KÉRI KÁLMÁN (MDF)
KÉRI KÁLMÁN (MDF)
KÉRI KÁLMÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott egy szó, melyre magyarázatot szeretnék adni. Aki végigjárta a harctereket, aki látott gyilkos ütközeteket, ember ember elleni küzdelmet, az a lelke mélyén igenis pacifista, azaz háborúellenessé válik. De választania kell ugyanakkor azt is, hogy mi valósult meg már ebből az eszméből, és mi van csak folyamatban.
Küzdeni kell ezekért az eszmékért. Meg kell gondolni azt is, hogy vajon mi valósult meg, és ki segít a hazájának akkor, ha bajba kerül. Igen, vegyük elő most a mát. Vegyük figyelembe, hogy sovén indulatok gyakran félrelöktek hivatalos állásfoglalásokat. És nekünk – anélkül, hogy az ördögöt a falra festeném – számolnunk kell azzal, hogy védelmi szükség következik be, amikor muszáj védekeznünk. Csak legyen mivel! Hogy mivel legyen? Hát a hadsereggel. Ezzel a hadsereggel?
Hát vegyük azt figyelembe, hogy van egy kiváló honvédelmi miniszterünk, kiváló államtitkárunk, még egy második is. Van valóban tiszteletre méltó honvédségi parancsnokunk Lőrincz altábornagy személyében, és egy egész kiváló vezérkari főnökünk Borsits altábornagy személyében. Talán nem szerénytelenség, ha ezt mint öreg katona állapítom meg ezekről az urakról. Hiszem azt, hogy össze tudnak kaparni valamit, ha támadás érne minket. Mert hogy mi támadjunk? Azt kell mondjam, hogy józan ésszel ne is gondoljunk ilyenre! Mert céltalan volna, jogtalan volna, és amellett emberek ezreit vinnék megint a csatatérre. Tehát valami kell, és hiszem, hogy ezek az urak meg tudják teremteni egy minimális határvédelmi szervezet megteremtését.
Sok szó esett már a fegyver nélküli szolgálatról. Igen. Helytálló mindaz, amit a fegyver nélküli szolgálat jogosságáról megtárgyaltunk. És igenis, nekünk ügyelnünk kell az ENSZ, az Európa Tanács és hasonló szervezetek ajánlásaira. Úgy van. De azért egy egész icipici különbséget tegyünk a fegyveres és a fegyver nélküli szolgálat közé. Legalább gondolatban. Mert az az állampolgár és az a hadköteles, aki magát a fegyveres szolgálatra elkötelezte, az egyben arra is elkötelezte magát, hogy ha szükség következik be, akkor életével és vérével hajlandó végrehajtani azt, amit ez a szolgálat megkövetel. Ez pedig a legnemesebb cél és a legmagasztosabb; de kell, hogy ezt meghirdessük akkor, amikor válasz elé kerül az ifjú, hogy mit választ, és meg kell neki magyarázni akkor, amikor mint újonc ott van a kaszárnyában. Miért vagy itt, és mi a te feladatod? És légy te büszke erre a feladatra! – Végeztem, urak! (Nagy taps.)
