KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF) Én Szelényi Zsuzsa módosító indítványához szeretnék hozzászólni, tisztelt képviselőtársaim, de egy mondat erejéig hadd reflektáljak arra, amit Haraszti Miklós mondott. Azt mondta, hogy nem akar lelkiismeretvizsgáló bizottságokat. Én sem. (Taps balközépen.) Azt mondta, hogy ne hozzunk létre ilyen bizottságokat. Ezek a bizottságok az én szerény tudomásom szerint működnek. Tehát az egy félreértés, hogy ilyen bizottságot, amelyik valamiféle vizsgálódást végezhet a fegyver nélküli katonai szolgálat, illetve a polgári szolgálat engedélyezése tárgyában – ilyen bizottságot – mi hoznánk létre. Ilyen van. Meg kell mondjam őszintén, hogy nekem nincsenek ismereteim arról, hogy ezek a bizottságok eddig hogyan működtek. Tehát nem tudom, hogy jól működtek, vagy rosszul.
Hogyha Haraszti Miklós azt mondja, hogy rosszul működtek ezek a bizottságok, és lelkiismeretet vizsgáltak, amit nem lehet – én ezt készséggel elhiszem neki. De azt is megmondom őszintén, hogy nem tudok állást foglalni pillanatnyilag abban a kérdésben, hogy kiváltható-e valamilyen módon egy ilyen jellegű bizottság? Abban azonban biztos vagyok, hogy ha van, tehát hogyha valaki egyáltalán megnézi, hogy a lelkiismereti okra való hivatkozás igaz-e, akkor ezeknek a bizottságoknak – ha vannak – úgy kell működniük, hogy azt nézzék, vannak-e olyan tények, amelyek a lelkiismereti okra való hivatkozást kizárják, és ennyit, nem többet.
Tehát ha működik ilyen bizottság, akkor egyetlenegy dolgot tehet meg: hogy azt megnézi, van-e olyan tény, amely a lelkiismereti okra hivatkozást kizárja. Ha ilyen tényt nem észlel, akkor ezzel a történet be van fejezve, vagyis az engedélyt a polgári szolgálatra meg kell adni. Az én elképzeléseim szerint az engedélyt csak és kizárólag akkor lehet megtagadni, ha van olyan tény, amely azt bizonyítja, hogy a lelkiismereti okra való hivatkozás hamis. Ennyit – de a lelkiismeretet magát vizsgálni nem lehet.
Tehát én úgy gondolom, hogy egyelőre nem tehetünk mást, mint ezeket a már létező bizottságokat – ha eddig rosszul működtek – megpróbáljuk jól működtetni, és elgondolkodunk azon, hogy a jövőre vonatkozóan ezek a bizottságok helyettesíthetők-e pontosan, tételesen megfogalmazott szabályokkal. Tudniillik az én problémám az: én – büntetőjogász lévén – nagyon szeretném, ha tudnánk olyan jogszabályokat hozni, ahol pontosan, tételesen fel van sorolva minden, és akkor tulajdonképpen nincs is igazán döntési kényszer. Meg kell nézni, hogy adottak-e a feltételek vagy sem – ha adottak, akkor így döntünk; ha nem, akkor úgy döntünk.
Sajnos, Szelényi Zsuzsa módosító indítványa egy ilyen döntésre nem alkalmas, sőt még jogszabályellenes is. A következőt tartalmazza ugyanis ez a módosító javaslat: azt mondja, hogy polgári és fegyver nélküli szolgálatra nem kaphat engedélyt, aki fegyveres testületnek tagja. Ez eddig rendben van. A következő mondat: aki fegyvertartási engedéllyel rendelkezik – ez is nagyon rendben van. A gond csak azzal van, ami utána következik, mert ami utána következik, az semmire sem jó! Utána az van – hadd olvassam –: polgári szolgálatra nem kaphat engedélyt, akit erőszakos bűncselekmény miatt öt éven belül jogerősen végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek. Ezzel a mondattal nekem az a gondom, hogy 12 éve megváltozott a büntető törvénykönyv, és azóta a mentesítés hatálya mindenféle jogkövetkezményre kiterjed, kivéve a büntetőjogi jogkövetkezményeket. Itt ma egy nem büntetőjogi jogkövetkezményről van szó, és ez a szabály – ha hatályba lép – azt jelentené, hogy a mentesítés hatálya alá esett cselekményhez, illetve az elítéléshez hátrányos jogkövetkezményt fűzne. Én nem akarok itt most erről a témáról kiselőadást tartani, de kérem, hogy aki kételkedik abban, amit mondok, szíveskedjék megnézni a mentesítésre vonatkozó szabályokat a felnőttkorúaknál és a fiatalkorúaknál is, és azt kell megállapítania ennek a vizsgálata során, hogy számtalan olyan ember nem kaphatna így engedélyt, aki nem köteles számot adni előző elítéltetéséről, mert mentesítés alá esik.
