UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) Köszönöm a doktori címet, amelyet most adományozott nekem! (Elnök: Elnézést! – Derültség.)
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fodor Gábor, amikor a költségvetés vitáját megkezdtük, a FIDESZ véleményét olyan módon tolmácsolta, hogy azt mondta: a FIDESZ ezt a költségvetést elfogadni nem tudja. Álláspontunk továbbra is az eredeti állásponttal azonos. (Moraj a jobb oldalon.)
Ezt a költségvetést – ahogy a vezérszónoklat tartalmazta – átmenetinek tekintjük. Átmenetinek tekintjük, és örülünk annak, hogy ezt a Kormány is belátta, számos módosító indítványt olyan irányban fogadott el, ami azt jelenti, hogy félévben, negyedévben be fog jönni a Kormány beszámolni. Miután ezt a költségvetést átmenetinek tartjuk, ezért ezt a költségvetést alapvetően a kormánypártoknak kell elfogadniuk.
Mondanék számos példát arra, miért nem tudjuk elfogadni ezen az egészen általános megjegyzésen kívül.
Az első példa, ahogy Soós Károly Attila is, Békesi László is és Becker Pál is említette már, hogy milyen viták folytak a költségvetési bizottságban. Az első példám az úgynevezett Befektetési Alap, amely a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumánál van. Ennek a Befektetési Alapnak az eltörlését javasoljuk. A Befektetési Alap eltörlését azért javasoljuk, mert azt gondoljuk, hogy rossz befektetési döntésekkel érkezőket, a külföldieket sem szabad támogatni. Azért javasoljuk, mert azt gondoljuk, hogy egy tárca minisztere nem rendelkezhet olyan jogosítvánnyal, amely a privatizáció egész folyamatát befolyásolja. Nem rendelkezhet olyan jogosítvánnyal egy darab minisztérium, amely a külföldi befektetőknek olyan támogatást adhat, amellyel előnyben részesítheti őket más külföldi befektetőkkel szemben. Többek közt azért sem rendelkezhet ezzel a jogosítvánnyal, mert mint minden minisztérium a Vagyonügynökség igazgatótanácsába delegált már egy főt. Tehát ha egy ilyen alapot akarna a Kormány létrehozni, akkor is azt hiszem, nagyon nagy hiba volna, ha ezt egy minisztérium, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma alá rendelné.
Csak egy passzust emelnék ki a Kormány által benyújtott költségvetésből, a pénzügyi törvényből. Az 52. § azt írja: "A pénzügyminiszter gyakorolja – az érdekelt miniszterekkel egyetértésben – a tulajdonosi jogokat."
Egyrészt tehát szeretném, ha a Kormány javaslata következetes lenne, másrészt bízom abban, hogy ez a Kormány – levonva ennek a költségvetésnek a tanulságát és levonva azokat a kritikákat, hogy ez a költségvetés azért rossz, mert nincs mögötte gazdaságpolitika – arra fog törekedni, hogy valóban rendelkezzék egy gazdaságpolitikával. Azt hiszem, akkor fog rendelkezni egy igazán jó gazdaságpolitikával, ha a miniszterei közötti hatásköröket tisztázza, és a felelősség kérdését is tisztázza. (Moraj a jobb oldalról.)
Még egy utolsó megjegyzés a Befektetési Alapról. A külföldiek befektetéséről szóló törvénynél eldöntöttük, hogy a külföldieket adókedvezményekkel támogatjuk, ezzel híva őket az országunkba. Azokban az országokban, ahol adókedvezményeket adnak külföldieknek, nem szoktak úgynevezett invest promotion szisztémát kidolgozni.
Kádár Béla a bizottsági ülésen az összes többi minisztériumnak juttatott, illetve a bizottság által elveendő pénzzel kapcsolatban komoly érveket mondott. Például azt mondta, hogy az 5 milliárd forintos kereskedelmi alapból nem vehetünk el félmilliárd forintot, mert 3,5 milliárdot már elköltöttek. Én utánaszámoltam: 4,5 milliárd és 3,5 milliárd között van 1 milliárd különbség. (Zaj a jobb oldalról.)
Aztán azt is mondta Kádár Béla, hogy nem vehetjük el a minisztériumtól a pénzt, mert az exporthitelezést biztosítani kell, és ez így is igaz. Az exporthitel-biztosításnál miniszter úr más rovatokban elég komoly összegeket talál, nem a minisztériumnál.
