PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP)
PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP)
PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A benyújtott költségvetési javaslatnak csak a rendkívül nagy terjedelme van összhangban azzal a felfokozott várakozással, mely megszületését kísérte. Most megállapítható, hogy ez a költségvetés – minden jószándéka ellenére – nem tud megfelelni a határozott rendszerváltás követelményeinek.
Ez elmondható a Kormány hároméves gazdasági programjáról is, bár ez a költségvetés nem tesz eleget még e program elgondolásait alátámasztó konkrét követelményeknek sem. Azok a folyamatok, melyeket ez a költségvetés, illetve ennek megvalósulása involvál vagy fölerősít, mindenekelőtt az infláció, a belső egyensúlyi viszonyok erőteljes romlása, a szociális helyzet további megrendülése, jelentős rétegeknél a létbizonytalanság megjelenése és felerősödése, az életszínvonal csökkenése nemhogy nem támasztják alá azt a Kormány által támasztott és vallott várakozást, mely szerint 1991-ben túlleszünk a mélyponton, hanem teljesen negligálja azt. Ezzel kapcsolatban röviden szeretném érinteni a költségvetési hiány kérdését. Tudom, hogy több követelménynek, mi több, több követelésnek próbált a Kormány eleget tenni, mikor a 78 milliárd forintos passzívumot számszerűen összehozta.
Fel kell hívni a figyelmet arra – a honatyáknak ezzel tisztában kell lenniük –, hogy nem ez az érdemi kérdés, ez nem 85-100 vagy 120 milliárd kimutatott hiány, szemben a 78 milliárddal, hanem az, hogy a gazdaságunkban valójában 100-200 milliárdos nagyságrendű egyensúlyi gond van. Lehúzó, visszatartó probléma ez. Hangsúlyozom, ennél csak az a nagyobb gond, hogy nem látom még halvány jelét sem annak, miként tudunk, próbálunk ezen változtatni.
A legfontosabb hiányosságnak azt tartom, hogy a költségvetési tervezetben nem irányul kielégítő figyelem a vállalkozás feltételének javítására, a vállalkozások erőteljes élénkítésére. Különös gondnak tartom ezzel kapcsolatban a privatizáció mai és várható ütemét, az ezzel kapcsolatos túlzott centralizációt, gyakorlatilag kizárólagos felülről való vezénylését. Tény, hogy a rendkívül kedvezőtlen gazdasági helyzet – a gazdaság stagnálását egyértelműen visszaesés váltotta fel, az egyensúlyi viszonyok tovább romlanak 1991-ben – nem éppen kedvező a vállalkozások kibontakoztatásához, ösztönzéséhez. De látni kell, hogy e téren való igazi áttörés nélkül országunkban nem lehet megoldani a gazdaság stabilitását, megteremteni a kibontakozás feltételeit, s ezáltal megállítani az egyensúly romlását. Ebből kiindulva nehezen fogadható el a Kormány álláspontja az adórendszert illetően, az a magatartás, hogy nem hozok be egyidejűleg átfogó javaslatot a különféle adórendszerek változtatására. Rendkívül minimálisnak tartom egyfelől azokat a kedvezményeket, melyek az új vállalkozásokat ösztönzik, másfelől önmagában szinte megmagyarázhatatlannak a személyi jövedelemadó-bevételek több mint 40 százalékos növekedését, illetve rendkívül károsnak annak hatását a megtakarításokra, az új befektetésekre. Ez az irányvétel – bizonyos vagyok benne – teljesen ellentétes azzal a jelszavakban hirdetett kormányállásponttal, miszerint egy jelentős számú új vállalkozói réteg létrejöttén munkálkodik, azt szeretné elérni, hogy minél több rátermett munkavállaló váljék már a közeljövőben vállalkozóvá.
