BOTOS KATALIN, a Pénzügyminisztérium államtitkára:
BOTOS KATALIN, a Pénzügyminisztérium államtitkára:
BOTOS KATALIN, a Pénzügyminisztérium államtitkára: Tisztelt Országgyűlés! A Kormány nevében az illetékekről szóló törvényjavaslatot beterjesztem.
A javaslat az 1986. évi I. törvényt hivatott felváltani, amely az illetékeket alapjaiban törvénnyel, de jelentős részben pénzügyminiszteri rendelettel szabályozza. A mai illetékek teljes körű felülvizsgálatát három tényező determinálja.
Közel egy éve döntött úgy a Parlament, hogy a pénzügyminiszteri rendelkezések végrehajtásának végső határideje 1990. december 31-e. Minthogy a végrehajtási rendelet az illeték kivetésével kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket megállapítva szövi át a törvény egészét, ez önmagában is kikényszeríti a teljes körű törvényi újraszabályozást. Ennek hiányában ugyanis 1991-től az illetékrendelkezések alkalmazhatatlanná válnának, ami a központi költségvetést és az önkormányzatokat összességében mintegy 24 milliárd forint bevételtől fosztaná meg.
Ismeretes, hogy az illetékek az állampolgárok és a vállalkozók széles körét érintik, így a szabályozás törvényi szintre emelése garanciális jelentőségű. Ez egyúttal az állami pénzügyekről és a jogalkotásról szóló törvényekből folyó szabályozási követelmény teljesítését is jelenti.
A felülvizsgálat másik indoka a gazdaságnak illetékekre is ható – különösképpen az értékviszonyokat illető – jelentős változásai, amelyek 1986 óta jelentkeztek.
A megszerzett vagyon piaci értékéhez kötődő százalékos elvonások túlzottá, míg az eljárási cselekmények fix összegű illetékei lényegében véve túlságosan alacsonnyá váltak, elértéktelenedtek – nemritkán névleges összegnek minősíthetők. E torzulásokat korrekt módon csak az elvonási mértékek újraszabályozásával, a tényleges értékviszonyokhoz igazításával lehet megszüntetni.
Végezetül az illetékszabályok megújítását elodázhatatlanná teszi a rendszerváltást követő gazdasági változás is, az annak megfelelő új jogintézmények kialakulása – gondoljunk csak a helyi önkormányzatok létrejöttére vagy az adózás rendjében bekövetkező változásokra, amelyek újabb változásokat tesznek szükségessé az illetékek területén is.
Az említett tényezők által kikényszerített újraszabályozás ugyanakkor jó alkalom az illeték kódexjellegének további megerősítésére is. Így például a javaslat szerint az illetékek rendszeréből kikerülnek azok az elemek, amelyek erőltetetten vagy egyáltalán nem illeszkedtek az illetékek hagyományos szerepkörébe. Ennek megfelelően a fémjelzés illetékét egy annál rugalmasabb díjrendszer váltja fel; a nyereményilleték – valós funkciója szerint – az adóztatás körébe kerül. Az illetékrendszeren kívül eső, de illeték elnevezéssel működő, attól eltérő tartalmú konzuli illetéket, dohányjövedéki illetéket – tényleges szerepüknek megfelelően – díjként, illetőleg bírságként kívánjuk újraszabályozni.
E változtatások is hozzájárulnak a szabályozás áttekinthetőbbé és megalapozottabbá tételéhez.
Tisztelt Ház! Az elmondottakból következik, hogy a törvényjavaslat kidolgozásakor nem az illetékterhek növelése, hanem arányosabbá tétele; s az illetékrendszer korszerűsítése volt a szándék. Ennek során azonban nem a mindenáron újat akarás munkált, hiszen megőrizni – és esetenként megerősíteni – javasolja a Kormány a ma hatályos illetékszabályok bevált, nemritkán több emberöltőnyi idő alatt kikristályosodott elemeit.
