HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Megköszönöm Önnek, hogy interpellációjával lehetőséget adott arra, hogy ez esetben én is a sajtó nyilvánosságát, a remek információáramlás minden lehetőségét fölhasználva elmondjam azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum, a Kisgazdapárt és kereszténydemokrata barátaim segítségével mi módon kíséreljük meg a diktatúra lebontását, mi módon kíséreljük meg elérni azt, hogy minden gondolkodó ember a helyére kerüljön, az, aki felelősséggel tartozik a megtörténtekért.
Ennek kapcsán szeretném megjegyezni, hogy semmiféleképpen sem úgy, hogy átvéve a diktatúra logikáját és gondolkodásmódját, melyet, ha indirekt módon is, de az Ön interpellációja sugall, kikiáltsuk magunkat, belügyminisztériumi dolgozókat, ebben az esetben a belügyminisztert igazságosztó hatalomnak. Mi felelősségre nem vonhatunk, sőt mi több, a mindenki által és kiváltképpen Ön által – egyetemi oktató - tökéletesen ismert deregulációs törvényből következően nekem mint belügyminiszternek lehetőségem sincsen arra, hogy a rendőrséget, az Országos Rendőrfőkapitányságot büntetőeljárás lefolytatására utasítsam. Ez a szervezeti különválasztásból következik, amelyet mindenki nagyon jól tud, hát itt rengeteg jogász ül, különösen és kiváltképpen a fiatal demokraták között, és konzekvensen a szakszerűségre hivatkozik a Parlamentben. Ebben az esetben én is a szakszerűségre hivatkozom, és azt mondom, hogy az 1990. évi XXII. deregulációs törvény már ezt a jogot a belügyminiszternek nem adja meg, tehát büntetőeljárás megindításának a jogát, lehetőségét.
Magától értetődik azonban: ez a jogszabályi változás, ez a konstrukció-, szerkezetváltozás nem jelenti azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum kormánya asszisztálni kívánna, szeretne a múlt hibái elleplezésében, illetve megakadályozná azt, vagy nem tenne meg mindent a felelősség megállapítására.
Pontosan ezért a két első pontban írt, Ön által föltett kérdésekre vonatkozóan a Belügyminisztérium fel fogja kérni a Legfőbb Ügyészséget – most már új, Önök által tegnap este megválasztott vezetője van –, hogy rendeljen el nyomozást, de azzal, hogy bűncselekményt én megállapítani a magam részéről nem tudok, hiszen bűncselekményt majd a független bíróság a vádemelés után, a nyomozati eljárás lefolytatását követően, a bizonyítási eljárás lefolytatása után állapíthat meg.
Én nagyon pontosan emlékszem Tölgyessy Péter képviselő úrral tartott közös televíziós beszélgetésünkre, amikor a miniszteri felelősség helyett a miniszteri felelőtlenségről volt szó, és most, hogy ezeket Önöknek elmondom, visszacsengenek Tölgyessy Péter indoklása, szavai, azok a szavai, amelyekkel nagyon logikusan megfogta az akkori – ez még a választások előtt volt – tehetetlen állapotunkat, akkor még az Önét, az övét, a szabad demokratákét és a miénket, magyar demokratákét, nevezetesen azt, nem áll majd a rendelkezésünkre a miniszteri felelőtlenség logikájából, az akkori konstrukcióból következően eszköz arra, hogy most oly módon indítsunk be egy jogszabályalkotást, illetve felelősségrevonási folyamatot, amely mindenkinek, ebben az esetben, higgye el, kérem, az én igazságérzetemnek is megfelelne, tehát az Önével szinkronban futna.
Ezzel nem akartam az újonnan megválasztott legfőbb ügyésznek átadni a válaszadást és az intézkedés szükségességét. Azt mondtam, hogy az Ön által föltett kérdésekben látom azt, hogy mire van igénye a szabad demokratáknak. Erre föl fogom kérni írásban a legfőbb ügyészt és az országos rendőrfőkapitányságot, hogy indítsák meg a büntetőeljárást.