Ez az egyik legkomolyabb kifogásunk, ami miatt nem tudtuk igazából a kompromisszumot megkötni, csak a bizottság tudta a Kormánnyal, nagy örömünkre.
A másik komoly problémánk a honvédséggel van, ahogy ezt többen említették már előttünk. A honvédségtől 1 milliárd forintot a bizottság el akart venni. Ennek legnagyobb hányada sport- és kulturális kiadásokból jött volna. Én nem hiszem, Szabó Iván, hogy azért, mert a Varsói Szerződésből éppen ki akarunk lépni, a Budapesti Honvéd csapata komoly támogatást igényel a költségvetéstől! (Taps a bal oldalról.) Ezek a dolgok nem függenek össze tudniillik! Nagyon szeretném természetesen, ha művelt katonáink volnának, de talán 1 milliárd forint a honvédségnek nem kell erre a célra.
Az összes többi minisztériummal kapcsolatban a Kormány tulajdonképpen nagyon rugalmas volt, és én ennek nagyon örülök, hogy a dologi kiadások csökkentését is javasolták a végén. Azért vagyok különösen boldog attól, hogy az igazgatási kiadások csökkentek, mert azok a számok, amelyek a költségvetésben voltak, azok hamis számok voltak; fiktív, nem létező minisztériumi létszámokra adtak meg bérkereteket, változó társadalombiztosítási járulékkal. Tehát azt hiszem, most már kezdünk valóban a realitásokhoz közeledni.
Még egy utolsó problémát említenék, az adótáblát, amit minden előttem fölszólaló említett. A FIDESZ-nek van egy adótáblája – Varga Mihály a beterjesztő –, 10 milliárd forintos kiadáscsökkentést igényelt volna. Meg is próbáltunk a bizottságban minden olyan javaslatot támogatni, ami ehhez fedezetül, forrásul szolgál, és valóban, a szabad demokraták, illetve az MSZP és Becker Pál-Szabó Iván hármas, illetve duó, tehát ez a hármas nyújtotta be a legtöbb indítványt, amely a kiadásokat csökkentette. (Zaj, közbeszólások jobbról és középről.) Hát egy része duó, más része trió! (Derültség.)
Tehát mi megpróbáltunk minden olyan javaslatot támogatni, ami a személyijövedelemadó-tábla megváltozását jelentheti, mert tény és való, hogy még az infláció növekedését sem követi, ha az adótábla azonos marad. Továbbra is, én is ajánlom figyelmükbe azt az adótáblát, azt az egyetlenegy adótáblát, amely biztosítja a Magyar Demokrata Fórum programja által meghirdetett adóreformot.
Támogattuk ezen felül – mert ez volt az első célunk – valóban mi is a Szolidaritási Alapot, illetve az önkormányzatoknak nyújtandó pénzt, és ezt a két dolgot egyforma súlyos ügynek tartottuk, tehát azt éreztük, hogy ugyanannyi pénzt kell adni a Szolidaritási Alapnak, mint az önkormányzatoknak. Ezért a bizottság kialakult álláspontjával nem tudok egyetérteni, míg Kupa úr álláspontjával egyet tudok érteni.
És most – lévén, hogy a részletes vitában vagyunk – elmondanám az egyik legfontosabb javaslatunkat. Szeretném megismertetni Önökkel, különösen Torgyán Józseffel. (Derültség és zaj.) Ez a lakásjavaslat. Ellentétben Torgyán úrral, tisztában vagyunk azzal, hogy olyan költségvetési kiadásnövekedést okoz évről évre az a fajta kedvezményes kamatozású lakáshitelezési rendszer, ami Magyarországon kialakult, ami tarthatatlan. Ellentétben Torgyán úrral mi már márciusban, a kampány során is amellett voltunk, hogy a kamatokat valamilyen módon föl kell emelni, ugyan ez egy kicsit kevésbé volt népszerű.
Az a tény, hogy valaki milyen módon jutott vagy jut lakáshoz Magyarországon, évekre, évtizedekre szóló előnyt jelent, illetve jelentett. Nincs olyan kritérium jelenleg, amely alapján a lakáshoz jutás vagy a lakhatás költségeit bármilyen szempontból is társadalmilag igazságosnak tekinthetnénk. Mind az elosztási, mind a fenntartási költségek rendszere mélyszubvenciós, ami azt jelenti, hogy a társadalom igen kis és gazdagabb rétege kapja a támogatások legnagyobb hányadát. Ezért elfogadva a Kormánynak azt a szándékát, hogy a lakáskamat-rendszerhez hozzá kell az idén nyúlni, egy lényegesen jobb, végiggondoltabb és végleges javaslattal állunk elő.
