ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés az államháztartásról, a pénzintézetekről és a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslatok megtárgyalásával döntő lépést tesz a modern piacgazdaság jogi és intézményi kereteinek kiépítése irányában. Köztudott, hogy a modern piacgazdaság működését döntően a pénzügyi rendszer szabályozza, és ezen belül elég élesen elhatárolódik az állampénzügyi rendszer, amelyet most az államháztartásról szóló törvény fog körvonalazni, és az ettől többé-kevésbé független bankrendszer, amelynek működési elveit a pénzintézetekről szóló törvény fogja meghatározni.
Az előbbiek értelmében az egész nemzetgazdaság működését bizonyos mértékben determináló jogszabály megvitatásához fogunk most hozzá a pénzintézetekről szóló törvényjavaslat vitájának kezdetével.
Mindenekelőtt el kell ismerni, hogy a pénzintézetekről szóló törvényjavaslat egyike azoknak a szakmailag színvonalas jogszabály-kezdeményezéseknek, amelyek sokaságával nemigen kényeztették el az Országgyűlést. Ez a magas szintű szakszerűség azért különösen örvendetes, mert bizonyítékként cáfolja azt a gyakran elhangzó ellenzéki bírálatot, mely a Kormányt és a koalíciót a szakszerűség hiányának vádjával illeti.
Mindennek elismerése és a törvényjavaslat általános támogatása azonban nem zárja ki észrevételeinket. Sőt, gyakran előfordul, hogy a professzionalizmus egyeduralma szorít háttérbe olyan általánosabb érdekeket, amelyek szélesebb körű társadalmi érdekek egyben.
A törvényjavaslat egyik alapvető hiányossága az, hogy háttérbe szorul a bankok ügyfelei érdekeinek minden oldalú védelme. El kell ismerni, hogy egyik oldalról a javaslat igyekszik ügyfeleinek alapvető érdekét, a betétek biztonságát megnyugtatóan rendezni. Bár e téren is tehetők észrevételek, amelyre majd a részletes vitában ki fogunk térni. Másfelől azonban hiányoznak az ügyfelek érdekét védő olyan garanciák, amelyek a fejlett piacgazdaságok banktörvényeiben is megtalálhatók. A teljesség igénye nélkül itt csak azt említem meg, hogy hiányzik a törvényjavaslatból annak deklarálása, hogy a pénzintézetek egyenlő elbánásban tartoznak részesíteni minden ügyfelüket nemre, korra, fajra, felekezetre, foglalkozásra való tekintet nélkül, s kizárólag vagyoni, illetve jövedelmi, pénzügyi helyzetük szempontjából tehetnek megkülönböztetést, ez egyben kötelességük is; nem szerepel tehát a törvényben a diszkrimináció tilalma. Ha jól tudom, ez például az amerikai törvényben benne van. De hasonlóképp hiányzik a javaslatból az a kötelezettség, hogy a pénzintézetek az ügykörükként deklarált szolgáltatást kötelesek biztosítani valamennyi jelentkező ügyfélnek, természetesen amennyiben megfelelnek a feltételeknek.
Újságcikkek sora írt szinte legendás történeteket arról, hogy befektetni szándékozó külföldiek hetekig nem találtak magyar bankot, amely hajlandó vagy képes lett volna számlát nyitni számukra, amelyen keresztül a közös vállalkozásba ruházták volna be valutájukat. De a számlanyitási kapacitás hiánya súlyos akadály a magyar vállalkozók számára is.
Számos további anomáliát lehetne felsorolni. Mindezek miatt hiányossága a törvényjavaslatnak, hogy nem kötelezi a bankokat az ügykörükként deklarált szolgáltatások nyújtásához szükséges, többnyire technikai feltételek megteremtésére. S ha ez nem lehetséges azonnal, legalább egy-két éves határidőt kellene szabni e feltételek teljesítéséhez.
Az előbb példaszerűen felsorolt visszásságok mögött mélyebb okok és összefüggések rejlenek. Aki ma arra kényszerül, hogy bankba, pénzintézetbe menjen, maga is tapasztalhatja az udvariasság, a kiszolgálás súlyos hiányosságait. A lakosság szolgálatát hirdető pénzintézetekben mindennapos az ügyfelek sorbaállása, a felsőbbséges, kioktató, olykor kifejezetten udvariatlan magatartás az ügyféllel szemben. Az udvariasságot, a szolgálatkészséget nem lehet törvényben előírni. De nem is kell, mert piacgazdaságban a verseny biztosítja, kényszeríti ki, az ügyféllel legfeljebb egyszer lehet modortalannak, neveletlennek lenni, másnap már egy másik bankhoz megy.
