SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A főváros és kerületei különleges helyet foglalnak el a magyar önkormányzati rendszerben, így nem véletlen, hogy az elmúlt év nyarán a Parlament úgy döntött, hogy működésüket részletes külön törvényben szabályozza. Ha a körülményeket politikai-hatalmi szempontból vizsgáljuk, látnunk kell, miben rejlik a törvény különlegessége. Olyan törvény meghozatalára készül a természetesen többségében kormánypárti Parlament, amely a többségében ellenzéki fővárosi közgyűlés, illetve a fővárosi kerületek működésének részletes szabályait határozza meg.
Hogy mire csábít ez a helyzet, azt részben az önök fantáziájára bízom. Kisstílű politikai megnyilvánulásoktól a nagy ívű megoldásokig! Politikai érettségről tehet tanúbizonyságot mindkét oldal. Jó próbája ez a törvény az elvek időtállóságának, következetes képviseletének. Ellenkező esetben előállhat az a helyzet, hogy az alig néhány hónapja hangoztatott nézetek praktikus okokból legalább egy törvényhozási aktus erejéig homlokegyenest megváltoznak. Az önkormányzati törvény vitáinak legnagyobb decentralistái megrögzött centralistákká, a korlátlan szabadság hirdetői az egyközpontú irányítás lelkes híveivé válnak. De feltűnhetnek mindezek ellentétei is. A központosítás hívei léphetnek át az önállóság kordátlan hirdetőinek táborába – ez sem, az sem hiteles, mögöttes szándékot feltételez. Magam egyik tábor tagjainak számát sem kívánom szaporítani.
Milyen legyen hát a fővárosi törvény? Olyan, hogy ez a kétségtelenül speciális helyzetben lévő város az adott politikai viszonyoktól függetlenül irányítható legyen, keretet adjon működéséhez. Ahogy az önkormányzati törvény indokolása is mondja: a két szint között megvalósulhasson az egységes városigazgatás és -működtetés. Magyarul és egyszerűen: támogatom a kerületek önállósági törekvéseit mindaddig, amíg az nem megy a város normális működésének rovására. A lehető legnagyobb önállóságra gondolok tehát, de nem öncélúan. Az önállóság ebben az értelemben számomra nem cél, hanem eszköz.
A hiba két oldalról is elkövethető. Egyrészt a kerületek szerepének túlhangsúlyozásával; úgy tenni, mintha ez a város nem képezne egységet, mintha 22 teljesen szuverén és korlátozás nélküli önkormányzat összessége adná a várost.
A kerületi önkormányzatoknak meg kell érteniök, hogy részei az egésznek, következésképpen a kerületeknek is osztozniok kell a főváros sorsában. Ugyanígy hibásnak tartanám a másik végletet is: a túlzott központosítást. Ezt a várost már csak méreteinél fogva sem lehet egyetlen központból irányítani. Teret kell adni annak az elvnek, hogy az önkormányzat a lehető legközelebb legyen az adott területen élő lakossághoz. Úgy vélem, hogy az általam előbbiekben megfogalmazott elvárásoknak a beterjesztett törvénytervezet megfelel.
Alapvetően egyetértek a kerületi beosztás megváltoztatásával kapcsolatos szabályokkal, szükségtelennek tartom viszont regionális társulás létrejöttét. Mind az önkormányzati törvény, mind maga a fővárosról szóló törvény is biztosítja az önkormányzatok különféle cél érdekében történő társulását. Szeretném, ha tévednék, és erre már Magyar Bálint is utalt, de úgy gondolom, nem kevés problémát fog felvetni a fővárosi önkormányzatok rendeletalkotási joga.
A közgyűlés és a kerületi önkormányzatok egyaránt jogosultak rendeletalkotásra. A rendeletalkotás tárgya, magyarul: a szabályozandó társadalmi viszonyok nem egy területen egybeesnek, sőt ezen túl nem egy esetben ellentétesek az érdekek is. Nem jelent gondot, ha a rendelet törvény vagy egyéb jogi norma végrehajtására készül, hiszen ebben az esetben maga a törvénytervezet mondja meg, hogy maga a fővárosi közgyűlés vagy a kerületi testület jogosult a rendeletalkotásra.
A gondot a törvényben nem szabályozott társadalmi viszonyokkal kapcsolatos jogalkotás jelenti. Vajon a kerületek hozzájárulása nélkül a fővárosi közgyűlés hozhat-e rendeletet; olyat, amely érinti a hozzájárulást nem adó kerületet is?
A tervezet jelenleg igen nagyvonalú. Csak azt írja elő, hogy a rendelettervezetről be kell szerezni a kerületi önkormányzatok véleményét. A törvény előzetes vitája során is felmerült, és az egyik képviselőtársam most is megemlítette, hogy kétharmados többségű törvényről van-e szó, vagy egyszerű szimpla többséggel elfogadandó törvényről. Úgy látom, hogy ezt a vitát minden önkormányzati tárgyú törvény megalkotásánál ismét elővesszük, holott véleményem szerint az alkotmány 44. szakasza egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy "a" – és itt az a betűt is hangsúlyoznám –, "a helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához szükséges a képviselők kétharmada", márpedig mi egyetlen ilyen törvényt alkottunk az elmúlt év augusztusának elején, annak pontosan így kezdődik a címe, hogy "A helyi önkormányzatokról szóló törvény". Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