Ez szerintem alapvető jogi hiba, amelyet – úgy gondolom – a jövőben majd meg kell próbálnunk közösen kiküszöbölni, de így ez a szabály pusztán ezen okból már nem fogadható el.
A másik problémám ezzel kapcsolatban az, hogy erőszakos bűncselekményeket említ, de. – könnyen lehetne változtatni, hogyha büntetett előéletet tennénk a helyébe –; de további probléma is van ezzel a javaslattal. Ez a további probléma például az, hogy az erőszakos bűncselekmények meglehetősen nagy massza a büntetőjogon belül és beletartozik például ilyesmi is, hogy hivatalos személy elleni erőszak. Én nagyon remélem, hogy néhány év múlva nem kell ilyet mondanom, hogy hivatalos személy elleni erőszak miatt ítélhettek el olyan embereket – és éppen például végrehajtható szabadságvesztésre – akiknek én lelkiismereti okra hivatkozással igenis engedélyezném a fegyveres szolgálat megtagadását. Tehát ez a szabály – ha így fogadjuk el, akkor – éppen azok közül zárhatna ki – én nem tudom, próbáltam a statisztikáknak utánanézni, de nem sikerült olyan mélységben utánanézni, hogy konkrét adatokat hozzak fel, de –. egészen biztos vagyok benne, és szerintem ebben ellenzéki képviselőtársaim is biztosak lehetnek, hogy itt kerülhetne a szórásba olyan ember, akinek nagyon-nagyon indokolt lenne engedélyezni a polgári szolgálatot, és nem lehetne ezen szabály alapján!
De továbbmegyek: minden további nélkül engedélyezni kellene ezen szabály alapján a polgári szolgálatot annak, aki például engedély nélkül tart fegyvert, és elköveti a lőfegyverrel való visszaélés bűncselekményét, pedig ez éppen egy olyan tény, ami hát igazán alkalmat adhat arra a feltételezésre, hogy ha valakinek tiltottan van birtokában lőfegyver, és azzal szórakozik, hogy esténként az erdőben a tilosban lövöldöz, akkor nehezen hivatkozhat arra, hogy ő nagyon nem szeret fegyvert a kezébe venni, de miután ugye, fegyvertartási engedéllyel nem rendelkezik, engedély nélkül tartja a fegyvert. Hogyha ezt a szabályt életbe léptetnénk, amelyet Szelényi Zsuzsa javasolt… (közbeszólás: Eddig benne volt a törvényben!) igen? – akkor elnézést… akkor marad csak annyi kifogás, amenynyit eddig mondtam. Azt hiszem, az is elegendő ahhoz, hogy azt javasoljam a tisztelt Háznak, hogy ezt a módosító indítványt ne fogadja el; és egyúttal azt, hogy gondolkodjunk együtt azon, hogyan lehet ezeket a bizottságokat jól működővé tenni, hogyan lehet azt biztosítani, hogy ne lelkiismeretet vizsgáljanak, hanem azt vizsgálják, vannak-e olyan tények – hangsúlyozom még egyszer –, amelyekből egyértelműen arra a következtetésre lehet jutni, hogy a lelkiismereti okra való hivatkozás hamis, és csak és kizárólag ebben az esetben döntsenek negatívan. Elnézést kérek, sokat beszéltem. Köszönöm figyelmüket.