A javaslat nem változtat az illetékek struktúráján, minthogy továbbra is a vagyonszerzéshez kapcsolódó úgynevezett vagyonszerzési illetékekre, illetőleg az államigazgatási és bírósági eljáráshoz kötődő eljárási illetékekre tagolódnak a különböző fajta illetékek. A vagyonszerzési illetékek körében nem lényegtelen az a körülmény, hogy az illeték fizetésével megvalósuló közteherviselés az ingyenesen vagy visszteher ellenében bekövetkező gyarapodáshoz kötődik-e. A társadalmi igazságosság azt kívánja, hogy a vagyontárgyat ellenérték fejében megszerzők mérsékeltebb illetéket viseljenek el, szemben azokkal, akik örököltek, vagy ingyen, ajándékba kapták vagyoni javaikat.
A különböző jogcímen bekövetkező vagyonosodási illetékterhek megállapításánál azonban a Kormányt az a cél vezérelte, hogy a mainál arányosabb teherviselés egyaránt szolgálja az emberek vagyongyarapodásához fűződő és a költségvetéshez fűződő érdekeket. Más szavakkal: a közösség és az egyén boldogulását egyaránt akarjuk. A javaslat figyelembe veszi azt is, hogy a vagyoni javak öröklésére, ajándékozására rendszerint rokonok között kerül sor. Ezért különösen a közeli hozzátartozók esetében indokolt mérsékeltebb elvonással honorálni azt a feltételezett közreműködést, amelyet a családi vagyon képzésében e rokoni fokozatú személyek feltehetően megvalósítottak. A vagyonarányos teherviselés követelményeire is figyelemmel az ingyenes vagyonszerzés illetékének a mértékét továbbra is a megszerzett vagyon értéke, valamint a vagyont juttató és szerző közötti rokoni kapcsolat szerint differenciált, úgynevezett sávosan progresszív kulcstáblázat határozza meg.
Ez azt jelenti, hogy a javaslat elfogadásával azonos értékű vagyon után az örökösnek, illetőleg megajándékozottnak a jelenleginél 30-40 százalékkal kevesebb illetéket kell fizetnie.
Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést arról is, hogy több lehetséges megoldás közül azt is megvizsgáltuk, hogy az ajánlott sávosan progresszív kulcstáblázat helyett a lineáris elvonás bevezetése miként hatna az örökösökre, illetőleg a megajándékozottakra. Minthogy a lineáris elvonás nincs tekintettel a vagyont juttató és szerző közötti rokoni kapcsolatra, nehezen, illetve nem tudja kedvezményezni a közvetlen hozzátartozók közreműködését az említett vagyon létrehozásban. Ezért az örökhagyó, ajándékozó legközelebbi hozzátartozóira – szülőre, gyermekre, házastársra – nézve méltánytalan lenne.
Más oldalról, a vagyon értéke szerint nem differenciált, egységes elvonások a kisebb értékű vagyonhoz jutókat a mainál magasabb összegű illetékkel terhelnék. Ezért tartalmazza a javaslat a sávosan progresszív elvonást, amely méltányosan képes kezelni a családi gazdasági hátterét a vagyonképzésnek.
Az értékviszonyok változása a visszterhes vagyonátruházási illetékeknél csak kisebb arányeltolódást okozott. Ez azzal magyarázható, hogy az illeték általános mértéke – egy korábbi törvénymódosítás folytán – 1989. január elsejével már 15 százalékról 8 százalékra csökkent, ezt tovább csökkentettük 6 százalékkal, amely mértékcsökkenést a privatizációs folyamatokhoz fűződő társadalmi, gazdasági érdekek indokolják.
A vagyontárgyak körében megkülönböztetett helyet foglal el a lakástulajdon. Társadalmi, gazdasági súlya miatt indokolt a lakás visszterhes szerzését továbbra is mértéktartóan, 2 százalékos illetékkel terhelni, öröklésére pedig az 50 százalékos kedvezményt fenntartani. Ezen túlmenően a lakásmobilitást segítik az illeték alapját csökkentő kedvezmények. Így például a lakástulajdonok cseréje esetén csak az elcserélt ingatlanok értéke közötti különbözet esik illeték alá.
