KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vitában elálltam a hozzászólási szándékomtól, de a részletes vitában nem tudom megtenni, mert amennyiben most elállnék, akkor legfeljebb már csak a következő év költségvetési vitájában szólhatnék hozzá, és én szeretném még ennek a Kormánynak elmondani a költségvetésről alkotott véleményemet. (Derültség a bal oldalon,taps.) Sir Lloyd George néhai angol miniszterelnök egy parlamenti vitájában a következőket mondta (Antall József közbeszólása: Szőrös volt, de nem volt Sir. – Taps és derültség a jobb oldalon.) – bocsánat, nem volt Sir. Igen, helyt adok a kicsit szőröző megjegyzésnek, de kétségtelen igaz. (Derültség.) A nevezetes szólás így hangzott: "Uraim! Ne féljünk megtenni a nagy lépéseket, ha szükség van rá, két apró lépéssel nem tudjuk átugrani a szakadékot." Én úgy látom, hogy ez a költségvetés nem teszi meg azt a szükséges nagy lépést, amire az országnak szüksége van.
Véleményem alátámasztására négy fő gondolatot fogok elmondani, és mindegyikre példákat idézek, lévén, hogy az általános vita helyett a részletes vitában vagyok kénytelen elmondani a hozzászólásomat.
Úgy látom, hogy a költségvetés struktúrája nem átgondolt koncepció alapján készült, hanem különböző kényszerintézkedések és különböző kényszerítő körülmények hatására alakult ilyen formává, és ez az ország jelenlegi helyzetében számomra elfogadhatatlan. Hogy egy példával is alátámasszam ezt az ítélkezésemet, Für Lajos az előző hozzászólásában mintegy büszkén jelentette ki, hogy a honvédségnek van saját bevétele is, amit saját céljai szerint használ fel. Én nem ismerem azt a honvédségi tevékenységet, amely a honvédségnek saját bevételt biztosít. Az én véleményem szerint a honvédség tisztán olyan költségvetési támogatásokból kell, hogy a feladatát ellássa, amelyek számomra nem eredményeznek bevételt, legalábbis én ilyenekről nem tudok. Én azt szeretném, hogy a honvédségnek ne legyen saját bevétele. Amennyiben valamilyen pénz képződik nála, azt szigorúan fizesse vissza a költségvetésbe. Ilyen struktúrával a honvédelmi költségvetés nagyon nehezen ellenőrizhető a Parlament számára.
A következő megjegyzésem: a költségvetés nagyon sok számáról elmondható, hogy bizony nem a valóságot tükrözi. Sokan említették már azt, hogy a költségvetés bevételi oldalán lévő számok rendszeresen alultervezettek, azonban nemcsak ezekkel a számokkal van baj. Azokkal a számokkal is baj van, amelyek például a minisztériumok létszámát tüntetik fel, hiszen a bizottsági vitában a gazdasági bizottság ülésén, amikor a képviselők ezt szóvátették, ott kifejtette a Földművelésügyi Minisztérium képviselője, hogy bizony az a 863 fő, ami a költségvetési tételben szerepel, az bizony nem annyi, hanem az ő becslésük szerint – hozzáteszem: becslést mondtak – mintegy 500 fő körülbelül. Én azt gondolom, hogy ilyen számok alapján rendkívül nehéz a képviselők számára megítélni azt, hogy vajon mennyire hitelesek és mennyire szükségesek a költségvetés különböző adatai és számai.
A harmadik nagyon súlyos probléma a költségvetéssel az szerintem, hogy a költségvetés feltüntetett tételei egyáltalán nem fedik azokat a valós kiadásokat, amikre tulajdonképpen ez a cím feljogosítaná a költségvetést. Hogy példát is mondjak: a kollektív exporttámogatás, amelyik a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának a költségvetésében szerepel, és mintegy másfél milliárd forintnyi, mint a bizottsági vitán megtudtuk, ez a kollektív exporttámogatás például tartalmazza azt a 260 milliárd forintot, amelyet még az előző kormányzat a Suzuki-beruházással kapcsolatban kormányzati kötelezettségvállalásként vállalt. Természetesen nem vitatom, hogy közvetve majdnem mindegyik költségvetési termelési célú támogatásban benne rejlik az export lehetősége, de megkockáztatom, hogy ennek a tételnek a címszavánál nem kellett volna csak így általánosságban azt írni, hogy "kollektív exportfejlesztési támogatás", mert nem tudja a képviselő adott esetben megítélni, hogy vajon miről is van szó. Hozzáteszem, amint a módosító indítványokban is szerepel, az ilyen típusú támogatásokkal mint közgazdász sem tudok egyetérteni. (Kádár Bélának, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterének közbeszólása: És a tőkebefektetéssel?)
A következő fő kifogásom az, hogy nagyon sokszor a tervezésnél felhasznált számok is ellenőrizhetetlenek, nemcsak a képviselők, de megkockáztatom, hogy még a költségvetés készítőinek a számára is. Például a Honvédelmi Minisztérium költségvetésében a béralap tervezésénél, ha jól számolunk, akkor kiderül az, hogy azt a béralapot vették figyelembe, amelyet az 1990. augusztusi bérrendezés után állapított meg a Honvédelmi Minisztérium, ez pedig túlmegy azon a bérnövekményen, amit egyébként a Pénzügyminisztérium képviselője a költségvetés általános vitájában elénk tárt. Ha valaki utánaszámol, akkor azt mondhatja, hogy a Honvédelmi Minisztérium bérfejlesztése nem 20%-os, hanem körülbelül 36%-os.
