CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kereszténydemokrata frakció álláspontját ismertetve én is először ennek a törvényjavaslatnak a fontosságát szeretném hangsúlyozni. Megítélésem szerint a politikai rendszerváltás, a gazdaság, a társadalmi intézmények átalakítása sorába tartozik az államháztartási reform is. Alapvetően azért, mert itt évtizedeken át az államháztartás egy olyan burok volt, egy olyan bura, amelyen nemcsak az egyszerű állampolgárok, de az itt, ezen a helyen ülő képviselők sem láthattak át, és eme bura mögött történt tulajdonképpen a magyar nép elárulása, ahogyan megfosztották munkája gyümölcsétől. Ez az államháztartás, amelyik évtizedeken át uralkodott, azoknak a világát szolgálta, akiknek a szobrait most döntögetik a Szovjetunióban.
És itt zárójelben szeretném megjegyezni – tudom, hogy nem a témához tartozik, de talán megbocsátanak nekem ezért –, nem tudom, hogy miért áll még mindig a képviselői irodaház mellett Marx és Engels szobra!
Szorosan a tárgyhoz visszatérve, tehát mi igen jelentősnek tartjuk azt, és örömmel üdvözöljük, hogy végre bekövetkezett, hogy ezen a területen egy döntő lépés körvonalai bontakoznak ki. Ennek alapvető oka az, hogy a közpénzeknek a kezelése egy olyan terület, amelyben nagyobb kárt lehet okozni az állampolgároknak, mint bárhol máshol. Tehát az államháztartás rendbetétele olyan feltétele a kibontakozásnak, amely mellett most már nem lehet elmenni.
Tudjuk azt, hogy az államháztartás gerince az állami feladatok tételes felülvizsgálata. Ebben az SZDSZ-nek az aggályát annyiban osztjuk, hogy ez sürgős, halaszthatatlan, de egyetértünk azzal, hogy nem ennek a törvénynek a keretébe való, viszont a téma fontossága, magának az államháztartási reformnak a tételes keresztülvitele a mi felfogásunk szerint is olyan jelentős, hogy örömmel üdvözöljük a javaslatot, amely szerint a Parlament ad hoc bizottságot fog felállítani, hogy ezt a munkát elősegítse.
Megítélésünk szerint az államháztartási törvényben konkrétan és tételesen egy kicsit nagyobb rendet, és logikai rendet lehetne felépíteni. Így javasoljuk azt, hogy legyen kimondva három szint. Az egyik egy felső szint, amely nyilvánvalóan a költségvetés. A középszinthez tartozzanak az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás és a helyi önkormányzatok. És az alsó szintet képezzék a konkrét költségvetési szervek.
A költségvetés témája nyilván központi helyet foglal el ebben a törvényjavaslatban is. Egyetértünk az MDF vezérszónoka által már hangoztatott véleménnyel, hogy az éves költségvetési törvény benyújtásához nem kell az Állami Számvevőszék véleményezése.
Nagyon röviden: a mi felfogásunk szerint azért nem, mert az Állami Számvevőszéknek nyilván a profilja, az alapvető feladata az ellenőrzés. A költségvetés ellenőrzésében mindenképpen az ő szerepe a meghatározó, és amit ellenőriz egy ilyen kiemelkedő állami szerv, úgy véljük, nem szükséges az ellenjegyzése magán a javaslaton. S egyébként is, egy költségvetési javaslat nyilván gazdasági természetű, de annak olyan politikai töltete van – főleg gazdaságpolitikai –, hogy úgy véljük, egy ilyen szakmai legfelsőbb szerv, mint az Állami Számvevőszék, nem szükséges, hogy ezt véleményezze. Az egy más kérdés, ha kizárólag törvényességi szempontból megkérdezik az Állami Számvevőszéket, hogy minden rendben van-e, de nem szükséges ezt így törvényben előírni.
A költségvetés éves jóváhagyásával kapcsolatban örömmel üdvözöljük azt a törekvést, amely ebből a törvényjavaslatból nyilvánvalóan kiviláglik, hogy végre rend legyen ezen a területen, hiszen itt konkrét határidőket ad az ebben részt vevő szereplőknek, s foglalkozik az ex lex állapottal is. Lényegében kivédi az ex lex állapotot, hiszen meghatározza, hogy amennyiben a Parlament január 1-jéig nem alkotja meg a költségvetést, illetőleg nem hoz átmeneti törvényt sem, akkor életbe lép az a helyzet, hogy az elmúlt évi költségvetést kell időarányosan végrehajtani. Ezzel tulajdonképpen rövidre van zárva a kör.