Fordulatot jelentő változtatást javasol a Kormány a gépjárművek és az értékpapírok illetékezése területén. A gépjárművek ingyenes és visszterhes szerzése ugyanis kikerül a vagyonszerzési illetékek köréből. Ez azt jelenti, hogy a jövőben nem kell a hengerűrtartalom köbcentijei után három forintot fizetni, hanem a rendőrhatósági átíráskor egységesen ötszáz forint úgynevezett eljárási illetéket kell fizetni.
Az értékpapírok növekvő gazdasági jelentősége és a megtakarítási hajlandóság ösztönzése érdekében indokolt kedvezményezni az ilyen vagyonszerzést. Ennek megfelelően az értékpapír – ideértve a takarékbetétet is – mindennemű vagyonszerzési illeték alól mentes.
Tisztelt Országgyűlés! A vagyonszerzési illetékre vonatkozó legfontosabb rendelkezések kiemelése mellett utalnunk kell arra, hogy az illeték mértékét erőteljesen befolyásolja a kedvezmények és mentességek súlya. Kialakításánál száma vettük a legáltalánosabb szociális vagy egyéb szempontból méltánylást érdemlő eseteket. Azokat a kedvezményeket, amelyeket ma is indokolt fenntartani, fenntartottuk, illetőleg a megváltozott követelményeknek megfelelően korszerűsítettük.
E körbe tartozik például a haszonélvezeti jogot öröklő házastársnak biztosított illetékkedvezmény is. Jelenleg az özvegy ötszázezer forint ingatlanértékig részesül illetékmentességben, az ezt meghaladó vagyonérték után öröklési illetéket kell fizetnie. A javaslat úgy változtat ezen, hogy a lakástulajdon haszonélvezetének öröklésére értékhatár nélkül kiterjeszti az illetékmentességet. Ha viszont az özvegy más rendeltetésű ingatlanon szerez haszonélvezetet, akkor az általános szabályok szerint fizeti az adót.
Kiemelést érdemelnek még a gazdálkodói érdekeket érvényesítő, a lakosság alapellátását segítő mentességi szabályok, így például a szervezeti átalakulást vagy apportot nem terhelő vagyonszerzési illeték. Ugyancsak illetékmentes a lakosság ellátását szolgáló közüzemi létesítmények, közcélú vízi létesítmények kezelői jogának megszerzése.
Tisztelt Képviselőház! Az illetékek másik nagy csoportja az eljárási illeték, amit az államigazgatási szerv, a bíróság az eljárásért inkasszál. A rendszerváltás következtében új jogintézmények jöttek létre, változtak a terminológiák. A javaslat követi a változásokat, és szükség szerint szabályozza az új jogintézményeket. Ezenfelül a legjelentősebb változást az illetékeknek a módosult értékviszonyokhoz igazítása jelenti. Az új mértékek kialakításakor igyekeztünk közelíteni a módosult költségigényekhez, ügyelve azonban arra, hogy az illeték senkit ne gátoljon e szervek szolgáltatásainak igénybevételében; a szegényembernek is jár az igazság.
A javaslat az eljárások széles körére átalányjellegű; az átlagostól eltérő munka- és költségigényű eljárásokat és speciális illetékmértékeket állapít meg. Emellett meghatározott jogok érvényesítését, illetve kötelezettségek teljesítését – mint például a választással, honvédelmi kötelezettség teljesítésével vagy tankötelezettséggel, foglalkoztatáspolitikai juttatások igénybevételével kapcsolatos eljárásokat – a javaslat a mentességek széles körével támogatja.
