POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt interpelláló Képviselő! A Videoton sorsára néhány percben választ adni, és a négy kérdésre teljes részletességgel megfelelni igen tempós és fegyelmezett gondolkodást kíván.
A Videoton mai helyzete talán még súlyosabb is annál, amint azt a képviselő úr kérdése és az elmondottak tartalmazzák. Sajnálatos módon a vállalatot nem csupán a külső körülmények romlása, a hadi megrendelések csökkenése és a hazai import liberalizálása sújtotta. Kiütközött az is, hogy a korábbi vállalatvezetés által végrehajtott szervezetfejlesztések kuszának, nehezen áttekinthetőnek minősíthetők. Olyan szervezeti viszonyokat hoztak létre, amelyek nem tették lehetővé a problémák naprakész ismeretét és kezelését, valamint súlyos adósságok halmozódtak fel.
A vállalat műszaki színvonala több ponton úgy ítélhető meg, hogy elmaradt a versenytársak szintjétől. A helyzet súlyossága miatt az ipari és kereskedelmi miniszter legelső lépéseinek egyikeként a Videoton nyilvánvaló válságára megoldás keresése céljából egy új felügyelő bizottságot nevezett ki, amelynek feladata volt a helyzet felmérése, a lehetséges kilábalási utak megkeresése.
A Videoton Elektronikai Vállalat akkori vezérigazgatója hamarosan lemondott, megtartotta azonban a Külker Rt.-ben és a VIRT Társaságban az elnök-vezérigazgatói pozícióját. Ahogy azt említette, minden bizonnyal tudja, hogy október meghatározott napján ezekről a feladatokról is leköszönt, és átadta az utódnak.
Megbízott vezérigazgató vette át a vezetést, aki végül is nem alakított ki olyan válságkezelési megoldást, ami megnyugtatónak tűnt volna a vállalat hatalmas adótartozását, a kapacitások ki nem használásából adódó foglalkoztatási gondokat, a sorbanállást és a rendeléshiányt illető kérdésekben.
Az is nyilvánvalóvá vált a jövő szempontjából, hogy a népszerűtlen intézkedések véghezviteléhez a dolgozók, a Videoton dolgozóinak bizalma nem volt meg az adott vezetők iránt. Két fontos döntést kellett meghozni. Közvetlen minisztériumi irányítás mellett vállalati biztost nevezett ki az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium egy közgazdász személyében, aki – azt hiszem – október 2-i dátummal átvette a feladatot, meghatározott időre, az átszervezés, átalakítás feladatára. Konkrét feladatai: a további romlási folyamatok megakadályozása, az ellenőrizhetetlenné vált folyamatok mederbe terelése, válságkezelés. A másik fő feladata, hogy az Állami Vagyonügynökséggel együtt megindítsa a vállalatcsoport átalakítási, privatizálási folyamatát.
A folyamat végcélja új külföldi tőkebefektetők bevonása, külső tőkére és külső technológiára alapozottan a rendbetétel. Tanácsadó céget Nyugat-Európából kíván igénybe venni a minisztérium, illetve a privatizációs folyamat, a minisztérium által meghatározott feltételek szerint. A feltételek között szerepel a lehető legmagasabb foglalkoztatási szint biztosítása, a tőkebevonás és a piacszerzés.
Folynak tehát az üzleti tárgyalások, de ezekről ma konkrétan többet mondani nem lehet. Maga az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium is tárgyal több nyugat-európai nagy nemzetközi elektronikai vállalat képviselőivel, hiszen a meghirdetett feladatokat nem általánosan, hanem zárt körben kívántuk meghirdetni.
Rövid távon a legfontosabb kormányzati teendők: a jövőbeni hadiipari export kilátásainak tisztázása – ugyanis számottevő ellentmondások vannak a Varsói Szerződés országainak megfogalmazott igényei, és a várható, reális, pénzben is vállalt, ellentételezésekkel vállalt megrendelései között –, az eddig kiépített kapacitások sorsának rendezése ebben a hadiipari ágazatban. Rendezési módozatot kell találni az állammal szembeni tartozásokra, a felvett hitelek sorsának rendezésére. Nyilvánvalóan fel kell készülni a foglalkoztatási feszültségek mérséklésére. A sajtóban megjelent adatokban annak idején megfogalmazódott, hogy a 16 ezer fős vállalat életében mintegy 30 százalékot lát adott pillanatban a piac, megrendelés, termelés által nem foglalkoztatottnak a vállalatvezetés.
Arra is számít a Minisztérium, hogy az átalakuló vállalatcsoport további működésében – eltérő, új szervezeti formák közepette – a vállalkozásra kész videotonos dolgozók is részt tudnak majd venni.
Az átfogó válaszban, azt hiszem, megfogalmazódott mind a négy kérdésre némi válasz, a foglalkoztatási célt illetően, a privatizációs célt illetően, a piacváltozásban pedig a hadiipari termelést illetően.
Két mondattal visszatérnék még az általános problémára: a válságkezelés klasszikus esetét, az állóeszközök, vagyontárgyak, készletek pénzügyi mobilizálását kell mindenekelőtt szem előtt tartani, hiszen a több milliárd forintot kitevő sorban állást nem feltétlenül újabb hitelekkel kell száz százalékban rendezni, amikor az adott vállalat korábbi gazdasági életében megvalósultak olyan állóeszközök, olyan épületek, olyan építmények, amelyek értékükben ma sokkal inkább szolgálnának egy pénzügyi rendbetételi folyamatot, mint a tevékenység képviseletét. (Az elnök csengetéssel jelzi a rendelkezésre álló idő lejártát.)
Köszönöm a válasz elfogadását. Bocsánat, köszönöm a lehetőséget, hogy ilyen hosszan kifejthettem. (Derültség. Taps a jobb oldalról.)
