NAGY VARGA DEZSŐ (FKgP)
NAGY VARGA DEZSŐ (FKgP)
NAGY VARGA DEZSŐ (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!
Szót kértem, hogy emlékezzünk és emlékeztessek 1950. június 23-ra. Emlékezzünk és ne felejtsünk! 1950. június 23-án Soprontól Szegedig azonos órában, hajnali 2 órakor több ezer embert, családot hurcolt el az ÁVH Kádár János belügyminiszter kidolgozása alatt.
Ezeket a családokat a 2 hónapos csecsemőtől a 80 éves beteg aggastyánig azonos címszó alatt fosztották meg emberi szabadságuktól, minden ingó és ingatlan vagyonuktól, hogy az adott helyiségben a közrend és a közbiztonság szempontjából jelenlétük aggályos. Megalázó módon kulákoknak, titoistáknak, nyugatbérenceknek, kapitalistáknak bélyegezte őket a rémuralom.
Ezek a családok 35-től 45 hónapot töltöttek a külvilágtól elzárva, kényszer-munkatáborokban, embertelen egészségügyi, élelmezési- és lakásviszonyok közepette.
Emlékezzünk,és ne felejtsünk! 1953-nak, Sztálin halálának kellett elkövetkeznie ahhoz, hogy ezek az emberek és családok visszanyerjék, a rendőri őrizettől megszabadulva, fizikai szabadságukat.
A társadalomba való beilleszkedésüket azonban továbbra is gátolták, életviszonyaik alig változtak, továbbra is megkülönböztették és megfigyelték őket.
Emlékezzünk és ne felejtsünk! Most és itt, akkor, amikor a 49-es Alkotmány módosításával az emberi, a kisebbségi szabadságjogokról, a tulajdonviszonyról, a földről tárgyalunk. Bizony még mindig azt az Alkotmány módosítgatjuk, mely lehetővé tette a magyar nép, a magyar vidék megfélemlítését, tönkretételét.
Emlékezzünk most, amikor fel akarjuk építeni a sokunk által már akkor is megfogalmazott, elképzelt demokratikus Magyarországot!
Emlékezzünk arra is, hogy ezeknek az embereknek, családoknak 40 év múltával igazságot kell végre szolgáltatnunk, esetleg az egykori elnyomójuk kárára! Ne feledjük, hogy ezek az emberek, családok még két évvel ezelőtt is az igazságügyi szerveknek beadott beadványaikra olyan választ kaptak, hogy törvénysértés nem történt.
Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Kormány!
A napokban részt vettem és meghatalmazást nyertem a Recski Szövetség országos küldöttgyűlésén a tekintetben, hogy kérjem a tisztelt Parlamentet és tisztelt Kormányt, tűzze végre napirendre ezeknek a meghurcolt, kisemmizett embereknek a jóvátételéről szóló törvényjavaslatot. Örömömet tudom kifejezni azért, mert a ma reggeli sajtó- és rádióhírekből arról értesültem, hogy az ideiglenes köztársasági elnök úr egy emlékmű leleplezése kapcsán olyképp nyilatkozott, hogy a jövő hónapban a tisztelt Parlament elé fog kerülni ez a törvény. Remélem, tisztelt képviselőtársaim, amikor ez a törvény a Parlament elé kerül, fognak a mai napra, illetve 1950-re emlékezni.
Emlékeztetni kívántam Önöket, a tisztelt Házat e szomorú évfordulóra, a kommunista zsarnokságra. Azzal fejezem be felszólalásomat, hogy emlékezzünk és ne felejtsünk! Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
