PÁRIS ANDRÁS, DR. (SZDSZ)
PÁRIS ANDRÁS, DR. (SZDSZ)
PÁRIS ANDRÁS, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Nem lesz hálás feladat visszatérni a szorosan vett részletes vitára. Két kérdéskörhöz szeretnék nagyon röviden hozzászólni.
Az egyik: őszinte örömmel nyugtáztam, hogy Király és Tirts képviselőtársaim visszavonták indítványukat. Azon indítványukat, amelynek egyik leglelkesebb támogatója voltam magam is, azon egyszerű oknál fogva, mert igazságérzetem háborgott, hogy a honvédelmi törvény, amely – jogász vagyok – egyformán kell, hogy kiterjedjen minden sorállományú katonára, esetleg disztingvál, és a sorállomány egy részével szemben nem alkalmazza a 12 hónapos sorkatonai szolgálati időt.
Most már Önök előtt, a plénum előtt is ismert, milyen hosszas vitát folytattunk a honvédelmi bizottságban, s végül is háborgó igazságérzetem akkor kezdett megnyugodni, amikor részletesen megismertem azokat az adatokat, amelyek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a költségvetésre milyen jelentős terhet ró a módosító javaslat elfogadása. Gyakorlatilag több mint egymilliárd forintos kihatása lenne. S ekkor az igazságérzetem megnyugodott, s örömmel nyugtázom azt most, hogy egy ilyen közmegegyezést igénylő jogszabályban a honvédelmi tárca ezt a konszenzust gyakorlatilag teljes egészében magáévá tette. Én ezt köszönöm.
Ne felejtsük el azonban az érem másik oldalát is megjegyezni, hogy végül is ez nem egy kegy, nem egy ajándék, hanem azok az emberek, akik ezt a továbbszolgálatot vállalják, illetve kényszerűen vállalniuk kell, azok ezek szerint a tájékoztatások szerint körülbelül 1 millió 800 ezer forint megtakarítást hoznak az államkasszának. Engedjék meg, hogy e helyről mint az egykori 37. budapesti forradalmi ezred katonája, köszönetet mondjak azoknak, akik ezek szerint ezt az áldozatot kénytelenek meghozni hazánknak. Remélem, jobb szívvel töltik le azt az időt, amivel rájuk több méretett.
Nagyon röviden szeretnék pár szót szólni Mécs Imre azon indítványáról – a számát sajnos nem tudom –, amely a honvédelmi törvény 38. §-ának (4) bekezdése helyébe javasolja léptetni azt, hogy "a katonai büntetés-végrehajtási intézetben letöltött szabadságvesztés-büntetés, valamint a fegyelmi fenyítésül kiszabott fogság időtartama a sorkatonai szolgálat idejébe beleszámít".
Mindenekelőtt úgy érzem pillanatnyilag, ha elfogadjuk azt, hogy megintcsak konszenzuson alapuló végcél az, hogy a magyar hadsereget egyszer s mindenkorra megtisztítsuk mindenkitől, aki nem oda való – s megállapíthatjuk, hogy a bűnelkövetők nem valók egy tisztességes, becsületes magyar hadseregbe – akkor kérem, javasoljon valaki nekem egy olyan, automatikusan működő intézményrendszert, amely ennél jobban és objektívebben kiszűrné a hadseregből a bűnelkövetőket. Bevallom őszintén – hosszasan gondolkoztam – nem tudok ennél intézményesebb megoldást elképzelni, amely automatikusan oda hat, hogy a hadsereg ezektől az emberektől – tehát a bűnelkövetőktől, és a bűnelkövetők azon körétől, akiket ezek szerint a hadbíróság szabadságelvonással sújtott – a hadsereg megtisztuljon, úgy, hogy kiküszöböljük az elöljárói javaslattételt, bárminemű bizottságosdi lehetőségét. Én ezért azt szeretném kérni Önöktől, hogy támogassák ezt a javaslatot.
Még egy dolog – talán azért, mert nagy számban vagyunk jogászok –: úgy hiszem, hogy ez a megoldás széles és tág keretet adna a hadbíróságok gyakorlatának alakítására, tehát szélesebb mérlegelési jogkörre nyújtana lehetőséget. Egészen pontosan arról van szó, hogy akár a fegyelmező zászlóalj, akár más katonai büntetés-végrehajtási intézet mint büntetési nem alkalmazási körében. Másrészt pedig nyilvánvaló, hogy megfelelő jogalkalmazói útmutatással – gondolok a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumára, annak tevékenységére – biztos, hogy megfelelő intézményi és jogalkalmazói keretet nyerne ezzel kapcsolatban az ítélkezési gyakorlat.
A javasolt jogszabályhely második fordulata, amely a fegyelmi fenyítésül kiszabott fogság időtartamával foglalkozik. Itt pro és kontra elhangzottak vélemények ma már a Házban. Úgy hiszem, egyetlenegy szempont markánsan nem került elő, mégpedig az, hogy ha egy szellemi lehetősége is fönnállna az elöljárói önkény lehetőségének. Márpedig a hadsereg – pontosan parancsuralmi jellegénél – elöljárók és alárendeltek, ha így jobban tetszik, Hölgyeim és Uraim, alávetettek kapcsolata, akkor tessenek azon elgondolkodni, hogy ebben az esetben az elöljáró által alkalmazott önkény lehetőségének kiszűrésére tudunk-e bármi garanciát adni. Kérem, gondolkozzanak ezen el, és ha úgy gondolják, hogy sajnos ezek a garanciák nem valósíthatók meg, akkor kérem, szavazzák meg Mécs Imre javaslatát. Köszönöm figyelmüket. (Taps balról.)
