HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt belügyminiszter úr! Az ülést ma is vezető alelnök úr múlt héten megtanított bennünket arra, hogyan kell feltenni interpellációban a kérdést. Ezért én az ő instrukcióit fogom követni.
Tisztelt belügyminiszter úr! Tudomása van-e arról a belügyminiszter úrnak, hogy az elmúlt évtizedben felelős vezető politikusok nemcsak politikailag és erkölcsileg elítélhető cselekményeket követtek el, hanem a bűncselekményeket is? Mára már köztudomásúnak számít az a tény, hogy a nyolcvanas években felelős politikai vezetők tudtával és közreműködésével az államháztartás adatait rendszeresen meghamisították.
Az Országgyűléssel és a közvéleménnyel is rendszeresen hamis adatokat közöltek, többek között az ország külföldi adósságáról is. Ezen magatartás eredményeként a magyar gazdaságot jelenleg még szinte fel sem mérhető kár érte. Ezen cselekmények elkövetői alaposan gyanúsíthatók azzal, hogy a Büntető Törvénykönyvben meghatározott bűncselekmények egész sorozatát követték el politikai céljaik elérése érdekében.
Tett-e már valamilyen intézkedést a rendőrség mint nyomozó hatóság annak érdekében, hogy ezen közfelháborodást kiváltó cselekmények elkövetőit felelősségre vonják, és ha eddig még nem, kíván-e a miniszter úr intézkedni?
Szeretném hangsúlyozni, hogy ezekben az esetekben nem arról volt szó, hogy meglévő, rendelkezésre álló adatokból helytelen döntést vontak le, helytelen következtetést vontak le a döntésre jogosultak, hiszen a hibázás ellen, a politikai hiba ellen senki nincs beoltva. Itt arról van szó, hogy a meglévő adatokat tudatosan és szándékosan meghamisították, azért, hogy hamis döntések szülessenek. Megint csak szeretném hangsúlyozni: ezek a hamisítások, ha egy vállalati igazgató követi el, vagy követte el a múltban, büntetőjogi konzekvenciákkal jártak: tsz-elnökök, vállalati igazgatók ellen indult eljárás; de azt is említhetem, hogy valamennyien, akik valaha kitöltöttünk egy statisztikai lapot, látjuk az alján a fenyegetést, hogy az adatok meghamisítása bűncselekmény.
Másodszor: az előzőekhez hasonlóan rendkívüli károkat okozó és egyben nagy felháborodást kiváltó cselekménysorozat elkövetőit a bős-nagymarosi erőmű építésével kapcsolatban terheli súlyos, büntetőjogilag is értékelendő felelősség.
Ebben az esetben az elkövetők szintén szándékosan és tudatosan megtévesztették az Országgyűlést és a közvéleményt. Magatartásukkal rendkívül súlyos károkat okoztak a magyar gazdaságnak, továbbá helyrehozhatatlanul károsították a természeti környezetet is.
Történt-e már valamilyen intézkedés a felelősök személyének megállapítására és az eljárás megindítására? Ha nem, kíván-e a miniszter úr intézkedni ebben az ügyben?
Amikor az interpellációt benyújtottam, még nem volt ismert az a tény, vagy nem került a nyilvánosság elé az az adat, miszerint az építkezés többmilliós költséggel ma is tovább folyik. Úgy ítélem meg – legalábbis ilyen adatok láttak napvilágot, úgy ítélem meg –, ha ez így van, ennek szoros összefüggése van azzal a ténnyel, hogy az eddigi károkozókkal szemben nem történt semmilyen felelősségre vonás.
Az előző ügyekhez hasonlóan közismert ügy az a cselekménysorozat, amelyről tegnap is sokat beszélt a tisztelt Ház. A Dunagate néven vált ismertté ez az ügy, amikor is a korábbi Belügyminisztérium III./3-as osztálya a demokratikus pártokról és azok vezetőiről szerzett be titkos módszerekkel, alkotmányellenesen és a Büntető Törvénykönyvbe ütköző módon információkat.
Az előző ügyekkel ellentétben ebben az ügyben indult már eljárás, és az Országgyűlés is lefolytatott már vizsgálatot. Ugyanakkor mindmáig elmaradt azoknak a jogi konzekvenciáknak az alkalmazása, amelyeket a vizsgálatok indokoltak volna. Mindmáig nem történt meg az egykori belbiztonsági szolgálat vezetőinek büntetőjogi felelősségre vonása azért, hogy a cselekmények nyilvánosságra kerülését követően a vele és az általa vezetett szolgálat tevékenységével kapcsolatos vizsgálat meghiúsítása érdekében nagy mennyiségű iratot semmisíttetett meg.
Mint ahogyan nem történt meg annak a tisztázása sem, hogy a korábbi Kormány azon tagjai, akik erről az alkotmányellenes tevékenységről tudtak, és annak megszüntetése érdekében semmit nem tettek, nem követték-e el a hivatali bűnpártolás bűntettét.
Ebben az ügyben kíván-e a belügyminiszter úr intézkedni?
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Még egyszer szeretném hangsúlyozni azt a momentumot, amit a bevezető kérdésemben is feltettem: nem politikai hibák, nem politikai tévedések, nem politikai ballépések utólagos szankcionálásáról beszélek, hanem arról, hogy az Alkotmánynak azt az elvét, amely a korábbi Kormányra és a korábbi politikai vezetőkre is irányadó volt, nevezetesen a törvény előtti egyenlőség elvét kell érvényesíteni. Ez az elv pedig azt mondja ki, hogy az eljáró hatóságoknak felelősségre kell vonniuk mindenkit, tekintet nélkül arra, hogy milyen pozíciót tölt be, amennyiben bűncselekményt követ el.
A büntetőjognak kettős célja van. Az egyik célja az, hogy reagáljon egy múltbeli eseményre, de célja az, hogy a jövőben is iránymutatást adjon. Ez az, amit általános megelőzésnek, generális prevenciónak mondanak.
Ma a közvélemény látja azt, hogy kis bűncselekmények elkövetői börtönben ülnek, nagy cselekmények elkövetői pedig nem. A jövőre nézve is iránymutató az a döntés, hogy ha ezeket a cselekményeket felderítik, és ha történtek bűncselekmények, akkor az elkövetőket felelősségre vonják.
Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás nem fogja orvosolni azokat a károkat, mint ahogy általában sajnos, a büntetőjog nem tudja orvosolni a károkat, amiket a bűncselekmény okoz, de ez nem ingatja meg a büntetőjogba vetett reménységünket, és azt hiszem, nem ingatja meg a közvéleménynek azt a meggyőződését, hogy az igazságnak akkor is ki kell derülnie, hogyha az okozott károkat már nem lehet helyreállítani. Nem bosszúért kiáltanak ezek a szavak, hanem csak azért, hogy az igazság ezekben az ügyekben derüljön ki.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
