FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az eddigi hozzászólásokban, javaslatokban számos okos gondolat merült fel a polgármester működésével, jogállásával kapcsolatban, és egyre tisztábban alakul ki előttünk demokratikus jogállamunk egyik oszlopának, a polgármesternek a képe.
Ennek a képnek azonban egyelőre van egy hibája: véleményem szerint ez a kép egy kissé egyoldalú.
Egyoldalú azért, mert az Alkotmányunkban és az önkormányzati törvényünkben a polgármesternek egy olyan képe alakult ki, amely "két lábon áll", és amelynek kettős arculata van. A polgármester az önkormányzat vezetője. Erről a vonásáról már sokat beszéltünk.
A másik arculatáról azonban nem esett szó. És ez pedig az, hogy a polgármester nemcsak az önkormányzatnak, hanem az államigazgatásnak is szerve.
Ebből a tényből pedig számos következtetés vonható le, olyan következtetések, amelyek kihatással lehetnek azokra a vitákra és azokra a vitapontokra, amelyek meglehetősen kiéleződtek az eddigi tárgyalás során.
A tanácsok munkájának jelenleg ténylegesen az igen jelentős része államigazgatási feladat. A legnagyobb volumenű államigazgatási feladatok közül csak néhányat említenék: a népesség-nyilvántartás, éppen most a választások lebonyolítása, családjogi és gyámügyek, építési igazgatás, ipari és kereskedelmi igazgatás.
Az élet a rendszerváltás miatt nem fog megállni. Igaz, hogy az új jogszabályainkban a helyi államigazgatás tervezett feje a jegyző. A gyakorlati életben azonban úgy gondolom, hogy a polgármestereknek, az újonnan választott polgármestereknek már működésük első napján számos kérdéssel kell szembenézniük. A beosztottak, a dolgozók olyan kérdésekkel fognak előállni, hogy akkor, most, abban a pillanatban kiadhatják-e az iparengedélyt, a kereskedelmi engedélyt, intézetbe utalhatják-e azokat a kiskorúakat, akikről a szüleik nem gondoskodnak, az anyakönyvvezető vagy éppen maga a polgármester összeadhatja-e az ifjú párt, amelyik az ajtó előtt türelmetlenül várakozik.
Az Alkotmány 44/B szakasz (2) bekezdése és hasonlóképpen az önkormányzati törvény 7. § (2) bekezdése pedig azt is hozzáteszi, hogy honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófaelhárítási ügyekben a polgármester részt vesz az országos államigazgatási feladatok ellátásában.
A képviselőtestület hivatalának ügyintézője ugyancsak kivételesen, a jegyző pedig nem kivételesen kaphat ezektől a törvényektől államigazgatási feladatokat.
Én úgy gondolom, hogy nyugodtan előrejelezhetem, hogy ezek a megbízatások, felhatalmazások, ezek nem lesznek kivételes jellegűek.
A polgármesterekre komoly államigazgatási feladatok fognak várni. Ha azonban a törvénynek, az Alkotmánynak és az önkormányzati törvénynek csak az a megjegyzése, az a rendelkezése marad fenn, hogy megbízható a polgármester államigazgatási feladatokkal, a személyét akkor is az államigazgatási gépezet részének, fogaskerekének és méghozzá igen fontos fogaskerekének kell tekinteni.
Ennek az államigazgatási jellegnek az eddig felmerült és vitatott kérdésekben jelentősége van.
Az első kérdés: kell-e kétharmados többség a polgármesterről szóló törvény meghozatalához?
Az Alkotmány 44/C szakasza szerint két esetben van szükség a jelen levő képviselők kétharmadának szavazatára.
Először a helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához és másodszor az önkormányzatok alapjogainak korlátozásához.
Az első pontra vonatkozóan úgy gondolom, hogy Kónya Imre cáfolhatatlan logikájú választ adott az előzetes aggályokra.
Az önkormányzati törvény az adott tartalommal, kétharmados többséggel megszületett. Ami ebben a törvényben benne van, az az önkormányzati törvény, annak meghozatalához volt szükség kétharmados többségre. Ami ebből kimaradt, az nem tartozik az önkormányzati törvény keretébe, annak meghozatalához tehát nincs szükség kétharmados többségre.
Különösen a polgármester joggállása kérdésében. A polgármesterről mind az Alkotmány, mind az önkormányzati törvény igen fontos normatívákat tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy amit ez a két törvény ki akart emelni, azt magába foglalja, amit ez a két törvény nem emelt ki, azt nem tartja olyannak, amely tekintetében önkormányzatot érintene a polgármester tevékenysége, és ezért ezek a kérdések nem tartoznak az önkormányzati törvény körébe, következésképpen nincs szükség kétharmados többségre.
A második pont, tehát az önkormányzatok alapjogainak korlátozásával kapcsolatban meg kell kérdeznem, hogy vajon miféle önkormányzati jogot korlátozna az előttünk lévő törvénytervezet.