A véglegesség azt jelenti, hogy nem egy évre szól, hanem megoldaná a lakáskamat-rendszer problémáját. Nagyon veszélyesnek tartom egyébként, hogy egy évre akarunk szabályozni egy ilyen fontos kérdést. Az állampolgárok dühösek és mérgesek lesznek, és csak azt látják, hogy a következő évben megint történik valami – lehet, hogy még rosszabb.
Támogatva tehát azt a gondolatot, hogy rendezni kell a lakáskamat-rendszert, felhívnám a Kormány figyelmét arra, hogy oldjuk meg a problémát, végleg. Egy olyan elképzelésünk van, amely fenntartja a havi 1500 forintos minimális törlesztésfizetés-növekedést, viszont a mindenkori bankkamat szintjén állapítja meg a hitelek kamatát úgy, hogy közben a lakosság jövedelmi helyzetét figyelembe véve szociális támogatást biztosít az adórendszeren keresztül. Ez azt jelenti, úgy kell a jobb módú embereknek többet fizetni, hogy a szegényebb emberek ezáltal se jobban, se rosszabbul nem járnak. Terhelni és kedvezményezni szeretnénk tehát azt, akit lehet.
Ennek módszere egy gyorsított törlesztési módszer, amelyet minden javaslathoz hozzá lehet kapcsolni, tehát amit a Kormány nyújtott be, ahhoz is, amit a költségvetési bizottság nyújtott be, ahhoz is hozzá lehet kapcsolni, a Soós Károly Attila-javaslathoz – tehát a kettős indexáláshoz – is lehet a gyorsított törlesztés módszerét kapcsolni. Külön szeretném ezt az egy paragrafust a figyelmükbe ajánlani.
Javaslatunk figyelembe vette azt, hogy az államadósság ne növekedjék. A Kormány három javaslata közül az egyik úgy szól, hogy az adósságok felét elengedi a Kormány, a másik felére pedig bankkamatot vetnek ki. Ezt egy elég bizonytalan dolognak tartottuk az államadósság szempontjából, ezért elvetettük.
Az a tény, hogy a személyi jövedelmet veszi figyelembe a kedvezmény, illetve a kamat- és törlesztésfizetés, azzal a pozitív hatással járhat és fog járni, hogy az emberek nagyobb hányada fog adóbevallást készíteni.
A kormány bizottsági üléseken jelen lévő képviselői azzal a kritikával éltek, hogy az OTP nincsen fölkészülve ilyen változásokra. Szeretném bejelenteni Önöknek, hogy a mi módosító indítványunk nem rak nagyobb terhet az OTP-re, mint a Kormány módosító indítványa – ugyanazokat a kötelezettségeket kell az OTP-nek teljesíteni. Ha az OTP nem tud eleget tenni ezeknek a feltételeknek, akkor, azt hiszem, évekig nem lehet hozzányúlni ehhez a kérdéshez, és valójában több mint 15 milliárdos hiánnyal kellene számolni idén a költségben, tehát még plusz 15 milliárdos hiánnyal. Én azt hiszem, inkább az OTP vezetését kellene kicsit szigorúbb munkára fognunk, mint az ország költségvetési hiányát növelnünk. (Szórványos taps.)
Figyelmükbe ajánlva egyrészt a legfontosabb javaslatunkat, amely a lakáskamatra vonatkozik, arra kérem Önöket, hogy sem a honvédségnek ezt a plusz – vagy egyszer elvett, egyszer visszaadott – milliárdot ne szavazzák meg, és arra kérném Önöket, hogy ne hagyjanak egy minisztérium kezében olyan lehetőséget, amellyel befolyásolni tudja az erre járó külföldi befektetőket a privatizációs folyamatban. Ez tudniillik kormányzati hatáskör; és arra kérem Önöket, akik velem szemben ülnek, hogy mérlegelve Szabó Iván szavait, magukra is vonatkoztassák, fogadják el azt az ellenzéki álláspontot, amely szerint attól az ellenzéktől nem várhatnak többet, mint amit megtett az elmúlt két hétben, amelyet megvontak költségvetési jogától azzal, hogy az év utolsó három hetében nyújtották be a költségvetést. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
