SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor itt a bizottsági elnökök beszámoltak a költségvetés eddigi tárgyalásáról és azzal kapcsolatos gondjaikról, akkor többen rám néztek szemrehányóan azzal kapcsolatban, hogy a költségvetési bizottság nem támogatta az ő bizottságuk bizonyos fontos javaslatait. Na most ezzel kapcsolatban én alá szeretném húzni azt, hogy igaz ugyan, hogy én a költségvetési bizottság elnökeként a költségvetési bizottság adott kérdésben folytatott tárgyalásait jelentős részben vezettem, de én őtőlük eltérően nem fogom megszavazni ezt a költségvetést. Ők kormánypártiak, gondolom, nagyobbrészt kormánypártiak, és nagyobbrészt meg fogják szavazni. Én nem tudom megszavazni ezt a költségvetést, és nem azért, mert ellenzéki vagyok.
Tisztelt Ház! Én számos kormányjavaslatot megszavaztam már ebben a Házban, és gondolom, hogy számos kormányjavaslatot meg is fogok még szavazni ebben a Házban. Ez olyan javaslat, amit én nem tudok megszavazni, szabad demokrata képviselőtársaimmal egyetértésben nem tudjuk megszavazni ezt a költségvetést: ez egy nagyon rossz költségvetés.
Ez a költségvetés alapjában véve folytatja 40 év rossz hagyományait, a rendkívül nagymérvű újraelosztással, azzal, hogy elvon mindenhonnan jövedelmeket, ezzel agyonnyomja a gazdasági tevékenységeket, megnyomorítja a lakosságot, és aztán osztogatja ahol kell, ahol nem kell. Ez a költségvetés nem jelent előrelépést. Az a feladat-átvizsgálás, amely a Kormánynak alapvető feladata lett volna, amely a Magyar Demokrata Fórum programjában is benne szerepel szavakban, a fölösleges, a nem vállalható, nem igazán szükséges állami feladatok megszüntetése, a piac kibontakoztatásának a megengedése, mindezek a dolgok sajnos elmaradtak ennél a költségvetésnél, ezért ez a költségvetés rossz, és nem támogatható.
Na most, ha így jár el a Kormány, amelyik készíti ezt a költségvetést, akkor természetszerűleg előáll az a helyzet, hogy az egyes területeken biztosított ellátás nagyon sok helyen nem elegendő. Péládul az egészségügyben a dologi kiadások 10%-os folyóáras növekedése ténylegesen – az infláció miatt – mintegy 25%-os csökkenést jelent. Na most ez nyilván azt fogja jelenteni, hogy a betegek vihetik majd magukkal a kórházba a gyógyszert, a lepedőt, stb.
Kérem szépen, hogy a teljes körű, ingyenes egészségügyi ellátás fenntartható-e az ország mai helyzetében, arról lehet vitatkozni. De arról nem lehet vitatkozni, hogy ezt ilyen civilizálatlan módon részlegesen megszüntetni az elfogadhatatlan. A mi számunkra legalábbis elfogadhatatlan.
Na most kérem, valamit a költségvetés tárgyalásának menetéről. Borzasztó kaotikus volt ez a tárgyalás: én ülök a bizottságban és elnöklök, és SOS jelleggel azonnal jön a gazdasági bizottságból egyetlen példányban egy módosító indítvány, amit ha nem szavazunk meg most azonnal, akkor összeomlik az ország. Ez komolytalan dolog. Ez annak a következménye, hogy a Kormány későn nyújtotta be ezt a költségvetést, annak is következménye, hogy menet közben háromszor módosító csomagot nyújtott be a saját költségvetéséhez. Azt hiszem, hogy ez az eljárás egyszerűen nem követhető, így nem szabad ezt csinálni, amennyire ez a költségvetés elő volt készítve, annyira ezt akár júliusban vagy augusztusban is be lehetett volna nyújtani.
Hangsúlyozni szeretném: én amikor ezt a költségvetést bírálom, nem a pénzügyminisztert bírálom, se a régit, se az újat, mind a kettőt nagyon sokra tartom, nem a Pénzügyminisztérium tisztelt apparátusát bírálom. Én úgy gondolom, hogy az egy teljesen elhibázott és ostoba hozzáállás, hogy rossz a Pénzügyminisztérium, és ettől rossz a költségvetés.
A költségvetés a Kormány egész politikáját, adott esetben a politika hiányát fejezi ki, és én a Kormányt általában bírálom emiatt.