Hiányérzetem különösen nagy, mert mindezideig nem kidolgozottak a tulajdonpolitika hosszabb távra szóló irányelvei, homály fedi a tulajdonjogi szabályozás több fontos elemét, így például a földkérdést. Nekünk változatlan a célunk, hogy hazánkban kialakuljanak és megszilárduljanak azok a sokszínű és sokrétű tulajdon- és szabad szövetkezési formák, melyek más országokban sikeresebb fejlődést, előrehaladást biztosítottak, alapjául szolgáltak a jóléti társadalmaknak, az ottani életszínvonalnak. A szükséges akciók finanszírozására rendelkezésre álló költségvetési keretek a tervezet szerint igen szűkösek, koordinálatlan, széttagolt a vállalkozások feltételének javítására irányuló tevékenység. Ez utóbbi hiányosság kiküszöböléséül javaslom, hogy a Kormány a privatizálási és vállalkozásélénkítési teendők körültekintő koordinálására hozzon létre hatékony szervezeti keretet például a Kormány mellé rendelt bizottság formájában, melynek élén államtitkár állhatna. E szervezeti feltétel megteremthető lenne olymódon is, hogy a Pénzügyminisztérium hatáskörének megfelelően kibővülne, ami egyben feltételezné a jelenlegi Pénzügyminisztérium gazdasági- és pénzügyminisztériummá történő átalakítását is.
A kialakítandó szervezetnek rugalmasan működő, a nemzetgazdaság szintézisére alkalmas, bürokratikus vonásoktól mentes szervezeti struktúrának kellene lennie, mely koordinált, sokoldalúan megalapozott javaslatok kialakítására és a Kormány vonatkozó határozatai végrehajtásának ellenőrzésére képes.
A vállalkozás élénkítés kapcsán szólni kell a területi fejlesztés nagy problémájáról, arról tudniillik, hogy bár kis ország vagyunk, a területi lehetőségek mégis rendkívül különbözőek. Bár az önkormányzatok tervezett forrásbővülése kétségtelen erőteljes, összesen több mint 80 százalékkal növekszenek a várhatóan rendelkezésre álló eszközök, ezek elosztása, illetve megoszlása félő nemhogy nem segíti a nagy különbségek mérséklését, hanem tovább mélyíti, fokozza azokat. Javaslom e kérdésnek az önkormányzati problémákhoz kapcsolt önálló megtárgyalását és megoldását. Az általános tőkeszegénység és az alacsony megtakarítási hajlandóság miatt igencsak felnagyítódik mind a költségvetési javaslatnak, mind a hároméves gazdasági programnak az a hiányossága, hogy a vállalkozás élénkítésben játszott tényleges szerepénél kisebb figyelem irányul a jelentősebb külföldi működőtőke-bevonás feltételének megteremtésére. Ez mindenekelőtt a privatizációnál mutatható ki, hiszen az eddig jóváhagyott átalakulások, társaságalapítások, állami vagyonértékesítések esetében a külföldi tőke részesedése nem éri el a 30%-kot. Az eddigi lehetőségek köre a tervezet szerint jelentősebb mértékben csak a befektetési alap létrehozásával bővül, ám kétséges, hogy mindössze 3 milliárd forintos nagysága elegendő-e a feltételek érdemi javítására.
Üdvözlendő, hogy a külföldi tőke beáramlásának megkönnyítésére és befolyására létrejött a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumán belül a Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Ügynökség, de kérdéses: vajon kapacitása elegendő-e annak fényében, hogy a legtöbb tőkefogadó országban a hasonló intézmények gyakran több ezer főt foglalkoztatnak a legkorszerűbb technikai eszközökkel és nemzetközi ügynökségi kapcsolatokkal ellátva.
Úgy vélem tehát, hogy e téren a jelenleginél lényegesen nagyobb erőfeszítésekre van szükség. Csak így emelhető az infrastruktúra – különösen a telefonellátottság – viszonylag alacsonyabb szintje, növelhető az irodahelyiségek kínálata, mérsékelhető a beszállítói háttéripar fejletlensége, gyengesége.
