalják a chilei gazdaság talpraállítását és a polgári társadalmi berendezkedés hosszú távon való stabil kiépítését. A problémát megoldották. Chile most dinamikusan fejlődő, polgári berendezkedésű társadalom.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miért mondtam el mindezeket? Mindössze azért, mert az államháztartásról szóló törvényjavaslat tárgyalása során vélelmeznünk kell azt a hatást, amelyet e törvény ki fog váltani. Mivel e törvény, elfogadása után, több – elsősorban gazdasági, de néhány társadalompolitikai – törvény szempontjából is determinációs tényező lesz, nem közömbös, hogy a hatásmechanizmus milyen lesz elsősorban a kiszámíthatóság szempontjából.
Az államháztartás törvénye – mivel a gazdaságpolitika a megvalósulás gyakorlatában egy vagy többszörös áttételen keresztül hat – lehet lassan ölő méreg, ha tévedéseket, hamis prognosztizációt tükröz vissza, vagy visszatükrözi az alapos törvényelőkészítői ráfordítást és akkor a társadalompolitikai és gazdaságpolitikai szempontból látványosabb szabályozó elemek, törvényi hatások viszik el a pálmát.
Ki kell zárni a lehetőségét a szubjektív megítélésből adódó esetleges zavaroknak azáltal, hogy például egy beruházási vagy felújítási tételt minősítsen vagy az Országgyűlés, vagy a Kormány, vagy egy miniszter. A disszonancia az Országgyűlés és a miniszter azonos szintű felruházásából ered. Ugyanezen tétel eleve a bizonytalanság irányába hat.
Az eltérő nagyságrendek, ezen beruházási, illetve felújítási tételek nem lehetnek indokok. Rendkívül fontos a költségvetési gazdálkodásban a céltartalékok rendszere. Nem célszerű, hogy a törvényjavaslat nem rendelkezik azon esetekkel, ha az objektív feltételek úgy alakítják az eseményeket, hogy nem kell felhasználni, igénybe venni azt.
Az államháztartásról szóló törvény kerettörvény, ezért elveket fogalmaz meg és feltételeket rögzít. Ezek az elvek és feltételek túl részletesek az V. fejezet, a helyi önkormányzatok költségvetése vonatkozásában. A helyi önkormányzatok hatáskör-csorbításnak fognak néhány bekezdésben foglaltat minősíteni.
"A költségvetési szervek gazdálkodása" címszó alatt a 96. és 97. § túlságosan megköti a költségvetési szervek kezét a gazdálkodás vonatkozásában. Pedig ez ellenkező esetben a racionalitás irányába hatna, mivel a központi is, de főleg a helyi költségvetési szervek rendelkeznek komoly, gazdálkodásra vonatkozó információkkal.
A 96. § (2) bekezdése egy fontos alapító okirat-módosítgatást eredményezne, mivel a törvényjavaslat azt mondja, hogy az alapító okiratban kell meghatározni, hogy a vállalkozás milyen tevékenységre terjed ki.
A "Pénzellátás" fejezet, 102. § (4) bekezdése lehetőséget ad a Kormánynak, hogy ütemezetlen finanszírozást valósítson meg, azaz a költségvetési bevételi teljesüléseket meghaladó mértékben engedélyezzen pénzelköltést a központi költségvetési szerveknek.
Ez a körülmény a bevezetőben oly erőteljesen hangsúlyozott monetarizmus ellen hat, illetve a Friedmann-féle egyensúly kívánatos pilléreit leginkább a központi költségvetés révén nem illik megingatni.
Nem hathat az egyensúly ellenében az elfogadásra kerülő törvény egyetlen eleme sem. Sőt már egy statikusan felépített, jelen feltétlenredszerben megfogalmazott makro-gazdasági szintű egyensúly is tulajdonképpen egyensúlytalanság irányába hat az ismert nemzetijövedelem-tömeg várható éves alakulása miatt. Olcsó népszerűség irányába hatna, ha olyan elemek kerülnének a tervezetbe, amelyek a szociális piacgazdaság elemei közül a szociális elemeket favorizálná. Természetesen ez csak a másik oldal rovására, pozícióinak a rontása révén juthatna érvényre. A Független Kisgazdapárt mindig a stabil lét- és gazdálkodási feltételek megteremtését tartotta egyik fő politikai programjának, azonban lényeges elemnek tartja a gazdaságpolitika megvalósulási gyakorlatában, hogy a folyó nagy társadalmi, gazdasági átalakulás révén kialakuló régi–új tulajdonosi réteg és az általa működésbe hozandó vagyon finanszírozási elveiről is szóljon az elfogadásra kerülő államháztartási törvény. Ezen pozitív diszkriminációnak érvényt kell szerezni ahhoz, hogy a törvény többi fejezete hosszabb távon a gazdasági növekedés következtében minőségi változáson mehessen át. Ezt feltétlenül hiányoljuk a törvényjavaslatból.
A társadalmi, gazdasági átalakulás magyar gyakorlata a korábbi rendszerbe való tervszerű, rendszerszemléletű beavatkozás jogszabályok változását feltételezete. Ezen dezorganizálódás-mentes rendszerbe való beavatkozás eddig sikerült. Ez még hadd ne minősítse az általunk megalkotott törvényeket. Az államháztartási törvény több pontját módosítani szükséges, azonban elfogadása révén a törvényhozás egy jelentős lépést tesz előre. Azt majd hatásmechanizmusa fogja minősíteni, hogy ez a lépés hátra volt-e, oldalra történt-e, vagy szándékunk szerint előre történik. Köszönöm szépen a meghallgatást. (Taps.)