Na most kérem, nem tudjuk elfogadni ezt a költségvetést, mert bizonyos előirányzatok láthatóan tökéletesen megalapozatlanok. Mondok itt egy példát. A Szabad Demokraták Szövetsége, Gaál Gyula által benyújtott egyik módosító javaslata kapcsán. A nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetési előirányzatáról van szó. Erről részletesebben szól majd Kőszeg Ferenc barátom ebben az általános vitában. Itt az előirányzat több mint ötmilliárd forint volt. Mi ezt – figyelembe véve a hasonló célú kiadások idei alakulását, amit persze maga a dokumentum meglehetősen furcsa módon ügyesen titkolt előttünk – 2,2 milliárd forinttal javasoltuk csökkenteni. Ezt a javaslatot a költségvetési bizottság kormánypárti többsége elvetette, támogatta viszont a bizottság kormánypárti alelnökének egymilliárd forintos csökkentési javaslatát. Ő az illetékesekkel beszélt előzőleg, akik azt mondták neki, hogy ekkora csökkentés lehetséges. Ezt persze mi is megszavaztuk, nehogy még ekkora csökkentés se valósuljon meg. Ezek után a Kormány közölte, hogy 600 milliónál nagyobb mérvű csökkentést nem tud elfogadni.
Most ezek után lehet ezt a dolgot több oldalról is vizsgálni. Az egyik oldalról az azért elég furcsa, gondolom én, hogy a Kormány láthatóan elég könynyen belemegy egy 600 millió forintos, azaz több mint 10 százalékos csökkentésbe. Kérem én tisztelettel, nem lehetett volna akkor esetleg eleve annyival kevesebbet előterjeszteni? A másik oldalról miért csak 600 milliós ez a csökkentés, hogyha előtte egy illetékestől azt hallottuk, hogy egymilliárd is elmegy? Szóval egyszerűen nem érti az ember, hogy itten tulajdonképpen az mindegy, az a 400 millió forint, az csak úgy egy apró, kis számítási hiba: az egy elég jelentős tétel ebben az országban, ebben a helyzetben.
Most még ráadásul rá szeretnék mutatni arra, hogy végül mi jött ki a költségvetési bizottság és a Kormány közötti vitából. Ugye az jött ki, hogy a költségvetési bizottság az egymilliárdos csökkentési javaslatot támogatja, a Kormány a 600 millió forintos csökkentést szerette volna elérni. Ilyen módosító javaslatot azonban senki nem nyújtott be. Ilyen módosító javaslat nincs, és mint az előbb hallottuk a pénzügyminiszter úrtól, a Kormány ezek után, minthogy csak 600 milliós csökkentést nem tudott elérni, ragaszkodik a beterjesztett előirányzathoz.
Most én külön meg szeretném kérdezni a pénzügyminiszter úrtól, és remélem, hogy válaszolni fog nekem erre a kérdésemre, hogy ezt a 600 millió forintot ezek után tényleg úgy gondolja a Kormány, hogy el fogja költeni? Szóval az országnak ebben a helyzetében azt a 600 millió forintot, amely ma délelőtt még fölöslegesnek látszott, a Kormány szerint fölösleges volt, azt most el fogja költeni. Remélem, hogy majd kapok választ erre a kérdésre.
Nos, kérem, azt hiszem, hogy ennyi elég annak a megvilágítására általában, hogy ezt a költségvetést, amely nincs megfelelőképpen előkészítve, amelyik egy alapvetően rossz szemléletből indul ki, amelyik ártani fog ennek az országnak, mi nem tudjuk megszavazni. Ugyanakkor mi törekedtünk megfelelő módosító indítványokkal – Gaál Gyula képviselőtársunk módosító indítványcsomagjáról van itt elsősorban szó. Emellett még szólhatnék arról is, hogy a nemzetiségekkel kapcsolatos politikáról Horváth Aladár képviselőtársunk is benyújtott egy javaslatot – tehát igyekeztünk javítani ezen a költségvetésen ott, ahol tudtunk.
