BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter:
BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter:
BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon nehéz és sok vita tárgyát képező javaslat megszavazása következik. Engedjék meg, hogy néhány szóban a vitát összefoglaljam. A személyijövedelemadó-rendszer módosítására benyújtott javaslat – mint azt több ízben megpróbáltam érzékeltetni – a Kormánynak azt a szándékát tükrözte, hogy 1991-re az adózás alapelve ne változzék, az adózás középpontjában továbbra is a magánszemély összes jövedelme maradjon.
A Kormány által javasolt módosítások elsősorban a rendszer jobb működését, az adózás egyszerűsítését célozták, és emellett kifejezik azt az adópolitikai törekvést, hogy a kedvezmények köre és mértéke ne bővüljön, a meglévő kedvezmények működtetése szigorúbb és ellenőrizhetőbb legyen. A Kormány ezt az alapállását következetesen érvényesítette a javaslat egyeztetése során és a bizottsági vitákban, ahol az SZJA – mint mindig – most is igen széles skálán mozgó, élénk figyelmet váltott ki, és vitát is.
A képviselők kétségkívül rendkívül komoly munkát végeztek, amikor mintegy 70 módosító indítványt terjesztettek elő, amelyek egy része valós problémákra hívta fel a figyelmet, és amelyekre a vitában létrejött konszenzussal, egyetértéssel valóban a működő rendszer jobbítását érjük el, ha a tisztelt Ház megszavazza.
Külön is kiemelésre érdemes az ingyenes értékpapírok, vagyonrészek adóztatását érintő kezdeményezés, amellyel kapcsolatban a gazdasági bizottság által beterjesztett indítványcsomagban sikerült kialakítani a jelenleginél kedvezőbb, gyakorlati szempontból is következetesebb egységes és egyszerű, visszamenőlegesen életbe lépő, és az indítványozó képviselők és a Kormány közös álláspontját tükröző új szabályozást. Kérem tehát, hogy támogassák majd ezt az értékes kompromisszumos csomagot.
Nagy a vita az átalányadó ügyében. Érthető, hogy a vállalkozók elsősorban a vállalkozások gazdasági-szakmai feladataival kívánnak foglalkozni, és a pénzügyi és adózási szabályoktól kíméletet várnak. A Kormány azonban úgy véli, hogy a személyi jövedelemadó bevezetése óta nagymértékben leegyszerűsödtek az adminisztrációs és nyilvántartási kötelezettségek éppen annak érdekében, hogy a vállalkozók képesek legyenek minél pontosabban kimutatni tényleges jövedelmüket, és az évenkénti változások megtanulása önmagában is megterhelő lenne. Éppen azért nem volna szerencsés most ismét új adózási szisztémát bevezetni, hiszen egy év múlva az új számviteli törvény miatt ismételten változtatni lehet és kell.
A Kormány egyébként nem ellenzi, hogy egy szűk, pontosan körülhatárolható körben, jól előkészített szabályokban könnyen végrehajtható átalányadó bevezetésre kerüljön majd. Egy ilyen rendszerű változtatás előkészítése, körültekintő egyeztetése azonban a jelenleginél több időt igényelne. Ez most tartalmában és hát ebben az időigényben meghaladja a Kormány által képviselt korrekciós módosítás kereteit, és ezenkívül még az ÁFA-törvénnyel is összehangolást igényelne, úgyhogy ez most nem fért bele a kompromisszumok körébe.
A Kormány javaslatai közül felhívnám a figyelmet az állami tulajdonú vagyon privatizációjához kapcsolt, megemelt összegű, az összjövedelemnek mintegy 50 százalékáig terjedő adóalap-csökkentési lehetőséget. A bizottsági viták során ezzel kapcsolatban jelentősen megosztott a tisztelt képviselőtársak véleménye. Többen támogatták ezt a javaslatot, de voltak olyanok, akiknek véleménye szerint nincs szükség az állami vagyon lebontásának adóeszközökkel történő ösztönzésére, hiszen amúgy is kedvező hitelfeltételek segítik ezt a folyamatot. Más nézetek szerint viszont a Kormány által javasolt 50%-os mérték elfogadható, sőt ehhez képest a magánvállalkozásokba történő befektetésekért 100 százalékig terjedő levonási lehetőséggel kell előnyt biztosítani.
Tisztelt Országgyűlés! A Kormány úgy véli, hogy ebben a kérdésben körültekintően mérlegelte a vállalkozók érdekeit és az ország pénzügyi egyensúlyi helyzetének a szempontját. A benyújtott javaslat ezért előnyt ad az állami vagyon megvásárlásához, mert úgy gondolja, úgy véli a kormányzat, hogy az így képződő források azáltal, hogy az államadósság csökkentésére fordíthatók, tulajdonképpen kettős célt szolgálnak, két legyet is üthetünk egy csapásra, mind a kettő az ország érdekében áll.
Az összjövedelem 100 százalékáig történő általános adóalap-csökkentés és emellett a privatizációhoz kapcsolt 50%-kos kedvezmény kétirányú problémát vetne fel. Egyrészt az állami tulajdon megvásárlásával szemben más befektetési formák felé terelné a megtakarított jövedelmeket, holott nagyon erőteljesen az érdekünkben áll az államtalanítás.
Az adózók többségével szemben más befektetési formák felé terelné a megtakarított jövedelmeket, és az adózók ugyancsak többségével szemben méltánytalan előnyt biztosítana azzal, hogy az adózásnak e tekintetben csaknem teljes elkerülését lehetővé tenné egy szűk réteg számára.