Az államigazgatási eljárási illeték általános mértékét a javaslat a mai száz forinttal szemben háromszázra emeli, és ehhez igazodva növekszik a jogorvoslati eljárás illetéke. Ezt az illetéket kell megfizetni minden olyan eljárásért, amelyre a javaslat melléklete külön illetéket ró ki, a törvény mentességet nem állapít meg. Engedtessék meg, hogy egyetlen számmal indokoljam az államigazgatási illeték javasolt növelését. Ma egy ügy intézésének átlagos költsége megközelíti a 900 forintot. Az így megnövelt összegű illeték sem jelenthet akadályt az államigazgatási ügyek kezdeményezésénél, mert az erre rászorulókat maga az eljáró hatóság mentesítheti az illeték megfizetése alól. Jogorvoslati eljárás kezdeményezése esetén pedig, ha jogsértőnek bizonyul a felülvizsgált hatósági döntés, a lerótt illetéket visszautalják; visszajár az ügyfélnek.
A bírósági eljárásban az illeték mértéke a perkár tényleges vagy a törvényben meghatározott eszmei értékéhez igazodó, százalékos mértékű; más alkalommal fix összegű tétel. A korrekció ez esetben is a költségarányosság elvét követi. Mind az államigazgatási, mind a bírósági eljárásban vannak olyan cselekmények, amelyek inkább szolgáltatások, és ezek nem kapcsolódnak szorosan a formalizált eljárásokhoz. Ezek ellenértékét úgy kívántuk meghatározni – célszerűen –, hogy rugalmasan követhessék a változó értékviszonyokat.
A javaslat felhatalmazza az érdekelt minisztereket arra, hogy az ilyen igazgatási, bírósági szolgáltatatások díját külön rendeletben szabályozzák. A lakosság széles körét érintő díjkötelezettségeket azonban törvényben kell szabályozni.
A javaslat tartalmazza azokat az illetékekkel kapcsolatos eljárási szabályokat, amelyek a jogalkalmazáshoz elkerülhetetlenül szükségesek. E körben az illetékek alapjául szolgáló, a vagyon napi piaci értékét tükröző forgalmi érték megállapítására vonatkozó szabályok megerősítése garanciális jelentőségű. A speciálisnak nem tekinthető eljárási kérdéseket az adózás rendjéről szóló törvény szabályozza.
Tisztelt Ház! A javaslat elfogadása esetén – jelentős mérséklések ellenére is – az említett 24 milliárd forint bevételre lehet számítanunk. Ennek közel egyharmada az önkormányzatokat, további része pedig a központi költségvetést illetné.
Javaslom, hogy a törvény az exportilleték kivételével 1991. január 1-jétől lépjen életbe. Az utóbbi kivételnek az a magyarázata, hogy a Kormány rendeletével ez év október 1-jétől bevezetett exportengedélyezési illeték jelenleg szabályozatlan. Ezért az erre vonatkozó rendelkezéseket célszerű a kihirdetéssel egyidejűleg hatályba léptetni.
Tisztelt Képviselőház! Az Önök előtt fekvő törvényjavaslatot bizottságaink megtárgyalták. Az ott elhangzott vélemények és módosító indítványok megerősítik az illetéktörvény szükségességét az épülő piacgazdálkodás viszonyai közepette. Vitapontok inkább csak az illetékek mértékét illetően merültek fel. E kérdésben a Kormány határozott álláspontja az, hogy a javasolt illeték a megváltozott értékviszonyokhoz igazodik, további mérséklését nem támogatja sem a költségvetéshez, sem az érintett önkormányzatok gazdálkodásához fűződő érdekek miatt.
A jelentős számú módosító indítványból a Kormány figyelembe vette az ingó ajándékozás értékvalorizálását szolgáló javaslatot, valamint a törvény végrehajtását segítő indítványokat.
Mindezek figyelembevételével kérem Önöktől az illetékekről szóló törvényjavaslat megtárgyalását, elfogadását. Köszönöm a türelmüket, hogy ezt a hosszú expozét meghallgatták, mert azt hiszem, ez az a törvény, amellyel minden egyes magyar állampolgár találkozhat, ezért igen fontosnak tartjuk a részletes ismertetését. Még egyszer köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