Egészen más az Ön által föltett harmadik kérdésre adandó válaszom. Azért más, mivel az úgynevezett III./3-as követte el ezeket a bűncselekményszerű dolgokat. Elnézést kérek, ha logikai törés van az általam imént elmondottakhoz képest. Annyira nyilvánvalóak, azért voltam kénytelen ezt a kifejezést használni. Ebben az ügyben szeretném leszögezni, hogy ez a Belügyminisztérium már nem az a Belügyminisztérium. Ebben a Belügyminisztériumban III./3-as osztály nincs. Kínos gonddal ügyeltem arra, hogy a III./3-as osztályhoz tartozó emberek se legyenek. Higgye el, kérem, nagyon gondot okoz a Belügyminisztérium anyagi forrásait tekintve az, hogy az ily módon "bemocskolódott emberek" nagy részét kénytelen volt a Belügyminisztérium új vezetése – ebben az esetben én, de az alapot megteremtette már a régi vezetés – nyugdíjba küldeni. Így fordult elő az a hallatlanul groteszk helyzet, hogy nekünk kellett hozni – a magyar demokraták Kormányának – olyan rendelkezést. amely beszűkítette a korkedvezményes nyugdíjadási lehetőséget. A Magyar Közlönyben a jogszabály megjelent.
Nagyon jól tudom, hogy hihetetlen, már a bűncselekményt elérő politikai hibák történtek. Ezért, bár nem tudom, hogy ez a válasz kielégíti-e Önt és a Parlament többi tagját, szeretném közölni Önnel azt, hogy fölkértem a legfőbb ügyészt arra, hogy indítson büntetőeljárást – némely ember esetében csak a tények megállapításának a szintjéig, nem a felelősségre vonás és a következmények alkalmazása miatt, mert már meghalt – Kádár János, Benkey András, Gyenes András, Németh Károly, Korom Mihály, Rácz Sándor ellen. Az ellent úgy értem, ahogyan az előbb fogalmaztam, aki elhunyt, nyilván csak az ügyeit kell kivizsgálni. Magyarázata az, hogy tudomásomra jutott – nem a szabad demokraták segítségével jutott a tudomásomra –, hogy Magyarországon hosszabb ideig terroristákat, az Interpol által körözött terroristákat tartottak. Ekkor a magyar Belügyminisztérium és annak szervei az Interpolnak még nem volt tagja, ennek ellenére tudomásuk volt e tényekről. Megkeresték az akkori MSZMP Politikai Bizottságának fejét politikai utasítást, iránymutatást kérve abból a célból, hogy a Karlov-csoporttal és társaival mi történjen. A birtokomban lévő okiratokkal, ha nem is bizonyíthatóan, de valószínűsíthetően e tények megtörténtek.
Felkértem az így valószínűsíthető tények bizonyítására a legfőbb ügyészt. Ő nyilván intézkedni fog a rendőrségen keresztül egy csoport kijelölésére, hogy állapítsa meg, hogy 1979. augusztus 30-át megelőzően milyen politikai felelősség terheli az előbb felsoroltakat abban, hogy Magyarország az Interpol által körözött bűnözőknek akár menedéket, akár a további cselekményeiket könnyebben elkövetendő felkészülési lehetőséget biztosított.
Azért tartottam szükségesnek megindítani ezt az eljárást, mert tévedhet mindenki, véthet politikai hibát, lehet bűnös. Nagyon jól tudja képviselő úr, hogy mit mondott ezzel kapcsolatban Puskin: ez már nem bűn volt, hanem hiba. Ez már bűncselekmény volt, bűncselekmény jellegű, hogy nemzetközileg körözött bűnözőket rejtegettek. Ezért döntöttem úgy, hogy a legfőbb ügyész rendelkezésére bocsátva az anyagokat, megkérem őt a büntetőeljárás elrendelésére.
Hogy ennek a bejelentése miért a mai napon történt, két oka van. Egyrészt: vannak az ügynek úgynevezett nemzetközi összefüggései – azt hiszem, ezt nagyon jól tudják. Másrészt: én is most tudtam meg. Harmadrészt: ebből nem akarok titkot csinálni. Nem tudom, szükséges-e ezt elmondanom, de elmondom: fönntartás nélkül megbízom az új, általunk megválasztott legfőbb ügyészben. Emiatt történt ma a bejelentés.
Arra kérem Önt, hogy amikor elmondtam az általam vázolt magatartásokat, melyek kivizsgálását kértem, ne csak a választ fogadja el, sokkal inkább segítséget kérek – a magyar demokraták a szabad demokratáktól – ahhoz, közösen bontsuk le a diktatúrát.
Higgye el, ebben a kérdésben nem provokatív felhangot képzelek el, hanem sokkal inkább segítő szándékot. Nyilvánvaló, hogy a felelősség nem az Öné, hanem a miénk. Ezt a felelősséget mi, a magyar demokraták megkaptuk és elvállaljuk.
Köszönöm. (Taps.)