Kérem tehát tisztelt képviselőtársaimat, hogy vegyék figyelembe az adóbevételre vonatkozó előirányzatok megalapozottságához fűződő érdekeinket, és a Kormány által beterjesztett új szabályok elfogadása mellett döntsenek. Meg kell említenem itt Kuncze képviselő úr azon javaslatait is, amelyekben csökkenteni kívánja a takarékbetétek és egyes értékpapírok kamatának forrásadóját. Kérem a tisztelt képviselőket, mérlegeljék: ha a javasolt megoldás szerint csak a kamatok egy részére terjed ki az adókedvezmény, nincs biztosíték arra, hogy a piaci átlagkamat alacsonyabb lesz, de az biztosra vehető, hogy a lakásalaptól elvont források a pénzintézetek adózott nyereségét növelik.
A hosszabb távú adópolitikai koncepció megalapozását szolgálják azok a korrekciók, amelyek a költségtérítések és a jóléti juttatások körében az eddiginél rendezettebb helyzet kialakítását célozzák a jogviták elkerülése, az egyértelmű végrehajthatóság érdekében. Példaként említem meg a belföldi üdültetési költségek átvállalásának 50 %-áig történő adómentességet, amely a Kormány javaslata szerint attól függetlenül lenne érvényesíthető, hogy munkahelyi szervezett vagy egyéni üdülésről van szó.
Itt egyben, tisztelt Elnök Úr, engedje meg, hogy egy korrekciót kérjek a későbbi esetleges alkotmánybírósági viták elkerülése érdekében, ez pedig a következő lenne:
A törvényjavaslat 29. §-ában a törvény 67. § (5) pontjára vonatkozó részében a "szakszervezet" szó szerepel. Azt hiszem, el fogják tisztelt képviselőtársaim fogadni, hogy szövegpontosításként ez alkalommal is megengedhető, hogy a "munkavállalói érdekképviseleti szervezet" meghatározás szerepeljen. Tehát kérem, hogy a 29. § hivatkozásában a "szakszervezet" szó a "munkavállalói érdekképviseleti szervezet" meghatározással cserélődjék fel.
Tisztelt Képviselőtársak! Sok indítvány szerepelt kétségkívül jó szándékkal a bizottsági vitákon, amelyek azt célozták, hogy az adó enyhítse az ország nehéz helyzetében halmozottan sújtott lakossági rétegek, egyes csoportok helyzetét, egyes területeken tágítsa a beszűkült finanszírozási lehetőségek kereteit. A Kormány azonban ezekben az ügyekben kitart azon véleménye mellett, hogy a kedvezmények bővítése nem lenne kívánatos, mert egyes célok, csoportok előnyben részesítése mindig csak mások rovására történhet.
Tucatnyi azoknak a javaslatoknak is a száma, amelyek az adó alapját kívánják csökkenteni. Többen a forrásadó kiterjesztését igénylik egyes munkakörök díjpótlékaira, de vannak olyan indítványok is, amelyek bizonyos kiadásokat az adóból javasoltak levonhatóvá tenni.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor ezekben a kérdésekben döntenek, tartsák szem előtt, hogy minden egyes forint, amelyet kedvezmények formájában egyes csoportoknak vagy rétegeknek juttatunk, az adótáblánál szűkíti mindnyájunk mozgásterét. Azt hiszem, hogy itt a tisztelt képviselőtársak mindegyike nem egy-egy szűk csoport, hanem választóik adott körében a többség érdekeit kívánja feltétlenül képviselni.
Ha már az adótáblánál tartok, akkor hadd jegyezzem meg, hogy a Kormány részéről meg kell erősítenem, miszerint kétségkívül indokolt bizonyos korrekció végrehajtása. Egyetértés van közöttünk – értem ezen a Kormányt és a vitában részt vevő tisztelt képviselőtársakat – abban a tekintetben, hogy azt az adóbevétel-kiesést, amely az adótábla változtatásával bekövetkezhet – egészen hiszen gyakorlatilag csak ilyen irányú javaslatok hangzottak el – meg kell keresnünk másutt, a költségvetés kiadási oldalán megtakarítások formájában.
Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy az adótábla ügye szoros összefüggésben van a költségvetéssel, azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tábla lezárásával meg kell várni a költségvetés egészének lezárását. Ugyanis ezzel kapcsolatban egy veszélyes csapdára hívom fel a tisztelt képviselőtársak figyelmét. Ha a személyi jövedelemadó-törvényről az év decemberében nem születnék döntés, amit én kizártnak tartok, de ha mégis így lenne, illetve a törvényt nem lehetne legkésőbb december 31-ével a Magyar Közlönyben kihirdetni, akkor a kihirdetésig a jelenlegi törvény maradna érvényben. Mivel a módosítás a magánszemélyekre nézve kedvező és kedvezőtlen hatású rendelkezéseket egyaránt tartalmaz, tehát mind a kettőt, alkotmányellenes lenne későbbi kihirdetés esetén a január 1-jei hatálybaléptetés. Ez pedig azt jelenti, hogy akár néhány nap elcsúszás esetén is átmeneti törvényt kellene alkotni, amelyben fordulónapi adóbevallást kellene előírni, annak adóigazgatási feltételeit kellene megszervezni, és nem utolsó sorban biztosítani kellene az ezzel kapcsolatos költségek fedezetét is a költségvetésben.
Mindezt figyelembe véve, tisztelt képviselőtársak, kérem Önöket, törekedjenek arra, hogy mielőbb a törvényjavaslat egészét meg tudjuk szavazni, és ezzel egyben azt is kérem, hogy támogassák a Kormány előterjesztésében szereplő javaslatokat, illetve azokat a kompromisszumos javaslatokat, amelyek a Kormány egyetértésével találkoztak.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Gyér taps.)
