SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miként az kiderült, a nemzetbiztonsági bizottság részletesen megtárgyalta még december 13-án a két szóban forgó hivatal szigorúan titkos pénzügyi adatait. Kőszeg Ferenc képviselőtársunk most azt állítja, hogy nyolchónapnyi bizottsági munka nem volt elegendő számára ahhoz, hogy áttekinthető képet kapjon arról, miben is áll a polgári biztonsági szolgálatok tényleges tevékenysége. A bizottság többségének ezzel szemben az a véleménye, hogy kellő mélységben, sőt olykor a polgári demokráciákban szokásos mértéknél konkrétabban megismerkedtünk a két hivatal tevékenységével, így azokkal az alapvető hiányosságokkal is, amelyek túlnyomórészt anyagi, technikai okokra vezethetők vissza, és amelyeket főképpen vidéki látogatásaink során tapasztalhattunk. Roppant sajnálatos, hogy szabad demokrata képviselőtársaink ezeken a látogatásokon nem vettek részt.
Nagyon sajnálom azt is, hogy szabad demokrata képviselőtársaink bizottsági munkája eddig szinte kizárólag a múlt elemzésére korlátozódott, illetve a már csaknem egy éve megszűnt átkos III/3 elleni utóvédharcra korlátozódik, és negatív színben tünteti fel a mai biztonsági szolgálatokat, nem veszi figyelembe, hogy azok február óta alapvetően megváltoztak, és nem szolgálhatnak többé belpolitikai elnyomó feladatokat, nem vonzódhatnak többé egyetlen politikai párthoz sem.
A múlt lezárását és a felelősök megnevezését – a működtetőkkel kezdve – természetesen mi is szorgalmazzuk, most azonban másról van szó: költségvetésről, az ország jelenlegi és eljövendő biztonságáról.
Nem hiszem, hogy a titkosszolgálatok költségvetésének kérdése merőben filozófiai jellegű volna. Elegendő, ha csak nyomon követjük, napról-napra miként alakítja át térségünk életét a felgyorsult történelem. Gyakorlatilag tranzitországgá váltunk, idegen hálózatok kedvelt találkahelye lett Magyarország, egyre nagyobb a menekültáradat, ahogyan el is hangzott.
A két polgári biztonsági szolgálat feladatait ezek a tények határozzák meg. A rendszerváltozásból adódóan új nemzetközi kapcsolataink jöttek létre, és ezek magasabb szintű technikai fogadókészséget igényelnek. Ezzel egyidejűleg a korábbi, úgynevezett baráti szolgálatok egyike-másika fokozott érdeklődést tanusít irántunk. Gálszécsy úr már említette, hogy fel kellene újítanunk, át kellene alakítanunk a teljes rejtjelrendszert, hogy az ne legyen hozzáférhető, ne legyen megfejthető azok számára, akiktől a jelenleg használatos származik.
Tisztelt Képviselőtársaim!Az 1989-ig egy blokkba tömörült kelet-közép-európai szolgálatok kötelékéből, sajnos, éppen olyan költséges kiválni, mint a magyar gazdaságnak a KGST-ből. Költséges, de a kormánypárti képviselők úgy gondolják, hogy megéri, és nem halasztható.
Abban persze Kőszeg úrnak tökéletesen igaza van, hogy nehéz eldönteni, vajon veszélyeztetik-e ténylegesen egy nemzet biztonságát valamely külhatalom titkos ügynökei. Azt kell feleljem neki, hogy külhatalma válogatja, illetve a mindenkori politikai szituáció határozza meg.
Teoretikus kérdés marad az is, hogy egy ilyen kis országnak vajon mekkora biztonsági szolgálatra volna szüksége. Ha még kisebb országokat keresek a térképen – akár a lélekszám, akár a terület szerint – bőven találok ugyanolyanokat is, amelyek nagyobb szolgálatot üzemeltetnek – nagyobb költségekkel persze –; sőt olyan kisebb országot is találok az egyik tenger partján, amelynek titkosszolgálata a fél világot behálózza. Nem ezt tartom követendő példának.
Ugyanakkor ezeknek, avagy más nagyobb országoknak a parlamenti jegyzőkönyvében, a költségvetési törvényeiben ha elkezdek lapozgatni, a legritkább esetben találnék őszinte adatokat a biztonsági szolgálatokról. A legtöbb esetben az égvilágon semmit nem találnék. Nem találnék bázisadatokat sem.
No persze Magyarországon más az oka a bázisadatok hiányának: nevezetesen a pártállam. 1990-ig a Belügyminisztérium költségvetéséből nem volt elkülöníthető egyértelműen az állambiztonság pénze, és hivatalosan csak utólag rekonstruálhatók a felhasznált anyagi eszközök. Nem hivatalos számítások szerint azonban az úgynevezett állambiztonságra fordított összegek – a III-as főcsoportfőnökség mindahány alosztályával együttvéve –; ezek jóval magasabbak voltak még tavaly is, az arányaikban különösen: körülbelül az ötszöröse a jelenleginek.