Ezek miatt a kifogások miatt, amelyek nagyon sok költségvetési tételnél elmondhatók, én azt gondolom, hogy számunkra elfogadhatatlan és megszavazhatatlan ez a költségvetés, nemcsak azért, amiért ezeket a kifogásokat támaszthatjuk, hanem plusz azért a magatartásért, amelyet a Kormány tanúsított az egész költségvetési vita során, tulajdonképpen majdnem lehetetlenné téve a költségvetés vitáját.
Szeretnék még két példát mondani konkrétan kapcsolódó módosító indítványaimhoz és az általános, illetve a részletes vitában elhangzott néhány észrevételhez.
A honvédelmi miniszter és nagyon sok felszólaló, aki a honvédelmi költségvetéshez szólt hozzá, nem tárta elénk azt a tényt, hogy a honvédelmi költségvetésben nagyon sok olyan belső tartalék rejlik, amelyek kiaknázásával tulajdonképpen reálértékben nemhogy csökkenne, hanem még nőne is a honvédelmi tárca költségvetése. Én nem voltam olyan régen katona, hogy ne emlékeznék azokra a honvédségi szokásokra, amelyek ezt alátámasztják. Emlékszem még felejthetetlen emlékezetű Árkosi törzsőrmester ténykedésére, akinek a vezetésével a laktanyában található sárga füvet zöld zománcfestékkel zöldre kellett festeni. Természetesen ez még az átkos antivilágban volt, és mondható, hogy ma már erről szó sincsen. Én is talán azt gondolnám, ha nem lennék abban a helyzetben, hogy az előfelvételis egyetemistákat minden évben meglátogatom a szombathelyi laktanyában, és ott bizony még mindig az általános mondás járja a katonák között: "Ha kerek, akkor visszük, ha négyszögletes, gurítjuk." Én azt hiszem, hogy ezek a belső tartalékok egyáltalán nem szerepelnek ezekben a költségvetési tételekben. (Taps a bal oldalon, mozgás és zaj a jobb oldalon.)
Végül pedig, komolyra fordítva a szót, Kádár Béla miniszter úr nagyon szívhez szóló és nagyon impresszív hozzászólásában ecsetelte a kormányzat külgazdasági stratégiáját és azt, hogy ennek milyen hallatlanul fontos szerepe van a magyar gazdaság fejlődésében. Két megjegyzésem lenne ehhez.
Az egyik az, hogy a költségvetés és különösen a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának a költségvetése sajnos nem támasztja alá ezt a külgazdasági stratégiát. Csak hogy néhány elemet kiemeljek: például a külképviseleti rendszerben nyoma sincs annak a struktúraváltásnak, ami véleményem szerint szükséges lenne. Sőt, meg kell, hogy mondjam, hogy a külképviseleti rendszerben az embernek az a benyomása, hogy például a magyar exportoffenzíva Ulánbátort készül megtámadni vagy Dar es Salaamot. Ugyanis olyan városokban és olyan területeken vannak külgazdasági külképviseleteink, amelyek mögött egyszerűen nincsen külkereskedelmi forgalom. Vagy ha van is, az harmadik országon keresztül zajlik. Megkockáztatom, hogy ilyen esetekben nem értem, hogy miért kell fenntartani ilyen külgazdasági kirendeltségeket.
Az pedig nyilvánvaló, hogy amennyiben valóban lenne ilyen koncepció, akkor ezt talán bele kellett volna írni a költségvetésbe. Hiszen ebből a szegény képviselő csak meglepődve értesül róla, hogy például a bolíviai külgazdasági kirendeltségünk Caracasban székel, ami hát Venezuela fővárosa.
Azonkívül mint közgazdász nem tudok egyetérteni azzal az exportfejlesztő stratégiával, amit Kádár Béla elénk vázolt. A következők miatt. Azt gondolom, hogy az a fajta exportfejlesztő támogatás, amiről Kádár Béla beszélt, kifejezetten azt a célt szolgálja – bár csak implicite és nem nyilvánvalóan –, hogy Magyarország a nemzeti jövedelmét exportálja különböző országokba. Ugyanis az elmúlt húsz év gazdasági tapasztalatai már bebizonyították, hogy ezek mögött az exportfejlesztő támogatások mögött a legtöbb esetben nagyon gazdaságtalan termelés húzódik meg. Sőt, ismerve a magyar vállalatok és vállalkozók leleményességét, nincs ma Magyarországon olyan vállalkozó, aki az exportfejlesztés fontosságára hivatkozva ne tudna a költségvetéstől különböző exportfejlesztő támogatásokat kikönyörögni, főleg, hogyha ez meghirdetett gazdaságpolitikai cél.
Én azt gondolom, hogy az elmúlt év gazdasági folyamatai azt bizonyították be, hogy ennek a külgazdasági koncepciónak az ideje lejárt, és hogy ezzel a fajta importliberalizáló politikával és azzal, hogy nem az árfolyam-leértékelések kapcsán akarjuk a magyar export ügyét előrevinni, hanem egyéb belső intézkedésekkel, ezzel lehet igazán sikert elérni a magyar gazdaság számára; és az elmúlt húsz év tapasztalatai pontosan az itt felvázolt gazdaságpolitika kudarcát bizonyítják.
Összegzésképpen: ezt a költségvetést én nem tudom támogatni; és a FIDESZ-frakció – mint a vezérszónok beszédében is kifejtette – ezt a költségvetést nem fogja megszavazni. (Taps a bal oldalon.)
