HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Őszintén megmondom, sokkal jobban örültem volna – és azt hiszem, az lett volna a konstruktív dolog, nem minthogyha bárkinek az előadását minősíteni szeretném, kérem, nehogy félreértse –, tehát jobban örültem volna annak, hogyha azt kérdezi meg a minisztertől, hogy a rendőrség és a belügyi állomány személyi struktúráját hogyan akarja átalakítani, mi az elképzelése a belügyminiszternek nem egy állás, egy poszt betöltéséről, de egyáltalán a rendszerváltoztatás eredményekénti, szükségszerű hallatlan komoly tömeg, szaktömeg mozgását milyen módon kívánja megoldani.
Bár tudom, hogy ez tulajdonképpen senkit nem érdekel ebben az esetben, de mégis, akit érdekel, az ő kedvéért elmondom azt, hogy nekem a legnagyobb gondot nem egyetlenegy főkapitány-helyettesnek a léte, nemléte okozza, hanem a legnagyobb gond az, hogy a Belügyminisztériumban azt a sok-sok tucat felelős beosztású embert, szakembert hogyan lehet pótolni. A legnagyobb gondom az: milyen természetes, öntisztító automatizmusokat lehet beépíteni a személyi kiválasztásba ahhoz, hogy a főkapitányok közül az arra megérdemeltek, a városi főkapitányok közül az odavalók kerüljenek a megfelelő posztokra.
Túrós András belügyminiszter-helyettes volt a belügyminiszter rendőri helyettese. Miután észleltem én is azt – és ehhez szabad demokrata barátaimtól olyan komoly segítséget kaptam –, hogy ezen a poszton alkalmatlan, ezért úgy döntöttem, hogy a belügyminiszter (taps) és az Országos Rendőrfőkapitányság, az országos rendőrfőkapitányi állást egy civillel, egy bíróval, a szombathelyi megyei bíróság elnökével fogom betöltetni. Miután szakember kívántatik erre a posztra, akit a rendőrök is elfogadnak, ezért döntöttem Túrós András személye mellett.
Egyébként örülök annak, hogy az iménti megjegyzésem nagy derültséget okozott. Ennek a következő lehet az alapja. Akkor, amikor engem a bizottság meghallgatott, és természetesen – a dolgok magától értetődő rendje szerint – csak a személyekre volt kíváncsi, hogy kikkel fogok együtt dolgozni, az általam tisztelt és nagyra becsült Kőszeg Ferenc képviselő úr a következőképpen szövegezte meg a kérdését – szó szerint idézem, a 134. oldal második bekezdésében van – a bizottság előtt: "Személyi kérdésem is volna. Ma lehetett olvasni az újságban, hogy a civil rendőrfőkapitány szakmai helyettese Túrós András lesz, a jelenlegi belügyminiszter-helyettes és országos rendőrfőkapitány. Akiről az én ismereteim ellentmondóak. Tudom, hogy sokan a reformok emberének tartják, olyan embernek, aki nem politikai, hanem szakmai karriert csinált a rendőrségen belül."
Én ezt tökéletesen osztottam és elfogadtam az általam nagyra becsült és a többiekhez képest is kifejezetten tisztelt Kőszeg Ferenc úr véleményét (taps) , és ezért úgy döntöttem, hogy Túrós András olyan helyen fog a jövőben tovább dolgozni, ahol politikai működésre lehetősége nem lesz, olyan helyen fog működni, ahol nem lesz módja és lehetősége arra, hogy sem elméleti, sem operatív úton rossz irányba, általunk elítélendő irányba vigye el a rendőri munkát. Nem vitatom, és most itt folytattam volna, nem vitatom azt, hogy ugyanez a fenntartása Kőszeg Ferenc úrnak akkor is megvolt. És itt folytatnám az idézetet: "Saját nyilatkozatai azonban azt mutatják, hogy azért ő egy eléggé agresszív rendőri magatartásnak a híve volt a közelmúltig. Gondolok itt Miskolcon, Borsod megyében meghonosított általános igazoltatási rendszerre, amelyet ő nem a bűnmegelőzés érdekében vezetett be, hanem a cigányok elkülönítésének, gettósításának érdekében. Ennek az elképzelésében, kigondolásában is részt vett, és így neve ezért összefonódott nem demokratikus intézkedésekkel is." Szó szerint így folytatta Kőszeg úr.
Én ezt is elfogadtam. Ezért döntöttem úgy, hogy – ahogy az imént már elmondtam – olyan helyre teszem, ahol egy szűrő van egyrészt Túrós András intézkedései fölött, másrészt egy olyan civil felettes van, aki az ilyen jobb- vagy baloldali – teljesen mindegy, hogyan titulálom – kilengéseit, ezt az ingamozgását mindenféle úton és módon beszűkíti.
Ami számomra viszont – olvasva az interpellációt – visszacsengett, a hangulata; akkor, amikor visszacsengett a hangulata, egy dolog volt furcsa, hogy az interpelláló akkor, amikor tőlem kérdezi és elmarasztalja Túrós Andrást a tömeges igazoltatások miatt, stb. – nem akarom ezt részletezni, mindenki tudja, hogy miről van szó –, konzekvensen és többször, azt hiszem hatszor, ha jól számoltam meg, a cigánybűnözéssel foglalkozott. Bevezetett megint egy olyan kategóriát, ami miatt itt mindenki tiltakozik. Bevezetett megint a saját interpellációjában egy olyan szóhasználatot, amit nagyon célszerű lenne most már az interpellációból is kihagyni. Az a baj, hogy nincs idézőjelbe téve. (Nagy taps.) Ha idézőjelbe tették volna, semmi kifogásom nem lenne az interpellációbeli szóhasználata ellen.
Egyébként megnyugtathatom a képviselő urat és a szabad demokratákat is e vonatkozásban: ha tapasztalni fogom, hogy Túrós András magatartását, intézkedéseit politikai motiváció fűti – és én ezt is a politikai motivációnak tartom –, akkor magától értetődő, hogy a szükséges konzekvenciákat le fogom vonni. Köszönöm. (Taps.)
