HERCZEG JÁNOS (KDNP)
HERCZEG JÁNOS (KDNP)
HERCZEG JÁNOS (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök Úr! Miniszter Úr! Minden nemzet önbecsülésének mércéje az, hogy miként tiszteli, becsüli azokat, akik tettek valamit a nemzetért a nehéz időben vagy sorsfordulóban. Magyarságtudatunk mércéje az, hogy miként becsüljük meg azokat, akik kiálltak a nemzetért, tettek azért, hogy a magyarság történelme ne szakadjon meg, és ne legyünk idegenek csatlósa, hogy ne süllyedjünk el az internacionalizmus posványában. Meghatódva és mélységes tisztelettel hajtok fejet azok előtt a hősök előtt, akik 1956-ban mertek kiállni, és harcoltak népünk szabadságáért, függetlenségéért. Harcuk ugyan elbukott, de úgy tudom, náluk nélkül nem élnénk ma demokratikus, szabad országban. Engedjék meg, hogy nagy tisztelettel és hódolattal emlékezzek meg azokról a bátor emberekről, akik a sötét Rákosi-korszak rettenetes éveiben az elnyomás, a terror súlya alatt is mertek tenni ezért a szerencsétlen hazáért. Nemcsak hittek benne, de tettek is azért, hogy a végtelen, feneketlen éjszaka egyszer véget érjen, és megvirradjon ez az ország. Tettek is ezért mozgalmaikkal, illegális kiadványaikkal. Úgy őrölték a kommunista rendszert, mint szú őrli a fát. Nélkülük nem lett volna, vagy csak jóval később, 1956. Ezek az emberek megjárták az állam kínzókamráit, megjárták Rákosi és Kádár sötét börtöneit, és ma már jó részük temetőben pihen. Nyugodjanak békében. Akik azonban élnek – nem egyről és nem kettőről van tudomásom –, a nyomor szintjén, illetve az alatt tengetik öreg napjaikat. Nem egyről tudok, aki nyugdíj nélkül vagy a legalacsonyabb nyugdíjból kínlódik, éhezik, fél a téltől. Tisztelettel kérdezem: ennyivel tartozunk ezeknek a hősöknek? Csak ennyivel tartozunk, amikor a régi kommunista rendszer kitüntetettjei ma is kapják a nyugdíjpótlékot a kitüntetések után? Csak ennyivel tartozunk, amikor a régi rendszer vezetői, a diktatúra emberei sok nyugdíjukkal kényelmesen élik világukat luxusvillájukban? Csak ennyivel tartozunk? Ezekhez képest csak injekció az életbenmaradáshoz az az 500 forintos nyugdíjkiegészítés, amit kap az 1956 utáni elítéltek egy része. Csak injekció az életbenmaradáshoz. Az 1956 előtti elítéltek, a nyomorban élő emberek azonban még ezt sem kapják.
Ahhoz, hogy ezt megkapják, ahhoz az szükségeltetik, hogy egy kormányrendelet jelenjen meg – ami állítólag meg is volt ígérve, már a Németh-kormány alatt, hogy ez év szeptember végéig megjelenik ez a kormányrendelet. Mostanáig sem jelent meg. Hiába megyünk az OTP-hez, a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, ez a válasz: várjuk a kormányrendeletet erről. Ezekre a szerencsétlen emberekre, ha jön a tél, nem mindegy, hogy hogyan jön rájuk a tél.
Na most akkor még azt szeretném megemlíteni, hogy én most nem az anyagi kárpótlás miatt emeltem szót, ami szintén igazságos és jogos. Remélem, ezt a Kárpótlási Hivatal, amely felállítandó lesz most már, intézni fogja enélkül is. Én most kimondottan azt kérem a Kormánytól, a Minisztertanácstól, hogy ezt a nyugdíjkiegészítést, ezt az injekciót a megmaradáshoz adja meg, és még továbbmenve, számítsa be a börtönben töltött éveiket ezeknek az embereknek, szolgálati időként. (Az elnök csenget.) Adja meg, mert ezt megérdemlik, és mi is tartozunk ennyivel nekik, és nemzeti öntudatunknak. Köszönöm. (Taps.)
