DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ) Köszönöm szépen. Elnök Úr! Mélyen tisztelt Ház! Kedves Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, nincs ember sem itt a teremben, sem az egész országban, aki ne értene egyet azzal, amit Kádár Béla miniszter úr expozéjában erről a törvényről előadott. Mindenki nagyon jól tudja természetesen, hogy beáramló működő külföldi tőke nélkül soha nem sikerülhet a magyar gazdaság szanálása!
Egyetlenegy megfogalmazásához szeretnék csak egyfajta kétellyel hozzászólni. Ha nem is pontosan idézem, de valami olyasmit értettem, mintha azt mondta volna miniszter úr, hogy "a külföldi tőke becsalogatására más eszköz nincs, mint a külföldi tőkések preferálása", tehát adókönnyítések et cetera, et cetera.
Kedves Hölgyeim és Uraim! Nekem a napokban módom volt egy hivatalos delegáció tagjaként egy rövid látogatást tenni Észak-Rajna-Vesztfália tartományban Németországban, a tartományi kormány, illetve a tartományi főváros, Düsseldorf városi vezetősége vendégeként. Számos beszélgetésben volt részem, nagyon érdekes beszélgetéseket folytathattam komoly és meghatározó szerepet játszó politikusokkal is, és ezekben a beszélgetésekben éppenséggel miniszter úrnak e megfogalmazására olyan két gondolat kristályosodott ki, amely nem teljesen azonos, nem teljesen cseng össze miniszter úrnak ezzel a megfogalmazásával.
Távol álljon tőlem, hogy a legcsekélyebb mértékben is abban a színben tűnjek fel, mintha én tanácsot szeretnék adni – gazdasági ügyekben pláne! – a Kormánynak, mégis arra kérem, engedjék meg, hogy ezeknek a beszélgetéseknek a lényegét megosszam itt Önökkel, Hölgyeim és Uraim, és közös megfontolás tárgyává ajánljam.
Miben csúcsosodtak ki végül is ezek a megbeszélések? Ezek az én beszélgetőpartnereim kétségtelenül elismerték mindnyájan, hogy igenis, a nyugatnémet, de legalábbis az észak-rajna-vesztfáliai tartományban élő nagytőkések nagy része nagy érdeklődéssel figyeli ugyan a magyarországi változásokat, de egyfajta tartózkodással viseltetik és egyelőre kivár.
Arra a nyílt kérdésemre, hogy vajon mi lehet ennek az oka, mit kellene nekünk tennünk ahhoz – kérdeztem – elméletileg, hogy ez a tartózkodás megszűnjék, és hogy ez a beáramlás meginduljon, nem véletlen, hogy éppenséggel a következő derült ki, számomra legalábbis. Lehet, hogy félreértettem, de mégis engedjék meg, majdhogynem egy az egyben közöljem ezeket a gondolatokat.Legelső akadályként az önbizalom hiányát említették az urak. A következővel lehetne ezt megvilágítani: addig, amíg valaki saját magában nem bízik annyira, hogy kockázatokat vállaljon, addig nem lehet elvárni másoktól, hogy ők vállalják helyettünk azokat a kockázatokat, amik kétségtelenül fennállnak. A kockázatot elsősorban nekünk kellene vállalni. Mire gondolok itt konkrétan? Elsősorban az ingatlanvásárlás, az ingatlanszerzés körüli merevségünk, az ingatlanszerzés és ingatlankezelés körüli bigott, merev ragaszkodásunk bizonyos elvekhez ahelyett, hogy liberalizálnánk ezt a területet, és lehetségessé tenni, hogy akár a németországi, akár az amerikai, akár a franciaországi gyakorlathoz viszonyítva liberalizálódjék ez a terület. Ez volt az első.
Másodszor: egy nagyon érdekes dologra hívta fel a figyelmet. Úgymond, miben nyilatkozik meg a magyaroknak ez az önbizalomhiánya? A működő tőke áramlása semmiképpen nem lehet egyirányú utca. Nem jelentheti azt, hogy kizárólag Magyarországra irányul működő tőke, és semmiféle jele sem mutatkozik annak, hogy a magyarországi tőke érdeklődik az ő területükön lebonyolódó óriási változások iránt. Nevezetesen: az elkövetkezendő 5 évben ők is hasonló cipőben járván, mint mi, egyfajta óriási privatizációs folyamat indult meg az új öt keleten lévő tartományban, amelyik most csatlakozott Németországhoz, és ott hihetetlen előnnyel lehet befektetni. Konkrét példát is mondott. A számokhoz nem tudok hozzászólni. Amennyiben nem stimmelnek, a beszélgető partnerem fejére essen a hamu, de a következő példát mondta: ha valaki 500 ezer márkával megjelenik most a volt Kelet-Németország területén, és ott befektetni szándékozik, akkor bizonyos esetekben, bizonyos területeken, és a gazdaság bizonyos területein 10, 20 vagy akár 30 milliós hitelben részesülhet. Megkérdezte, miért nem jelentkezik például Magyarország ezen a piacon? Miért vonul ki Magyarország a volt Kelet-Német piacról, miért nem agresszívabb a magyar gazdaság? Ezek azok a kérdések, amelyeket én az Önök megfontolása tárgyává szeretném ajánlani.
Még egyszer mondom: bocsánatot kérek, ha abban a színben tűntem volna fel, hogy bármiféle tanácsot szerettem volna adni. A magam részéről a legteljesebb mértékben támogatni fogom ezt a bizonyos törvényjavaslatot.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