Ezzel kapcsolatban azonban véleményünk és aggályaink a következők:
Amennyiben az Országgyűlés részére – elfogadás esetén – elő lesz írva a törvényben, hogy november 30-áig határozatában összegszerűen meghatározza a fejezetek bevételi és kiadási főösszegét, a hiány és a többlet mértékét, tehát ha erre van egy ilyen határidő – s véleményünk szerint ez képezi a lényeget, mert a többi már csak egy járulékos munka –, akkor meg kellene találni a törvényes lehetőségét annak is, hogy legyen előírva a végleges jóváhagyásra is egy határidő, de legalábbis az úgynevezett átmeneti gazdálkodásról szóló törvénynél ne az legyen kimondva, hogy ilyent az Országgyűlés alkothat, hanem el nem fogadás esetén alkot. Úgy vélem, meg lehetne találni ennek a módját. Ezekben a gondolatainkban és felfogásunkban az a szándék vezérel, hogy lehetőleg legyen az országnak mindig az év befejezésére költségvetése vagy legalábbis az átmeneti gazdálkodásról szóló törvénye, amely nem föltétlenül úgy határozza meg a továbbiakat, mint ahogyan ez a törvényjavaslat ex lex állapot esetére a Kormány számára lehetővé teszi. Tehát az Országgyűlés tartsa továbbra is a kezét azon, hogy legyen költségvetés, s az átmeneti gazdálkodásról szóló törvényt pedig, ha nem tudja a költségvetés elfogadni, azt meg kell alkotnia.
Véleményünk szerint ennek a törvénynek egyes területeken talán egy kicsit konkrétabbnak kellene lennie. Mi megértjük azt, hogy ez egy kerettörvény, és meghatározza mindazokat, amiket miniszter úr felsorolt, de fölvetjük azt, hogy például az állami kezességvállalás hitel-visszafizetés esetére olyan téma, aminél jó lenne, ha a törvény meghatározná ennek a forrását is törvényi szinten.
Úgy véljük, a másik ilyen konkrétabb dolog, amely a törvényből hiányzik, a személyi jövedelemadó megoszlása. Ez nyilvánvalóan táplálja a központi költségvetést és az önkormányzatokat is. Minthogy a költségvetés is, az önkormányzat is ennek a törvénynek témája, ez egy mindkettőt érintő magasabb rendű kérdés, úgy véljük, helyes lenne, ha törvényi szinten lenne meghatározva ez a megoszlás.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 93.§-ban, amely azt mondja, hogy a költségvetési szerv bizonyos előirányzatokat nem léphet túl, különbséget kellene tenni a központi költségvetési szerv és önkormányzati költségvetési szerv között, mert nyilvánvaló, hogy az önkormányzati törvény alapján azért mások a gazdálkodás feltételei.
Definiálni kellene ebben a törvényben az állami vagyonnak a fogalmát, mégpedig egy kicsit tagoltan, mert nyilvánvalóan van kincstári vagyon, van az állami vállalkozások vagyona, és van az önkormányzati vagyon. Úgy véljük, ezek tartalma, köre, egymás közötti kapcsolatrendszere ennek a törvénynek mindenképpen témája kell, hogy legyen.
Hiányoljuk továbbá az állami vagyonmérleg készítésének az előírását, mert egy igazi háztartásnak az egyik legfontosabb része az, hogy készüljön államivagyon-mérleg.
Végül egy terület van még, amivel röviden foglalkozni szeretnénk, ez az ellenőrzés. Az ellenőrzés legalább annyira fontos, mint maga mindaz, mint amit már a többi vezérszónok részéről is hallottunk. Úgy véljük, az állami ellenőrzés rendszere komplex módon meghatározásra kell, hogy kerüljön ebben a törvényben. Ezalatt nem azt értjük, hogy a módszert és a menetet kidolgozva, de az itt leírtaknál jobban összefoglalva lehessen kiolvasni a törvényből majd a jóváhagyás után, hogy az állami ellenőrzés rendszerében kik szerepelnek és mik a fő feladatok. Ezt a részt egy kicsit elnagyoltnak tartjuk a törvényjavaslatban. Megemlíti például, hogy a Pénzügyminisztérium fejezetre előírja ez a törvény, hogy ezt az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Mi úgy véljük, hogy az Állami Számvevőszék minden fejezetet ellenőriz, tehát nem értjük, miért kell ezt külön előírni a PM-fejezetre.
Ezek azok a szakmai aggályok, amelyek a törvényjavaslat áttanulmányozása során bennünk felmerültek. Ezeket jobbító szándékkal mondtuk el. Összefoglalásul még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy egy rendkívül lényeges, életbe vágó, a kibontakozás szempontjából döntő jelentőségű dolog felfogásunk szerint az államháztartás reformja. Azt tudjuk, hogy nem ez az a törvény, amely ezt megalkotja, de ezzel párhuzamosan halaszthatatlannak fogjuk fel ennek a munkának a megindulását, és úgy vélem, hogy itt a Parlamentnek valamennyi párt közös összefogásával ehhez segítséget kell nyújtania. Köszönöm szépen türelmüket. (Taps.)