Nos, azt látnia kell mindenkinek, hogy a módosításoknak, amelyeket mi be tudunk nyújtani, meg pláne, amelyeket el tudunk fogadtatni, nagyon komoly korlátai vannak. Van egyrészt a technikai korlát, a rendkívül rövid idő, ami nekünk rendelkezésünkre állt, ennyi idő alatt egy rendkívül vaskos dokumentumot szinte alig lehet áttekinteni, alig lehet megfontolni, alig lehet szakértőkkel konzultálni róla, tehát ez egy technikai korlát. Van egy másik korlát is, mégpedig az, hogy a szükséges politikai döntéseket mi nem hozhatjuk meg. Mi például fölöslegesnek tartjuk valamelyik igazgatási apparátust, javasoljuk a vele való kiadások radikális csökkentését. A Kormány ezt azzal veti el, hogy az apparátus így nem tud működni. Mi éppen azt szeretnénk, hogy az apparátus, az az apparátus ne tudjon működni, mert szerintünk az fölösleges, no de a Kormány számára éppen ez az, ami nem elfogadható és természetesen a Kormány, illetve javaslatára a kormánypártok az ilyen javaslatokat elutasítják. Itt ellenzéki pozícióval egyszerűen nem tudunk ilyen vonatkozásokban semmit tenni.
Beszélnék konkrétan a javaslatainkról, a módosító csomagunkról, amelyet, mint említettem, Gaál Gyula képviselőtársunk terjesztett be. Ez összesen 44 milliárd forint kiadáscsökkentést irányzott elő egyfelöl, főképpen adminisztratív kiadásokban, gazdasági beavatkozási kiadásokban, amelyeket fölöslegeseknek tartunk, és hasonló területeken. Ugyanakkor majd el fogom mondani, hogy milyen célokra javasolta ugyanezt az összeget fölhasználni általunk hasznosnak tartott célokra.
A költségvetési bizottság által elfogadott, végül 25 milliárd forintos csökkentés nagyrészt ebből, illetve a javaslatnak csökkentett mértékű megvalósításából jött létre. Javasoltuk például az állami tőkekihelyezés, tőkerészesedés 4 milliárd forintos előirányzatának, mint a gazdaságba való felesleges állami beavatkozásnak az eltörlését a pénzügyminisztériumi fejezetben, 17. fejezet, 20/9-es alcím. A költségvetési bizottság ezt támogatja, ajánlom képviselőtársaimnak is elfogadásra.
Sok módosító javaslatunkat nem támogatja a bizottság, például a honvédségnél, 9. fejezet, 1-es, 2-es cím, ahol idén kétszer volt béremelés. Javasoltuk a további béremelés mérséklését. Ugye, ahol az idén olyan szépen emelték a béreket, ott gondoljuk, hogy azért jövőre nem indokolt olyan nagymértékű béremelést ismét végrehajtani. Ezt javasoltuk, a költségvetési bizottság ezt a javaslatot nem támogatja.
Viszont a bizottság helyesen és a mi támogatásunkkal is egymilliárd forinttal javasolta csökkenteni a hadseregben nagyrészt a sport- és kulturális célú kiadásokat. Ezt a Kormány fontos stratégiai érdekekre hivatkozva ellenezte. És a döntéshozatal vége az lett a költségvetési bizottságban, hogy a költségvetési bizottság el is állt ettől a módosító indítványtól. Na most, természetesen a kormánypárti képviselők álltak el, mi nem értettünk ezzel egyet, és meg kell vallanom, hogy én egyszerűen nem értem, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Tudniillik azt előre mindenki pontosan tudta, hogy a honvédelmi költségvetéssel kapcsolatban jelentős bírálatok lesznek. Az országnak ebben a helyzetében ezt nyilván nagyon sokan kifogásolják, hogy ha a honvédelmi kiadások egyáltalán növekszenek és azt hiszem, hogy joggal. Ezt a Kormány is előre tudta és aligha kétséges – szóval, nem tudom, én mindíg kritizálom a Kormányt, de azért tisztelettel is vagyok a Kormány iránt (derültség) –, szóval, aligha kétséges, hogy a Kormány az adott körülmények között beépített egy kis tartalékot az előirányzatba. Szóval, ugyanúgy, mint az előbb, a nemzetbiztonsági szolgálatnál, egy kicsit többet tett be, mert úgy is levesz belőle majd a bizottság meg a Parlament. Ezek után a bizottság – az lett a vége – nem vett le egy fillért sem. Hát szóval, kérem, ezt én egyszerűen nem értem. Ez a legelemibb megfontolások mellőzése. Én nagyon kérem a tisztelt Házat, hogy ezt az egymilliárd forintot igenis vegye le a honvédelmi költségvetésből. Meglesz a helye, majd fölemeljük később a családi pótlékot egy kicsivel többel, mert ettől majd csökkenni fog a költségvetés hiánya. Igenis, nagyon kérem, hogy ezt szavazzák meg! Biztos, hogy a Kormány posszibilisnek tartja a honvédség működését enélkül, mert biztos, hogy ennyi tartalékot ráhagyott arra, hogy úgy is levesszük és teljesítsük a Kormány elvárását legalább ebben az egy vonatkozásban, tisztelt képviselőtársaim! (Taps.)
