FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) Amennyiben így áll a helyzet, tisztelt Elnök Úr és tisztelt Országház, akkor mégiscsak megtenném a felszólalásomat.
Tehát azzal kezdeném, hogy újfent csak aggodalmat keltett bennem és hát bennünk is – a FIDESZ-frakciót értem a többes szám alatt –, amikor a törvényjavaslat elénk került. És ez a félelmünk azzal kapcsolatos, amit már jónéhányszor szóvá tettünk itt a Házban, hogy megint egy olyan döntést fogunk meghozni, amely mögött nincs kellően kidolgozott koncepció. Úgy látjuk, hogy ezzel a döntéssel, ezzel a változtatással megint egy olyan irányban indulhatunk el, amely mögött nem látjuk világosan, hogy hová is akar elérkezni igazából a kormányzat.
Tudjuk azt, hogy a különböző országokban különböző gyakorlat van arra, hogy az említett szolgálatok, a titkosszolgálatok felügyelete hogyan kerül végül is megvalósításra, vagy milyen megoldást alkalmaznak a felügyeletre. Vannak olyan országok, ahol ez a legfelsőbb szintre van telepítve, a miniszterelnökhoz, vannak, ahol alsóbb szintre, a kormányzathoz, és vannak, ahol külön grénium áll rendelkezésre, amely ez ügyekben döntést gyakorol. Tehát különbözőek a megoldások. Láthatóan mi is különböző utak között kellene hogy válasszunk. Viszont nem tudjuk igazából, hogy melyik az az út, amit választanunk kellene, mert nincs kidolgozott nemzetbiztonsági koncepció, nem ismerjük a nemzetbiztonsági törvényt. És mivel nem ismerjük, és nem tudjuk, hogy milyen lesz ez, egy ilyen döntéssel elindíthatjuk az egész ügyet egy olyan úton, amelyet nem biztos, hogy a későbbiekben követni kívánunk és követni akarunk. Hiszen láthatóan ellentmondások vannak az egész anyagban.
Szabó Miklós már utalt arra – amit magam is szóvá akartam tenni –, hogy itt láthatóan négy titkosszolgálatról van szó. Ebből kettő katonai titkosszolgálat, amely vitakérdés, hogy a honvédelmi miniszterhez tartozik-e vagy hova tartozik. A mostani megoldás szerint akkor egy helyre tartoznék, egy úgynevezett tárca nélküli nemzetbiztonsági miniszterhez. Azért mondom, hogy nemzetbiztonsági miniszterhez, mert az már nem tárca nélküli miniszter lesz, hanem kvázi lépést tennénk egy minisztérium felállítása felé, amely nemzetbiztonsági minisztérium lenne. Újfent egy kézben egyesülnének ezek a szolgálatok, ami lehet hogy jó, lehet hogy nem jó, de mindenesetre vitatkozni lehet vele. Régebben is az volt a probléma, hogy a belügyminiszternél egy kézben egyesültek ezek a szolgálatok, és lehet, hogy újfent megint egy ilyen helyzet jön létre, ha nem is a belügyminiszter felügyeletével, de egy újabb miniszter felügyeletével.
Mindenképpen gondnak érzem tehát azt, hogy belekapunk a törvénynek egy olyan újabb területébe, amelyről nincs átfogó elképzelésünk, és nem tudjuk pontosan, hogy hova is vezet ez a módosítás, vagy ha vezet is valahova, kétségtelenül olyan helyzetet teremt, amelyet tudjuk, hogy nagyon nehezen tudunk megváltoztatni. Most tulajdonképpen a semmiből építhetünk fel olyan területeket, olyan koncepciókat, amelyek ma még hiányoznak, de ha elindulunk valamilyen irányban, akkor a későbbiekben nehezebb lesz megváltoztatni.
Ezért a magam részéről nem tartom helyesnek azt a módosító javaslatot, és arra szólítom fel képviselőtársaimat, hogy ne támogassák ezt, többek között azért se – amit az elején elmondtam –, mert hiányzik belőle a koncepció, és ennek fényében úgy gondolom, hogy számunkra garanciális jelentősége van annak, ha továbbra is a miniszterelnökhöz tartozik, amíg nem készül el ez a koncepció, és amíg nem látunk világosan ebben az ügyben, hiszen jóval fontosabb, hogy olyan típusú és olyan nagy súlyú felelősség legyen a terület felett, amely a miniszterelnökhöz telepített, mintha azt egy tárca nélküli miniszter látná el. Úgy ítélem tehát meg, hogy a garanciális jelentőség miatt is jóval fontosabb, hogy a miniszterelnökhöz tartozzék.
Egyúttal felhívom a tisztelt Parlament figyelmét arra, hogy a mostani konstrukció szerint a miniszterelnököt választjuk, a minisztereket pedig nem, tehát ezzel a Parlament e kényes területen is kiadná a kezéből azt a lehetőséget, hogy közvetlenül is megpróbálja befolyásolni, amíg rendesen és mindenki számára világosan láthatóan feláll a terület rendezése, és világosan látjuk azt, hogy milyen irányelveket kívánunk követni azon a területen, amely a társadalomban oly sok vihart kavart fel, oly sok problémát okozott az ismert III/III botrány kapcsán. Én tehát úgy vélem, hogy olyan intézkedéssel állunk szemben, amely elsietett, rendszeresen ne támogassuk, csak akkor térjünk vissza erre a kérdésre, ha egy egységes nemzetbiztonsági koncepciót látunk, és tudjuk, hogy a törvény milyen irányokat jelöl ki erre. (Taps.)
