MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim! Először is örömmel szeretném nyugtázni Für Lajos miniszter úr kiegészítő expozéját, amely annak a kompromiszszumnak a részét képezi, melyről Király Béla képviselőtársam és Tirts Tamás képviselőtársam javaslatában már szó volt. A honvédelmi bizottság legutóbbi ülésén élénk vita volt arról, hogy jelentős hátrányként élik át azok a katonák, akik jelenleg vannak szolgálatban, hogy őket később szerelik le, és nekik nagyjából ki kell tölteni a másfél év szolgálati időt.
Úgy gondolom, hogy üdvözölni kell a Minisztérium készségét a kompromisszumra. Úgy gondoljuk, hogy számunkra is elfogadható Wachsler Tamás fenntartásainak a figylembevételével a miniszter úr javaslata, bejelentése.
Egy másik dologra is szeretnék visszatérni: sajnálom, hogy tisztelt képviselőtársam, Csurka István nincs itt. Ő félrehallotta azt, amit a múlt plenáris ülésen mondtam, s ezért szükséges, hogy leszögezzünk néhány dolgot. Nem mondtam olyasmit, hogy le kívánjuk építeni a magyar hadsereget, a magyar fegyveres erőt, hanem rámutattam arra, hogy csak úgy tudunk békében élni, ha barátságban élünk a környező országokkal, nemzetekkel. Ha Csurka Istvánnak nem elegendő Mécs Imre szava, aki 1956-ban védte ezt az országot, akkor figyeljen oda gróf Andrássy Gyulának posztumusz könyvére, ami 1898-ban jelent meg és a kiegyezésről szólt, amelyben ugyanezeket a gondolatokat fejtegeti és pontosan megállapítja, hogy nem tudjuk megvédeni az országot – az akkori nagy Magyarországot, ami háromszor ekkora volt – csak a jó külpolitikával, barátsággal, a kapcsolatok elmélyítésével. Odafigyelhetne gróf Teleki Pálra is – ha Mécs Imrére nem figyel –, aki nem véletlenül lett öngyilkos akkor, amikor Jugoszláviával kapcsolatban a magyar kormány hitszegő módon viselkedett, mert jól tudta, hogy barátságban kell élni, és azt a gyűlöletláncot éppen Jugoszláviánál próbálta feltörni, amivel a körénk fonódó bilincset is föl kívánta törni. Ahelyett, ha hangosan és handabandázva a hadsereg erősítéséről beszélnénk, helyette valóban a gazdasági kapcsolatokat, a kulturális kapcsolatokat növelnénk, Kodálynak és Bartóknak az útján haladnánk, egyetemeket hoznánk létre – például a közép-európai egyetemet –, azzal többet érünk el, mintha hadosztályokat állítanánk fegyverbe. Azt se felejtsük el, ha kardcsörtető nyilatkozatokat teszünk és mondjuk 10 ezer fővel megnöveljük a haderőnket, akkor rögtön körben 30-40 ezer fővel növekszik meg a hadseregek összlétszáma. Nincs más utunk, minthogy békében éljünk, nincs más utunk, mint hogy jó viszonyban legyünk.
Ami a konkrét részletes vitát illeti, szeretném felhívni ismét a szíves figyelmüket arra – melyet már többen elmondtak előttem – kétharmados törvényről van szó és nagyon fontos, hogy konszenzusra jussunk. Kérem, tekintsék jó példának azt, ami a honvédelmi bizottság és a Honvédelmi Minisztérium között történt, kérem vegyék figyelembe, hogy az Európa Tanács tanácskozó testületének a tagjai lettünk, az Európa Parlamentnek nagyon határozott és világos határozata és ajánlása van ezekben a kérdésekben. Egyértelműen leszögezik a nyugat-európai országok – ahová fel akarunk zárkózni –, hogy a polgári szolgálat tökéletesen egyenértékű a fegyveres katonai szolgálattal, az egész világ a társadalmi szolgálat felé tart.
Nyugat-Európában megszervezték azt, hogy a polgári szolgálatot a fejlődő országokban is le lehet tölteni: Afrikában – lepratelepeken – a WHO keretében, sőt preferálják azt, hogy a fiatalok más országokba menjenek segíteni, hogy megismerjék egymást. Itt nem leprásokról van szó – az előző hasonlat visszatér bennem, hanem arról van szó, hogy egy tökéletesen egyenrangú szolgálati módról és nekünk kell levetnünk azt a régi szemléletet, ami ebben kibújást, lógást, csalást vagy pedig ellenzékieskedést lát. Éppen ezért kérem Önöket, segítsenek abban – kétharmados törvény lévén –, hogy ezt az alanyi jogot, hogy ezt az alanyi jogot, amely egész Európában elfogadott, mi ebben a törvényben biztosítsuk.
Én azért vontam vissza a javaslatomat, mert Szelényi Zsuzsa FIDESZ-es képviselőtársunk javaslata szélesebb körű, jobban megfogalmazott, mint az enyém, de ezt célozza, hogy alanyi jogon a döntés az egyéné legyen. Nem lehet vizsgálni a lelkiismeretet, nem lehet a lelkiismereti döntés megalapozottságát semmilyen külső eszközzel megállapítani.
Szintén az Európa Parlament ajánlásának a figyelembevételével javasoltuk a 18 hónapi polgári szolgálatot és a 12 hónapi fegyveres és fegyver nélküli szolgálatot. Úgy gondoljuk, hogy a 18 hónapi polgári szolgálat és a még letöltendő négy hónapi szolgálat a lógosokat kiszűri, a csalókat szintén és csak azok számára biztosít döntési lehetőséget, akik valóban szociális indíttatásból vagy lelkiismereti okból fogják ezt a szolgálatot választani.
Hadd mondjam el, hogy a lelkiismereti döntést tágan kell értelmezni, mert hiszen lehetnek szociális érzékenységű emberek, akik úgy gondolják, hogy a szociális problémák sokkal nagyobbak, azokon kíván segíteni és életéből másfél évet erre kíván szentelni.
További javaslataim kapcsán javasoltam, hogy azoknak a renitens sorköteleseknek a szolgálati idejét ne hosszabbítsák meg, akik büntetésvégrehajtási, katonai büntetésvégrehajtási intézetben, fegyelmező zászlóaljban vagy fogdában töltötték katonai szolgálatuk nagy idejét. Itt kettős cél vezérelt: először úgy gondoltam, hogy emberjogi szempontból nem helyes, ha ezen emberek szolgálati idejét meghosszabbítjuk, de a honvédség szempontjából sem helyes, ha ennyire szociál-abnormis bűnöző hajlamú vagy bűnöző elemek tovább rontják a hadsereg légkörét. Tiszteljük meg a honvédséget azzal, feltételezzük, hogy teljes értékű emberek teljesítik ott a kötelességüket, élnek a haza megvédésének a jogával. Ne kényszerítsünk bűnözőket arra, hogy tovább szolgáljanak, ne kényszerítsük őket arra, hogy az újonnan behívottakat is megrontsák – éppen ezért kérem Önöket, fogadják el a javaslatomat, amit minden józan gondolkodású tiszt és tábornok egyértelműen magáévá tesz.
Még egyszer visszatérve az egész szemléletre, kérem Önöket, hogy a kétharmados szavazásra való tekintettel az alanyi jogra vonatkozó javaslatainkat fogadják el és azt a kompromisszumot is, amely a 12 hónap fegyveres és fegyver nélküli szolgálatot és a 18 hónapos polgári szolgálatot irányozza elő. Köszönöm szépen. (Taps.)
