MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)
MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)
MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ) Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati törvény 68. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a főváros speciális helyzetére tekintettel külön törvényben rendezi a fővárosi önkormányzat és a fővárosi kerületi önkormányzatok viszonyát és helyzetét. Az önkormányzati törvény ugyanakkor előírta azt is, hogy a viszony rendezésére a törvény megszületésének a határideje 1990. november 30-a legyen. Mindnyájan látjuk jókora késésben vagyunk, a késedelem ellenére ez a törvény meglehetősen kidolgozatlan, véleményünk szerint hiányos, nem igazán alkalmas a kétszintű önkormányzati rendszerből fakadó konfliktusoknak a kezelésére, összefoglalóan tárgyalásra csaknem alkalmatlan. Mégis az SZDSZ parlamenti frakciójának azzal a dilemmával kell szembenéznie, hogy megpróbálja a törvénytervezetet a Kormánynak visszaadni és a tárgyalását elnapolni, vagy pedig módosító indítványok sorával kiegészíteni oly módon, hogy ez a törvény mégis megszülethessen. Mi ezt az utóbbi alternatívát fogadtuk el, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a főváros immáron nem maradhat törvény nélkül, a fővárosnak működnie kell, az önkormányzatok helyzete az egész országban meglehetősen reménytelen a kormányzati munka hiányosságai miatt, és ebből fakadóan a parlamenti késedelmek miatt.
A törvénytervezet előkészítése során megpróbáltuk figyelemmel kísérni azt az egyeztetési folyamatot, amelyet a Belügyminisztérium illetékesei, illetve a fővárosi önkormányzat képviselői és a fővárosi kerületi önkormányzatok között folyt. Egyfelől meg kell állapítani, hogy a fővárosi kerületek és a főváros meglehetősen egymásra utaltak, másfelől az önkormányzati törvényben foglaltak miatt a kétszintű önkormányzat speciális rendszere miatt helyzetükből adódódan ellenérdekeltségek is vannak közöttük. Ezért volt rendkívül fontos az, hogy a fővárosi kerületek és a fővárosi közgyűlés közti egyeztetési folyamat hogyan halad előre, milyen konszenzusra tudnak jutni a törvénytervezetet illetően.
Az államtitkár úrtól elhangzott, hogy a törvénytervezetbe beépítették a fővárosi közgyűlés szakértőinek, illetve a fővárosi kerületek képviselőinek, polgármestereinek, szakértőinek véleményét. Úgy érezzük, hogy erre nem került sor ebben a törvénytervezetben, hiszen az fővárosi önkormányzat, a fővárosi közgyűlés szakértői és a fővárosi kerületek képviselői között megegyezésre csak a legutóbbi időben került sor, már jóval a törvénytervezet benyújtása után. Ez a megegyezés mégis megszületett, és az SZDSZ álláspontja nagyjából ezt a megegyezést követi. A főváros esetében az önkormányzati törvény teremtett egy nehezen feloldható ellentmondást, amikor kimondta, hogy ugyanazon a területen két egyenlő jogokkal felruházott települési önkormányzat létezik, melyek között nincs függőségi viszony. Tekinthetnénk, vagy tekinthetjük ezt egy nagyszabású kísérletnek is, hiszen sem Magyarországon nincsenek ennek hagyományai, ugyanakkor a nyugat-európai példák más megoldásokat követnek.
Budapest székesfőváros kerületi elöljáróinak hatáskörét szabályozó 1893-as XXXIII. számú törvénytervezet szerint a kerületi elöljáró a fővárosi önkormányzat puszta végrehajtója volt, és a fővárosi kerületek önkormányzattal nem rendelkeztek. Ugyanakkor szakértői véleményeink szerint Nyugat-Berlinben 12, Hamburgban például 7, nem jogképes kerületre van felosztva a város. Tehát ez a kísérlet, amelyet ez a törvénytervezet jelent, valóban kísérletnek tekinthető, és ennek az összes ellentmondásával együtt kell kezelnünk ezt a problémát, hogy ezek az ellentmondások ne eredményezzék a működőképesség megbénulását.