Az önkormányzati törvény 33. szakasza így szól: "A polgármester tekintetében a képviselőtestület gyakorolja a munkáltatói jogokat, munkabérért a jogszabály keretei között határozza meg. A polgármester az államigazgatási tevékenységéért a közszolgálati szabályok szerint felelős."
Ebből világos, hogy az önkormányzati alapjog a munkáltatói jog gyakorlása. Ha tehát ettől a jogtól a képviselőtestületet valamelyik törvény meg akarná fosztani, tehát a polgármester munkáltatójává teszik a főispánt vagy a magasabb szintű önkormányzati szervet, vagy esetleg magát a belügyminisztert kívánná tenni, akkor az önkormányzati jogcsorbítás, illetve változatás lenne, és nyilvánvalóan szükség lenne a kétharmados többségre. A munkáltatói és munkavállalói jogok mibenléte, részletezése azonban más jogszabályokra tartozik.
Nyilvánvaló, hogy a Munka Törvénykönyve és az ahhoz kapcsolódó rendelkezések fogják szabályozni a polgármesterek részletes munkaviszonyát, a munkaidejét, a szabadságidejét és a többi kérdést; a társadalombiztosításra vonatkozó, az adózásra vonatkozó törvények fogják szabályozni az adózását, illetve a társadalombiztosítási jogait.
A büntető, polgári, kártérítési, fegyelmi felelősség és az összeférhetetlenség szabályai olyan normák, amelyeknek meghatározását a törvényhozó sohasem bízza a munkáltatókra. Tehát ezeknek a kérdéseknek az önkormányzati törvénytől és az önkormányzatoktól független szabályozása még akkor sem sértené az önkormányzati jogokat, ha a polgármesternek csak egy arculata, éspedig az önkormányzati arculata volna.
Mivel azonban a polgármester személyében szétválaszthatatlanul keverednek az államigazgatási elemek, szó sem lehet az önkormányzati jogok sérelméről egy olyan szabályozás esetében, amely figyelembe veszi a polgármester államigazgatási arcula-tát is.
A törvénytervezet összeférhetetlenségi szabályai szigorúak. Véleményem szerint helyesen. Figyelembe veszik az előbb elmondottakat, a polgármester közhivatali, államigazgatási személyiségét.
A magam részéről kissé értetlenül hallottam, kezdettől fogva értetlenül azt a vitát, amely már az Alkotmány és az önkormányzati törvény tárgyalása során is fellángolt, amelynek lényege az, hogy lehet-e az országgyűlési képviselő polgármester. Véleményem szerint ezt a vitát az Alkotmány már eldöntötte.
Eldöntötte akkor, amikor a 20. szakaszának (5) bekezdésében kimondta, hogy a képviselő nem lehet államigazgatási szerv dolgozója. Márpedig a polgármester része az államigazgatásnak, önmagában is, de a hozzá kapcsolódó jegyzővel, képviselő-testületi hivatallal együtt különösképpen tagja a polgármester az államigazgatási szervnek. Ezért nem lehet országgyűlési képviselő.
Ez a tétel akkor is igaz lenne, ha nem fogadná el a tisztelt Ház azt a módosítási javaslatot, amely ennek a tételnek az előttünk fekvő törvényjavaslatban történő kimondására vonatkozik. Én azonban ennek a kimondása mellett vagyok. A miniszterelnököt az Alkotmány kiveszi, ha utánanézünk az Alkotmányban. Mást viszont nem emel ki.
Tehát én akkor is amellett a módosítási javaslat mellett lennék, amelyik kimondja ezt az összeférhetetlenségi jogot, hogyha nem lenne az előzményekből magától érthető: éspedig azért, mert ennek a kimondásával az igazság egyértelművé válnék azok előtt is, akik ezt nehezen tudják, vagy nehezen akarják megérteni.
Végül néhány szót az első számú összeférhetetlenségi szabályhoz, amely szerint a polgármester – néhány kivételtől eltekintve – kereső foglalkozást nem folytathat. Kereső foglalkozásról van tehát itt szó, amely szabályozás szerintem teljesen megfelel a közszolgálat alapvető követelményének.
Egyetértve a törvényjavaslattal ezt azért hangsúlyozom, mert két képviselőtársunk olyan módosító javaslatot nyújtott be, amely az orvosi hivatást és a lelkészi szolgálatot kivenné az összeférhetetlenség köréből. Én úgy gondolom, hogy az orvos polgármester természetesen nem fog elmenni a rászoruló beteg mellett úgy, hogy ellátáson kívül hagyja, hiszen ez ellenkezne az orvosi esküjével is, és a lelkész polgármester pedig nyilván nem fogja lelki vigasz nélkül hagyni a rászorulókat. Semmiképpen nem tudnék azonban egyetérteni azzal, hogy a polgármester 8-tól 10-ig a polgárokat közügyekben fogadja, 10-től 12-ig pedig a beteg polgárokat orvosi ellátásban és orvosi rendelésben részesítse. A lelkészeknek pedig azt hiszem, fölösleges érvelnem, és elég, ha egyetlen mondatra emlékeztetem őket, amelyről ők nagyon jól tudják, hogy honnan van és mit jelent: senki két úrnak nem szolgálhat, mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