Itt kell külön megemlíteni az esetek egy részében tapasztalható bürokratikus ügyintézés lassúságát és a hivatalok, engedélyező szervek többségére jellemző, a hozzá nem értésre, közömbösségre és gyenge szervezőképességre visszavezethető sorbanállási kényszert, továbbá a külföldiek számára szinte elviselhetetlen, a számukra anyagi veszteségeket is okozó lassú és csaknem érdektelen magyar banki ügyintézési morált, a számlanyitást, az átutalások teljesítésének hetekig, hónapokig tartó intézése valójában tarthatatlan állapotokat tükröz. E hiányosságok, gondok megszüntetése szintén súlyuknak megfelelően nagyobb figyelmet érdemel.
A vállalkozásokra késztető környezet megteremtésének fontos követelménye a határozott inflációellenes fellépés is. A fogyasztói árszínvonal 1991-re előrejelzett 34-38%-os, mögötte a termelői árak 30-32%-os emelkedése rendkívüli mértékben megnehezíti a vállalkozást, a vegyes vállalatok helyzetét is. Mindezt csak tetézik az immár csillagászati kamatok. Rossz kedvvel, de belátható, hogy a magyar gazdaságban még különösen erőteljesen hatnak az inflációs tényezők. Ennek az átmeneti elviselését megkönynyítené, ha tudnánk, hogy e hatás meddig érvényesül, hogyan alakul az infláció az 1991-et követő években. Ezzel azonban az előttünk fekvő gazdaságpolitikai dokumentumok adósok maradnak. Továbbá annak bemutatásával is, hogyan lehet a bér-ár-spirált elkerülni, hogyan lehet a bérek kiáramlását kordában tartani. Úgy érzem, az nem megoldás, hogy az állami vállalatok körében az állam majd érvényesíteni fogja a kívánatos mértéket. Ez már azért sem kecsegtethet eredménnyel, mert a bruttó munkajövedelmeken belül csak 50%-ot tesz ki az állami és szövetkezeti iparban alkalmazottak bértömege.
Miután minden munkavállaló érdeke az infláció fékentartása, ennek a közös érdeknek a talaján célszerűnek és elképzelhetőnek tartok egy konszenzus létrejöttét a béremelés maximalizálásában a Kormány, a munkavállaló és a munkáltatók érdekképviseleti szervei között.
Egy ilyen konszenzus természetesen csak akkor jöhet létre az érdekegyeztetési mechanizmusban, ha a Kormány valamennyi érdekcsoport számára világosan megfogalmazza, hogy milyen intézkedéseket hoz a gazdasági válság oldására, illetve megszüntetése érdekében,és ezektől az intézkedésektől milyen változásokat remél.
Tekintve, hogy az infláció megfékezése során több jogos szociális igény kielégítését is korlátozni kell, elsősorban az átmenetileg csökkenő nemzeti források miatt, a Kormánynak kiemelt feladata kell legyen a leginkább hátrányos, méltatlan helyzetbe került lakossági csoportok fokozott segítése.
E célra 5 milliárd forint átcsoportosítását tartom szükségesnek. Erre vonatkozóan részletes módosító javaslatomat betettem, ahol 5,5 milliárd forint átcsoportosítására és valamivel több mint 5 milliárd forint megtakarítására tettem javaslatot. Remélem, hogy e hangsúlyok és szempontok figyelembevétele a további munkában helyes módosításokkal segíti a jövő évi költségvetés összeállítását és a hároméves gazdasági program megalapozását.
Amennyiben az általam elmondottak megfelelnek a valóságnak – márpedig ez meggyőződésem –, akkor felhívják a figyelmet a mostani kormányzati munka súlyos fogyatékosságára. Pozitívan fogalmazva: elkerülhetetlen a Kormányon belül a koordináció erősítése, az elgondolások fokozott összehangolása, a taktikai és stratégiai kérdések, követelmények jobb egyeztetése. Köszönöm a meghallgatást.