Ezzel szemben nálunk a bankok, pénzintézetek ténylegesen monopolhelyzetben vannak az ügyféllel szemben, hiszen már az is kegy, ha egyáltalán nyitnak számlát a számára. Ezért tartanánk fontosnak, hogy a törvényjavaslat kötelezze a bankokat az elvben nyújtott szolgáltatások tényleges biztosítására, mert ennek hiánya akarva-akaratlan konzerválja, sőt erősíti ezt a monopóliumot, ami pillanatnyilag uralkodik.
Ehhez a kérdéshez kapcsolódik az a tény, hogy ez elmúlt néhány évben a nemzetgazdaság legjövedelmezőbb szektora – legalábbis az egyik legjövedelmezőbb, ha jól tudom, sorrendben a második – a bankrendszer volt, a bankok voltak. Most el kellene gondolkodni azon, hogy amikor az ország olyan súlyos gazdasági helyzetben van – tele vagyunk válságágazatokkal a termelésben és a szolgáltatásokban egyaránt, vállalatok egész sora megy csődbe, vagy legalábbis szükségszerű, hogy rövid időn belül csődbe jut, munkanélküliség és így tovább, nem akarom részletezni –, akkor éppen a bankrendszer az, ami az elmúlt évben nyereséges volt. És ha nyereséges volt ez a bankrendszer, miért nem fordította az elmúlt években nyereségének legalább egy részét arra, hogy szolgáltatásai technikai színvonalát javítsa? Én nem azt hiányolom, nem azt nehezményezem, hogy nagyon magas az állami tulajdoni részesedés; én visszamenőlegesen azt tenném szóvá, hogy ezt az állami tulajdont milyen irányban gyakorolták és egyáltalán tudták-e gyakorolni, s arról sem vagyok meggyőződve, hogy most képesek gyakorolni a bankok irányában, mert ezeket az anomáliákat már évek óta legalábbis hozzá kellett volna már kezdeni, hogy megszüntessék. S ezért látok ebben a törvényjavaslatban némi biztatást, hogy egyrészt a bankok privatizációjával, újabb bankok megjelenésének a lehetősége biztosításával ez a korábbi monopolhelyzet és részben az állami monopolhelyzet is oldódni fog, szélesedhet tehát a verseny, amely rá fogja kényszeríteni remélhetőleg a bankokat arra, hogy szolgáltatásaikat ne csak a fedezet biztonsága, hanem az ügyfelek szolgálata szempontjából is kellő és európai színvonalon nyújtsák.
Én nagyon örülök annak, hogy a Szabad Demokrata Párt vezérszónoka aggódik azokért a banki ügyfelekért, akik 2 millió forinttal egy szatyorban kénytelenek szaladgálni a banki szolgáltatások miatt. Én a kisebb pénzű banki ügyfeleket, a néhány ezer forintos megtakarításuk miatt sorbaállókat is sajnálom és védem, és ezért a lakossági szolgáltatások terén tartanám különösen fontosnak a bankok megfelelő színvonalának a biztosítását.
Mindenesetre a banktörvény reményt nyújt a tekintetben, hogy belátható időn belül a bankoknak az erősödő, szabaddá, szabadabbá tett verseny nyomában ki kell építeniök a szükséges technikai feltételeket, információs rendszereket ügyfeleik európai színvonalú ellátásához, beleértve ebbe munkatársaik szakmai képzését is.
Összefoglalva: a törvényjavaslat fontos, szakmailag többnyire jól megalapozott lépés a magyar pénzügyi rendszer európai színvonalhoz közelítésében. Ugyanakkor az ügyfelek érdekeit minden oldalról jobban, hatékonyabban biztosító módosításokat tartunk szükségesnek. A bankok, a pénzintézetek funkciója ugyanis bizonyos fajta szolgáltatás, végső soron az egyszerű polgár és a vállalkozó kifogástalan kiszolgálását kell a törvénynek garantál-nia és elősegítenie. Köszönöm a figyelmüket. (Kis taps.)
