ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pál László igen tisztelt képviselőtársam, amikor elismerő szavakat szólt a törvényjavaslatról, akkor utalt arra, hogy nem egészen világos, hogy kit illet ez a dicséret, hogy ezt a törvényt vagy legalábbis az elődjét, ami rendkívül hasonlított rá, ki készítette.
A törvény valóban rendkívül fontos és nagyon aktuális, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Magyarország bekerüljön a modern piacgazdaságok körébe. Nyugodtan kritizálhatom ennek ellenére, mert hiszen nem lehet tudni, legalábbis Pál László szavaiból nem volt teljesen egyértelmű, hogy kit tisztelünk atyjának.
A törvény egyik nagyon súlyos hiányosságának azt tartom, hogy tulajdonképpen a monopolhelyzettel nem foglalkozik. Mert amíg egyfelől a vállalatok szervezeti egyesülését nagyon szigorúan bekorlátozza – teljes joggal – ugyanakkor azt nem korlátozza be, hogy egyetlen vállalat egyeduralomra, tehát magyarán monopolhelyzetre tegyen szert a piacon, és arról sem intézkedik, hogy mi történjék azokkal a vállalatokkal, amelyek ma monopol jellegűek.
Na most, amikor egyfelől a verseny szabadságát törvényben akarjuk biztosítani, akkor ezzel inkonzisztensnek tűnik az, hogy sem a meglévő monopolhelyzeteket nem érinti ez a törvény, sem pedig azt nem kívánja meggátolni, hogy a jövőben monopolhelyzetek kialakulhassanak a piacon.
Ha az ember megnézi a legfejlettebb piacgazdaságok hasonló törvényhozását, akkor a monopolellenes törvények egész sorát találja. És csaknem kivétel nélkül minden piacgazdaságban.
A másik ilyen alapvető kritika, amit dr. Lotz Károly igen tisztelt képviselőtársam már említett, az a szankcionálás kérdése. A versenytörvények által előírt magatartáshoz a legtöbb piacgazdaságban súlyos szankciók fűződnek. Példaként említette Lotz Károly a belga törvényt, ahol nyolc hónaptól egy évig terjedő börtön a szankciója a törvény egyik előírása megszegésének.
Én az amerikai sherman act-re hivatkoznék, amely 1890-ben a monopólium létesítését három évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel és egymillió dollárig terjedő bírsággal büntette.
A törvény egy súlyos hiányosságának tekintem én is, hogy amikor az egyes magatartástilalmakat fölsorolja, akkor nem tartalmazza azt egzakt módon, hogy ezeknek a tilalmaknak a megszegéséhez milyen konkrét jogkövetkezmények fűződnek. Sem bírság tekintetében, sem az egyéb hátrányos jogkövetkezmények, netán büntetőjogi következmények terén.
A törvényjavaslat nem az egyes inkriminált cselekményeknél tartalmazza a szankcionálást, hanem egy külön fejezetben. Ez a szerkezeti megoldás vitatható.
Kósa Lajos igen tisztelt képviselőtársam azt mondotta, megérti, hogy sokkal több a mérlegelő elem, mint a normativitás. Ebben a szankciókat tartalmazó külön fejezetben úgyszólván korlátlan mérlegelési lehetőséget biztosít a törvény a Versenyhivatalnak, illetve a bíróságoknak, és ez igen kétessé teszi, hogy a valóságban, illetve a gyakorlatban milyen szankciók fognak érvényesülni a törvény megszegése esetén. És ez a gondolat továbbvezet egy kicsit önmagán. Fölmerül a kérdés, hogy valóban helyes-e egy hivatalra és a Kormány alá rendelt hivatalra ilyen rendkívül széles, tulajdonképpen bírói jogkört átruházni. Én a felé az elgondolás felé hajlanék, hogy bírói funkciót nem egy, közvetlenül a Kormány alá rendelt hivatalra, legalábbis a vezetésén keresztül a Kormány alá rendelt hivatalra kellene bízni, hanem valóban egy olyan, a Kormánytól független szervezetre, amelyik a bíróságok rendszerét követve mint egy független államhatalmi ág funkcionál.
Köszönöm a figyelmüket. (Kis taps.)
