BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az illetékjog nem egy önálló jogág, hanem valamely más jogterületnek egy mögöttes jogága. Polgári jog, büntetőjog, anyagi jogok vagy a három nagy eljárásjog – a büntetőeljárás, a polgári eljárás és az államigazgatási eljárás – szabályai mikéntjétől függ az, hogy meg lehet-e valamely jogügyletet illetékkel róni, ki kell-e szabni valamilyen eljárási illetéket, vagy sem.
A rémálmaimban fordul elő még ügyvédjelölti koromnak az egyik jogszabálya, amikor még a 11/1966 PM számú rendelet volt hatályban, aminek volt egy gyönyörű rendelkezése, valahogy így szólt: "Az illetékmentes kiadvány kiadására irányuló illetékköteles beadvány illetéke". (Derültség.) Utána volt egy lábjegyzet: "Ilyen eljárás ugyan nincs, de ha lenne, az illetéke máris szabályozva van". (Derültség.)
Véleményem szerint, amikor az illetékkódex szövegét vizsgáljuk, figyelnünk kell arra, hogy konform-e a mögöttes jogszabályokkal, vagy sem. Van-e egyáltalán olyan jogintézmény, aminek az illetékét szabályozzuk, vagy sem.
Ugyancsak figyelni kell arra is, hogy lehetőleg úgy hangozzék – bár erre kevés az esély – egy illetéknorma, mintha egy magyar ember szólna egy másik magyar emberhez.
Az általam beterjesztett módosító indítványok lényegében ezt a kétirányú vizsgálatot végezték el. A Polgári Törvénykönyvvel ellentétes intézmények illetékének szabályozását nyilvánvalóan nem támogathatja a Parlament. A 739-es, illetve 745-ös sorszám alatt beterjesztett indítványaim ennek az eleve bukásra ítélt anomáliának a kiküszöbölésére irányulnak. Elnézte a normaszövegező, előfordul ez.
Vannak érdemi észrevételek egyes módosító indítványoknál. Utalok itt a 748-as sorszám alattira, és végül van sok olyan, amely elsősorban ezt a magyar nyelvhez illeszkedő szabályt szeretné becsempészni ebbe a fantasztikusan lehetetlen jogágba.
Az előttem szólók koncepcionális kérdéseket is felvetettek. Természetesen több olyan koncepcionális kérdés van, amely végiggondolást igényelhet. Nem biztos, hogy a Kormány által javasolt megoldás az egyedül üdvözítő, nyilván bizottsági vitákban erre meglesz még a mód. Gondolok én ilyenekre – most csak ötleteket szeretnék adni: vajon miért lehet megúszni egy esetleg többmillió forintos gépjármű elidegenítését minimális, jelképes összeggel, miközben egy összekuporgatott vagyont alaposan illetékkel sújtunk.
Ugyancsak elméleti kérdésként vethető fel: az úgynevezett első csoportban, az öröklési, ajándékozási illetékek első csoportjában egyáltalán miért is kell illetéket fizetni? Ez egy nagyon súlyos elvi kérdés. Van olyan állam, ahol ez fogalmilag kizárt. Hadd utaljak arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum választási programja kifejezetten ilyen szabály megléte, meghagyása ellen foglalt állást.
Felmerültek itt egyéb indokok is. Matyi László vetette fel azt, hogy alapvetően a forgalom csökkenése az a veszély, amely ellen küzdeni kell. Ez valóban így van. A teljesség kedvéért utalok arra, hogy az illetékbevételek egészén belül az eljárási illetékek jelentik a túlnyomó többséget, ahol nyilván nincs forgalomcsökkenés, és a vagyonszerzési illetékek a kisebb rész.
A vagyonszerzési illetékeken belül pedig van egy illetékkör, van egy jogügyletkör, amely mindenképpen illeték alá fog esni: ez a haláleset. Ezen a területen forgalomcsökkenésre – sajnos – számítani nem lehet.
Ami az ajándék és az öröklés kettéválasztását illeti: minden jogász tudja, mi a különbség a kettő között, azonban a lényegét tekintve – az, hogy ez tipikusan egyenes ágon belül mozgó ingyenes áramlást jelent – nincs különbség. Ez nem jelenti azt, hogy eleve elleneznék egy ilyen kettéválasztást az öröklési kulcsok csökkentése irányában, de az indoklás ekként nem lett volna helyes.
És végül még egy kör merült fel. Matyi László felvetette, hogy a hagyatékátadó végzés olykor igen nagy távolságban van időben a halál időpontjához, mint a hagyaték-jogügylet időpontjához képest. És tény, hogy az infláció ilyenkor annyira felverheti a hagyatéki ingatlanok értékét, hogy méltánytalan hátrányban részesülhet az örökös. Nyilván elkerülte Matyi László kollégám figyelmét, hogy erre a törvényalkotó is gondolt, amikor a javaslat 67. szakasz (2) bekezdésében kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a késedelemmel arányosan – tulajdonképpen az értékemelkedéssel arányosan – az Illetékhivatal az illetékalap csökkenése irányában tesz lépéseket, maximálisan egyébként a hagyaték értéke 50 százaléka erejéig. Ilyen megfontolások alapján tehát alapvetően egyetértek az illetékjavaslat beterjesztett szövegével. Köszönöm szépen. (Taps.)
