HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnos nem tartózkodtam benn, amikor Szabó Miklós SZDSZ-es képviselő úr kérdést szeretett volna feltenni, erre nem volt módja és lehetősége, miután nem voltam itt, nem is lett volna célszerű. Miután értesültem arról, amit elmondott, azt hiszem szükségszerű, és a dolgok természetes rendjéből következik s kötelességem is a válaszadás.
Bár megfogadtam, hogy senkinek nem fogom indokolni a rádióban, televízióban általam elmondottakat, de ha már sor került rá, gyakorlatilag rátérek, s a következőket szeretném Önökkel és kiváltképpen az iménti megjegyzést tevő parlamenti képviselővel közölni.
A múltra, a jelenre és a jövőre nézve szeretném a parlamenti munka tisztessége érdekében, hogyha a szavaimat pontosan idéznék, és nem szelektív lenne az olvasás és a hallás. Nagyon pontosan elmondtam, és kérem, a saját becsületem érdekében pedig követelem, hogy a képviselő úr hallgassa vissza magnetofonon, hogy mit mondtam, ugyanis rendelkezésre áll – úgy tudom – a magnetofonfelvétel.
Elmondtam azt, hogy egy alkalommal én is szenvedő alanya voltam egy inkriminált napon, amelyen ismereteim szerint talán ön is ott volt, a nagyon határozott rendőri ezredi, akkor még forradalmi ezredi fellépésnek. Ha megfigyelte volna akkor az előadásom logikáját – ami úgy látszik, nem történt meg –, tudnia kellett volna azt, rendkívül pontosan és határozottan szétválasztottam a volt forradalmi, most rendőri ezred két funkcióját: a karhatalmi és a terror-, kábítószer- stb. ellenes Komondor-akciók szerepét.
Nagyon határozottan leszögezném – hogy mi került ebből ki, milyen ismeretnek került a birtokába, ezt nem tudom –, azt tudom csak feltételezni, hogy dezinformálták a képviselő urat; nagyon egyértelműen elmondtam, hogy a Komondor-akcióval hogyan, mennyiben értek egyet. Nagyon egyértelműen és határozottan elmondtam, hogy a karhatalmi ezreddel miért és hol nem értek egyet, hogy mit kell ugyanakkor tenni, az más kérdés; hogy a jövőben szükséges vagy nem szükséges szerkezeti változtatás a konstrukcióban, ezen gondolkodom – de egy dolog biztos, hogy ezt önmagában én olyan speciális kormányzati tevékenységnek tartom, hogy létezik egy volt forradalmi, most rendőrezred, amely azonnal mozgatható, mozgósítható. Ez egyrészt kormányzati kérdés, másrészt pedig kormányzati kérdés az, hogy legyen egy olyan mobil rendőri erő, amely ha szükséges – mint például legutóbb –, a Paksi Atomerőmű hulladékanyagának a szállítását biztosítani tudja.
Egy dolgot azonban meg tudok ígérni mint parlamenti képviselő és belügyminiszter, hogy amíg én itt dolgozom – többek között az ön bizalmából is –, addig a rendőri ezred politikai célra nem lesz felhasználva soha. (Hosszan tartó taps.)
Ezt mondtam tehát, és egy dolog miatt sajnálom, hogy elhangzott ez az állítás, ez a kérdés: mert akkor, amikor erről én beszéltem és az inkriminált lánchídi csatáról, pontosan az SZDSZ-es parlamenti képviselő barátomra – aki valóban barátom – hivatkoztam, akivel egymás mellett, nem olyan nagy távolságra álltunk.
Kérem tehát, higgye el, nem nőtt a szívemhez sem az akkori funkciója, sem a mostani léte a rendőri ezrednek.
Elfogadom, mint egy létező, nem kétséges szervezetet még, és az nem vitás, hogy az eddigi feladatait, a szerkezetét is tekintve bizonyos ún. kádárista hagyományokat őriz, tapad hozzá – szó szerint idézem, amit akkor mondtam – elég sok mocsok, ezt szeretném mindenféleképpen levakarni róla, ha lehet, és ezért mindent el fogok követni.
Amennyiben ezt kérdésként felteszi a képviselő úr, ugyanezt fogom rá válaszolni, csak az lenne a kérésem, szíveskedjék, kérem, meghallgatni előtte a teljes anyagot. (Taps.)
