TERNÁK GÁBOR, DR. (MDF)
TERNÁK GÁBOR, DR. (MDF)
TERNÁK GÁBOR, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása esetén úgy vélem, nagy lépést teszünk az emberi jogok kiteljesítése érdekében hazánkban. Akkor, amikor halljuk a megkínzott emberek beszámolóját az elviselt szörnyűségekről, mindig csak arról beszélünk, hogy ezeknél a cselekedeteknél a megkínzó és a megkínzott volt jelen. Sajnos, nem szabad elfeledkeznünk egy harmadik személy jelenlétéről sem, ez az egészségügyi személyzet, általában orvos, akit szándékosan nem nevezek kollégámnak.
Különböző beszámolókból tudjuk, hogy a hatékony verés és a kellő eredmény eléréséhez nagyon gyakran veszik igénybe, vették igénybe orvosok jelenlétét is. Épp az elmúlt hét végén valamelyik napilapban olvashattuk, hogy az egyik, kínzáson átesett ember a kínzás alkalmából elszenvedett sérüléseivel nem mert orvoshoz fordulni, mert neki olyan emlékei voltak, hogy az orvos csak arra volt jó, hogy megállapítsa, hogy a kínzás folytatható vagy nem. Magyarországon sajnos nincs pontos adatunk arra, hogy ki, hány és milyen alkalommal vett részt kínzásban az orvosok köréből. De ha elfogadjuk ezt a törvényjavaslatot, lesz lehetőségünk arra, hogy csatlakozzunk a korábban kihirdetett tokiói és madridi deklarációhoz, amely kimondja, hogy orvos, illeve egészségügyi személyzet direkt vagy indirekt módon nem vehet részt semmi olyan kínzásban, illetve olyan cselekedetben, amely az ember megalázásával jár, és brutális cselekedetek részeként nem lehet jelen.
Ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását – azért, hogy ne olyan képmutató helyzet alakuljon ki, mint ami korábban volt – mindenképpen javaslom, és kérek mindenkit, akinek vannak ilyen emlékei vagy ismerőse, hogy meg tud nevezni olyan orvost – akit változatlanul nem hívok kollégámnak –, aki ilyenben részt vett, a magyar egészségügy szégyenfoltját tisztába teendő segítsen, hogy ezeket meg tudjuk nevezni, és el tudjuk tőlük magunkat határolni. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