Na most, azt is el kell mondanom, hogy a költségvetési bizottságban a Szabad Demokraták Szövetsége igyekezett együtt haladni a kormánypártokkal abban, hogy egy bizonyos módosító csomagot, ami éppen abból áll, hogy bizonyos adminisztratív, stb. kiadásokat, mint mondtam, nagy részben a mi javaslatunkra – persze nem elfelejtve, hogy Békesi László javaslatára is igen nagy részben – elfogadtunk, és akkor ennek a megtakarításnak a terhére lehet pénzt kihelyezni oda, azokra a területekre, amelyek nagyon fontosak.
Na, igyekeztünk együtt haladni a kormánypártokkal. Nagyon sokszor történtek olyan döntések a bizottságban, amelyek a mi számunkra egyáltalán nem voltak kedvezőek, de fogcsikorgatva igyekeztünk fönntartani az összhangot velük, de azon a ponton, amikor a bizottság tisztelt kormánypárt többsége, ugye, úgy döntött, hogy akkor mégis maradjon a honvédelmi költségvetés érintetlen, azon a ponton részünkről ez az összhang megszünt, attól kezdve már nem tudtunk velük együttműködni ezen a területen – és ezt egyébként nagyon sajnáljuk, mert a bizottságban tulajdonképpen nagyon jó munka folyt több mint egy héten keresztül.
Na most, kérem, javasoltuk még az úgynevezett befektetési alap törlését, a 10. fejezet, 4. cím, a költségvetésből. Ez egy új alap, amit 3 milliárd forint előirányzattal kíván a Kormány létrehozni, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma kezeli, külföldiek magyarországi beruházásai infrastrukturális szükségleteinek a fedezésére. A költségvetés gazdálkodási alapelveinek mond ellent, tisztelt Ház, hogy az egyébként nagyon szükséges infrastrukturális fejlesztésekre – mert itt arról van szó alapjában véve, ugye, a külföldiek beruházásainál szükséges infrastruktúrális fejlesztésekről –, szóval, hogy erre a célra egy ágazati minisztériumnál és ne a Pénzügyminisztériumnál hozzanak létre például egy ilyen alapot. Indítványunkat, amelyik nem a csökkentését, hanem az alap létrehozásának megakadályozását szolgálta volna, a költségvetési bizottság csak részben támogatta. Az alap másfél milliárdos csökkentésével és a minisztérium egy másik pénzalapja – kereskedelempolitikai alap – félmilliárd forintos csökkentésével értett egyet, és a Kormány még ezt is sokallja. Kérem képviselőtársaimat, hogy mégis fontolják meg az eredeti módosító javaslat támogatását!
Módosító javaslataink egy része azzal van kapcsolatban, hogy bizonyos, úgynevezett eredményérdekeltségű, tehát részben a piacról élő költségvetési szervek piaci bevételei a törvényjavaslat szerint a jövő évben radikálisan – hogy úgy ne mondjam, gyanúsan – csökkennek. Például a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságainak az ez évi várható bevétele 133 millió forint, ugyanez jövőre 0,7 millió forint.
A Földművelésügyi Minisztérium tangazdaságainál – 15. fejezet 8. cím – az idei bevétel 2,2 milliárd forint. Jövőre, úgy látszik, ezek megszűnnek, félig működnek, és az infláció sem fog ezen a területen érvényesülni, 1,l milliárd forint. Az agrárkutató intézeteknél – 15. fejezet 10. cím – 1,2 milliárd forint. Jövőre itt is csökkennek az árak vagy a termelés, 0,7 milliárd forint. Környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságoknál 7,1 milliárd forint, illetve 6,1 milliárd forint. Ez a 15. fejezet 6. cím. Mi a magyarázat erre a rendkívüli dekonjuktúrára, ami ezeket az eredményérdekeltségű költségvetési szerveket illeti? A magyarázat nem abban áll, hogy katasztrófa következik be a bevételek oldalán, már csak azért sem, mert a kiadások oldalán ez nem mindig olyan nagymérvű, vagy éppen elég jelentősen növekszenek a kiadások. Itt arról van szó, hogyha úgy állítják a költségvetésbe, hogy csökkenni fognak a bevételek, akkor ezen az alapon jobban be lehet nyúlni állam bácsi zsebébe. Éppen ez a lényeg, Hölgyeim és Uraim, itt megpumpolják a költségvetést azzal, hogy sajnos csökkenni fognak jövőre a bevételeink. Majd aztán – elnézést kérek a világos kifejezésért – röhögnek a markukba, mert a bevételeik nem fognak általában ilyen mértékben csökkenni. Kivételesen ez előfordulhat, bizonyos területeken valóban van dekonjunktúra, de túlságosan általánosnak látszik ez a jelenség. Itt is igyekeztünk módosító javaslatokkal fellépni, ez ugyanis nem mindegy, itt milliárdok röpködnek, ezek mind adópénzek, amelyek ilyen módon kikerülnek a költségvetésből ide-oda. Sajnos azonban itt sem arattunk túlságosan nagy sikert. Ajánlom ezeket a módosító javaslatainkat képviselőtársaim figyelmébe.
