ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A vita kezdetén még nem állt szándékomban hozzászólni ehhez, de elhangzott néhány olyan hozzászólás, amire úgy gondolom, feltétlenül reagálnom kell a Fiatal Demokraták Szövetsége parlamenti frakciójának nevében.
Négy dologról szeretnék beszélni. Szeretnék egy megjegyzést a lehallgatási botrányról és annak összefüggéseiről a mostani törvényjavaslattal. Azután szeretném nagyon röviden néhány kritikai szóval illetni a Szokolay képviselőtársam által elmondottakat, azután a Szarvas Béla képviselőtársam által elmondottakat, majd a legvégén a Baka András képviselőtársam által elmondottakat. (Derültség.)
Először: a Fiatal Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója valójában mély megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy ezt a törvénymódosítási tervezetet a Kormány egyáltalán be merte terjeszteni a Parlament elé, azért (derültség) mert úgy gondoljuk, hogy áll mögöttünk egy nem is olyan régmúltban megesett történet, s a történelmi tapasztalat, ami azt mutatja, hogy igenis, óriási jelentősége van annak, ki tartozik politikai és jogi felelősséggel a titkosszolgálatok tevékenységéért. Ez a tapasztalat a titkosszolgálati botrány. Úgy gondolom, ami Magyarországon az elmúlt év őszén történt, azok után azt a kérdést fölvetni, hogy vegyük ki a politikai és jogi felelősséget a miniszterelnök kezéből s helyezzük egy szinttel lejjebb, valamely miniszternek a szintjére, megdöbbenést is kell hogy keltsen bennünk. (Taps a bal oldalon.)
Ezek után szeretnék néhány szót szólni Szokolay képviselőtársam néhány mondatáról. Úgy gondolom, amit elmondott, nem először hallottuk ebben a Parlamentben. Megpróbálom idézni. Ha jól emlékszem, valami olyasmit mondott, nagyon reméli, hogy ez csak átmeneti szabályozás lesz, és ősszel lesz egy átfogó törvényjavaslat is. Szeretném elmondani, mi is nagyon sok mindent reméltünk már a kormánytöbbség oldaláról, illetve vele szemben az eddigi jogalkotás során, de legtöbb reményünkben csalatkoznunk kellett. Azt kell mondanom, hogy ami most, itt történik, az nem más, mint egy jogalkotási cselnek a megismétlése, amit már egyszer elkövetett ebben a Parlamentben a kormánytöbbség.
Ez pedig nem volt más – bizonyára emlékeznek rá az alkotmánymódosítás vitájakor –, hogy Kutrucz Katalin a bizalmatlansági indítvánnyal szemben elmondott érveinek egyetlen biztos talpkövet vélt felfedezni, azt, hogy már korábban, még május, nem is tudom pontosan, hogy hányadikán, talán az első vagy második ülésünkön hoztunk egy egy mondatból álló szabályt, ami magával hozza, involválja, hogy nem is lehet később másfajta szabályozást megtenni, mint amit ők előterjesztettek. Úgy gondolom, hogy itt valójában könnyen előfordulhat, hogy hasonló dologról van szó, hogy beterjesztenek ide elénk, gyanútlan képviselők elé (derültség) egy egymondatos törvénymódosítást, majd később, amikor egy átfogó törvény vitája fog kialakulni a Parlamentben, elegánsan azt fogják mondani, de tisztelt képviselőtársaim, ugyan, már elfogadtak egy szabályt, és abból a szabályból kiindulva nem következhet más, mint amit most mondok és beterjesztek Önök elé.
Most nem térek ki arra az apró részletre, hogy akkori, Kutrucz Katalin által adott válasz sem állta meg a helyét, mert nem igaz, hogy Európában mindenhol, ahol a miniszterelnököt választják, van bizalmatlansági indítvány, mindenki, aki joggal foglalkozik, tudja, hogy nem így van, de most tekintsünk el ettől az apróságtól, és maradjunk a tényeknél.
Úgy gondolom, én is szívesen reménykednék abban, hogy átmeneti szabályozás lesz, de sajnos ilyen garancia nincsen, ugyanakkor mégiscsak vélek felfedezni valami reménysugarat Szarvas Béla képviselőtársam hozzászólásában, aki kijelentette: nem igaz, hogy a Kormánynak nincs átfogó koncepciója. Ebből az következik, hogy van ilyen. Akkor azt a kérdést kell feltennünk, hogy akkor vajon miért nem ismerhetjük meg ezt a koncepciót, mielőtt ennek egy részéről döntenénk.
Én tisztelettel megkérem a Kormányt, ha helyénvaló volt, és a valóságot fedte a kormánytöbbség egyik tagjának nyilatkozata, miszerint van a Kormánynak ilyen típusú koncepciója, akkor legyenek szívesek és terjesszék be elénk, mielőtt arra kérnének bennünket, hogy erről a törvénymódosításról döntsünk! (Az SZDSZ és a FIDESZ padsoraiban taps.)
Végezetül szükségesnek látom Baka András képviselőtársam hozzászólására is reagálni, mert úgy gondolom, valamifajta félreértés van. Ez vagy abból állhat elő, hogy én nem egészen pontosan értettem meg azt, amit kifejtett, vagy pedig azért, mert nem volt elég pontos a kifejtés.
Baka András azzal érvelt a törvénymódosítás mellett, hogy azért kell a miniszterelnöktől elvenni a szolgálatok felügyeletét, mert a miniszterelnök elfoglalt. Nincs módja, hogy mindennel foglalkozzon – szó volt róla, hogy nemzetközi és egyéb elfoglaltságai vannak.
Szeretném elmondani, hogy nem ártana különbséget tennünk két dolog között. Két egészen különböző probléma között: az egyik jogi, a másik munkamegosztási. Hogy a miniszterelnök úr mennyire elfoglalt, és kit bíz meg az egyébként miniszterelnök úr felelősségi körébe tartozó feladatok ellátásával, az egy munkamegosztási kérdés. Az, hogy ki tartozik felelősséggel ezért a területért, az jogi kérdés, a miniszteriális felelősség kérdése, és ezt nem árt különválasztani. Mi azt helyesnek tartjuk, ha a miniszterelnök úrnak sikerül olyan munkamegosztási módszert találnia, hogy tudjon foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, és ettől különböző kérdésként kezeljük azt, hogy jogi felelősségét ennek a területnek, vagyis a titkosszolgálat működéséért megítélésünk szerint továbbra is a miniszterelnök úrnak kellene viselnie. Köszönöm szépen. (Az SZDSZ és a FIDESZ padsoraiban taps.)