Ha viszont belevágunk ebbe a kísérletbe, akkor választ kell adni arra, hogy miként osszuk meg egyrészt a feladat- és hatásköröket a kerületek és a fővárosi önkormányzat között, hogyan oszoljanak meg a bevételi források, és a vagyontárgyak körét hogyan osszák meg a fővárosi és a kerületi önkormányzatok között.
Ennek rendezéséhez ugyanakkor számos törvény hiányzik. Hiányzik az államháztartási törvény, nincsen még törvény az államkincstári tulajdonról, nincsen földtörvényünk, privatizációs törvényünk, vagy törvény az önkormányzatok tulajdonáról, nincsen koncessziós törvényünk, sőt annak ellenére, hogy az önkormányzati törvény ugyan rendelkezett az önkormányzatokhoz kerülő tulajdonok egy szűk köréről, de ezekhez sem tudnak hozzáférni ezek az önkormányzatok, hiszen nem működnek a vagyonátadó bizottságok sem.
Ugyanakkor nemcsak a megosztás tartalma, hanem a mechanizmusa is nagyon fontos, hogy hogyan rendezzük azt a mechanizmust, amelyben ezek a feladatok, bevételi források és vagyontárgyak megosztásra kerülnek a kerületek és a főváros között. Ezért rendkívül fontos, hogy ez a törvény életképes módon rendezze az érdekegyeztetés mechanizmusát egyrészt a kormányzat és a főváros között, másrészt pedig a főváros és a főváros kerületei között.
Úgy gondoljuk, hogy nem elégséges az, hogyha a fővárost érintő törvények vonatkozásában csak a főváros véleményét kérik ki. Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a kerületek véleményét kikérjék, vagy a kerületek szövetségének véleményét kikérjék a törvény-előkészítés során.
Ami a főváros és a kerületek viszonyát illeti, ebből a szempontból a legfontosabb kérdés a rendeletalkotás joga és a rendeletalkotás körüli konfliktusoknak a feloldása. Véleményünk szerint két követelménynek kell megfelelnie ennek a passzusnak, ennek a résznek a fővárosi törvényen belül. Egyrészt rendelkeznie kell arról, hogy a kerületi rendeletek azok ne lehessenek ellentétesek a fővárosi rendeletekkel, másrészt a kerületek érdekének védelmében úgy gondoljuk, hogy fővárosi rendeletek megalkotásához szükséges kell, hogy legyen a fővárosi kerületek 50%-ának, vagy az általuk felhatalmazott kerületi szövetségeknek az egyetértése. Ez az a kettős kapocs, ez a kettős garanciarendszer, amely lehetővé teszi, hogy az alku mechanizmusát ne a fővároson kívülre, az alku mechanizmusának a súlypontját ne a fővároson kívülre, hanem a főváros és a kerületek közti rendszerben helyezzük el. Másrészt a bevételi források és vagyontárgyak megosztása nem tudja követni a feladat- és hatáskörök megosztásának változó rendjét, hiszen a bevételi források szerkezete nem igazodik automatikusan a feladatok rendjéhez, nem képezi le automatikusan ezeknek a feladatoknak a rendjét.
Ami a feladat- és hatáskörök megosztását illeti, erről nem kívánok részletesebben szólni, módosító indítványaink során pontosítani kívánjuk ezt a részét a törvénynek, viszont kell beszélni a bevételi források megosztásáról.
Úgy érezzük, hogy a bevételi források döntő többségének a fővárost és a kerületi önkormányzatot osztottan megillető bevételi forrásnak kell lennie, a fontosabb bevételi források közül nemcsak a személyi jövedelemadónak, hanem minden, az állandó lakónépességhez és az inaktív népességhez kapcsolt normatív támogatásnak is, hiszen számos olyan feladatot kell ellátni a fővárosnak, amelyhez nem rendelhető közvetlenül a feladathoz kapcsolódó normatív támogatás. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a helyi adóknak is a fővárost és a kerületi önkormányzatokat osztottan, megosztottan megillető bevételeknek kell lenniük, de itt a megosztásnak más normákat kell követni, mint az SZJA vagy pedig az állandó lakónépességhez kapcsolt normatív támogatások esetében.