Ami az elért megtakarítások felhasználását illeti, erre is megvolt és megvan az elképzelésünk. Háromféle célt akartunk és akarunk most is támogatni az elért megtakarításokból. Úgy mint a személyijövedelemadó-tábla valorizálását, amiről Békesi László képviselőtársam már beszélt, azonkívül a Szolidaritási Alapnak, tehát a munkanélküliség kezelésére szolgáló alapnak a támogatását és végül az önkormányzati kiadások növekedését. Ami az önkormányzati támogatások növelését illeti, kétféle célunk volt. Az egyik: a gazdálkodó önkormányzatok kialakítására való törekvés. A másik pedig a szociális célú lehetséges többletkiadások minél nagyobb hányadát igyekeztünk az önkormányzatok szintjére koncentrálni, ahol jobban meg tudják ítélni, hogy kinek, miképpen kell segíteni. Az ilyen célú javaslatot csak részben fogadták el a költségvetési bizottságban, ahol végül az önkormányzati támogatások növelésére csak 5 milliárd forint jutott. Mi ennél többet szerettünk volna, még úgy is, hogy a megtakarítások – amelyek elosztásra rendelkezésre álltak – az általunk célba vett 44 milliárd forint helyett csak 25 milliárd forintot értek el. Itt egyébként a részletekről majd Wekler Ferenc szabad demokrata képviselő kollegám fog beszélni.
A személyijövedelemadó-tábla valorizálása, változtatása területén kb. 24 milliárd forintot szántunk volna eredetileg, mert ez elegendő lett volna ahhoz, hogy az adóterhelés ne csökkenjen. Miután azonban a költségvetési bizottságban sokkal kevesebb megtakarítás jött össze, mint amennyit eredetileg szerettünk volna, és amennyi reálisan lehetett volna, szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra a veszélyre, hogy a régi adótábla marad meg. Mindenkinek választani kell tehát az adótáblák közül, és úgy kell választania, hogy lehetőleg a Ház többsége egy adótáblát válasszon. Ha semmit nem választunk, akkor marad a régi adótábla. Végül a költségvetési bizottságban egyetértettünk, és azt az adótáblát fogdtuk el, amit Becker Pál bizottsági véleményként ismertetett. Természetesen ez nagyon rossz megoldás, de determinálja az egész költségvetést, egyszerűen nincs más lehetőség, ha egyszer az összes többi körülményt adottnak vesszük. Ez az adótábla a legalacsonyabb és közepes alacsony jövedelmű rétegek adóterhének a növekedését igyekszik elkerülni vagy mérsékelni. Mi ezt támogattuk. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a társadalom kettészakadását egyebek között adóeszközökkel is igyekezzünk megakadályozni. A magasabb jövedelműek adóterhének korlátozását sem az adótábla vonatkozásában, sem ebben a helyzetben nem tartjuk vállalhatónak. A privatizációs és befektetési kedvezmények amúgy is biztosítják a magasabb jövedelműek számára, hogy jövedelmük jelentős részét adómentessé tehessék akkor, ha befektetésre használják jövedelmeiket. Hosszú távon ez nem célszerű megoldás, inkább a kevésbé progresszív adózás felé szeretnénk haladni, de pillanatnyilag ezt elfogadhatónak tartjuk. Úgy gondoljuk, a magasabb jövedelműek, vállalkozók, beruházók számára is kedvezőbb az a megoldás, amely az alacsonyabb jövedelműeknek igyekszik adókedvezményeket adni. Végül is a vállalkozásélénkítéshez nem annyira az adókedvezmény szükséges. Ez nagyon leegyszerűsítő felfogás. Piacot kell élénkíteni, piacot kell teremteni, és az alacsonyabb jövedelműek kedvezőbb jövedelmi helyzete éppen a piacbővüléshez is hozzájárul. Köszönöm a figyelmet.