Ezt a diktatúrákra jellemzően torz helyzetet megszüntette már nemcsak a költségvetési tervezet, de sokkal korábban az is, hogy a belpolitikai titkosrendőrség megszűnt, és efféle, állampénzen finanszírozott belpolitikai elnyomó tevékenységet – őszintén remélem – május óta Kőszeg képviselőtársam sem tapasztalhatott. Szóljon, hogyha igen, és magam fogok először botrányért kiáltani.
Most konkrétan néhány szót az indokával kapcsolatban.
A béralapról csak annyit – a miniszter urat kiegészítendő –, hogy a Belügyminisztérium állományából történt kiváláskor a hivatalok béralapja a BM 1990-es költségvetésében jóváhagyott rendőrségi átlagbérrel került átadásra. Azóta volt egy 20%-os létszámcsökkentés.
A nemzetbiztonsági szolgálatok állományának 80%-a rendelkezik egy vagy több diplomával, egy vagy több nyelvtudással, és csak 20%-uk a diploma nélküli – valóban –: a takarítónő, a fűtő, a gépkocsivezető. A rendőrség állományában ez – tudomásom szerint – éppen fordított arányt képvisel: az állomány 20%-ának van felsőfokú végzettsége, és a diplomás rendőrtisztek bérszínvonala nagyjából megegyezik a biztonsági szolgálatnál dolgozókéval. Tessék mondani: tényleg jelentsen hátrányt a magasabb szakmai képzettség?
A dologi kiadásokhoz csak egyetlenegy dolog – ezt is elsősorban vidéken, az úgynevezett frontmegyékben tapasztaltuk –, hogy a hivatalok négy-öt éves, szocialista gyártmányú, normájukat jelentősen túlteljesített, magas fogyasztású gépkocsiállománnyal rendelkeznek, amelynek a fogyasztását takarékos üzemeltetés mellett tovább csökkenteni már nem lehet. Egyébként februárban – a szétváláskor – a hivatalok 220 irodát, körülbelül 100 gépkocsit, írógépeket, fényképezőgépeket, rádiókat, telefonvonalakat adtak át a BM-nek. Átkerült kiképezve több mint ezer ember is.
Azóta ezek a szolgálatok részt vettek a szervezett bűnözés elleni küzdelemben is. Kriminológiai statisztikák szerint egy-két éven belül ezeknek a bűncselekményeknek a száma megduplázódhat, elérheti az ötszázezret, és ezzel arányosan növekedni fog a szolgálatok illetékességi körébe tartozó bűncselekmények száma is.
A jelenlegi összeköttetés a külföldi szervezetekkel, ezekkel az új kapcsolatokkal pusztán ajándékeszközök szintjén valósul meg. Az európai elvárásoknak megfelelő informatikai fejlesztés nincs meg egyelőre.
Az eszközök alkalmazását valóban ez a technikai igazgatóság végzi, de fő feladata az informatikai rendszer előállítása, és nemcsak a titkos eszközök alkalmazása. 32%-a a munkájuknak a Belügyminisztérium, a rendőrség megrendelésére történik, alkalmazásuk költségei – itt dolgozik a hivatal fele – a hivatal költségvetését terhelik, a más intézményeknek végzett munkáért ellenszolgáltatást a Nemzetbiztonsági Hivatal nem kér és nem kap.
Arról már nem is szólok – hiszen a szemből érkező költségvetési bűvészmutatványok esetében megszokhattuk volna –: Kőszeg Ferenc egy átcsoportosítást említ ezzel kapcsolatban, viszont az SZDSZ csomagtervében természetesen nem jelenik meg a Belügyminisztérium költségvetésének bevételi oldalán ez az átcsoportosítás: innen tehát elvenni, de oda nem tenni vissza. Ezt mifelénk nem átcsoportosításnak nevezik.
Tisztelt Ház, befejezem; összegezni szeretném. Úgy gondolom, hogy hazánk elemi biztonságának megőrzése érdekében el kellene fogadnunk az 1991-es költségvetésnek a biztonsági szolgálatokra vonatkozó fő előirányzatát; és a radikális csökkentésre vonatkozó javaslatokat – így Békesi Lászlóét és az SZDSZ-ét – el kellene utasítanunk. Tekintetbe véve azonban a költségvetés különösen nehéz helyzetét, valamint a Kormány és a költségvetési bizottság közötti kényes egyensúlyt, a bizottságunk többségét kitevő kormánypárti képviselők nem kis aggodalommal ugyan, de végül kénytelenek elfogadni a pénzügyi kormányzat azon kompromisszumos javaslatát, amely 600 millió forint csökkentést irányoz elő. Ha eljárásjogilag szükséges, úgy megkíséreljük mindezt bizottsági kapcsolódó módosító indítványként beterjeszteni. Ehhez azonban formálisan a bizottság rendkívüli összehívása szükséges. Ez meg is történt. Mindezt lehetővé kell tenni, mert kérem, történt bizony egy súlyos mulasztás is: a költségvetési bizottság azon ülésére, amely ezt a tételt tárgyalta, nem hívták meg sem a Nemzetbiztonsági Bizottság, sem az illetékes tárca képviselőjét. Köszönöm kései figyelmüket. (Taps.)