Tökéletesen egyetértünk azzal, hogy a helyi adóknak, a helyi adókból származó bevételeknek azt a települési önkormányzatot kell megilletniük, ami kiveti azt a helyi adót és begyűjti. De viszont a törvénytervezet rendelkezése szerint ez a kerületek bevételeihez van sorolva, viszont el tudunk képzelni olyan helyi adókat, amelyeket a főváros vet ki, és a főváros gyűjt be. Ennek megfelelően ezt, a helyi adókat ebből a részből át kell emelni a fővárost és a kerületeket osztottan megillető bevételek közé. Véleményünk szerint helyi adók bevezetéséről, helyi adók bevezetésének lehetőségéről fővárosi rendeletben kell dönteni, és ugyanakkor a kerületeknek kell megadni azt a jogot, hogy valóban bevezetik-e azokat az adókat, a mentességeket, a mértékét ezeknek az adóknak meghatározzák, és amennyiben ők gyűjtik be ezeket az adókat, akkor a kerületek bevételi forrását növelje ez.
A feladatokhoz kapcsolódó normatív támogatásnak természetesen, magától értetődően a feladatot ellátó önkormányzatokhoz kell kerülnie. Ennek megfelelően a főváros, illetve a kerületi önkormányzatok kizárólagos bevételeinek a köre meglehetősen leszűkül, érthetően leszűkül.
Jellemző, hogy a törvénytervezetben is legelső pontban a főváros kizárólagos bevételei között a vadászati jog értékesítéséből származó bevételek szerepelnek, amelyek országosan az elmúlt évben nyolcmillió forintot hoztak, nem tudom, hogy a fővárosra ebből mennyi jutott, nem hiszem, hogy túl sok, de ha ezt megkapta volna mind a főváros, akkor sem lenne valami jelentős bevételi forrásnak tekinthető.
A vagyontárgyak megosztásáról rendelkezik legkevésbé ez a törvénytervezet. Ezek a részek a leghiányosabbak, és nem tartjuk elfogadhatónak, hogy ezt majd későbbi törvényekben rendezzék, hiszen nem játszható tovább az, hogy az önkormányzati törvényben nem rendeztük a főváros viszonyát, a fővárosra vonatkozó törvényben pedig nem fogunk rendezni számos olyan fontos kérdést, aminek elengedhetetlenül ebbe a törvénybe kell tartoznia. De erről majd a módosító indítványaink során fogunk beszélni részletesebben.
Végezetül még egy problémáról szólnék, mégpedig arról, hogy a fővárosi törvény kényszerűen adottságnak tekinti a főváros területi beosztásának '49 után kialakult struktúráját. Ez természetes is. Az önkormányzati törvény is így kezelte ezt a kérdést, hiszen önkormányzati választásokat kellett tartani, és ez ennek a struktúrának radikális megváltoztatása esetén nem lett volna lebonyolítható. De az önkormányzati törvény vitáján számos esetben felmerült, hogy ennek a struktúrának meg kell változnia, hiszen ez egy mesterséges képződmény, nem örök időre szóló képződmény: tehát ennek a törvénynek az is feladata, hogy elkerülje azt a veszélyt, elkerülje azt a lehetőséget, hogy a jövőben felülről vezérelt adminisztratív aktusok során változzon a főváros területi struktúrája. Olyan játékteret kell teremtenie ennek a törvénynek, amely lehetővé teszi egyrészt kisebb területnyi egységek, városrészi önkormányzatok megjelenését, sőt nem pusztán ezek kerületeken belüli megjelenését, hanem kerületi határokat átlépő kialakulását, társulását, valamint regionális társulások, fővárosbeli és az agglomerációhoz tartozó településekkel történő kialakulását, közös fejlődését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
