EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először a mentelmi bizottság nevében szeretnék a 48-as szám alatt előterjesztett törvényjavaslathoz egypár szót fűzni, majd a köztársasági elnök vitához szeretnék hozzászólni.
A 48-as szám alatt előterjesztett törvényjavaslat indoka alapvetően abban rejlik, hogy korábban, amikor a mentelmi jogot nem kodifikált jog, hanem a szokásjog szabályozta, a mentelmi jog alapvetően két részre volt osztható: az immunitásra és a sérthetetlenségre. Az immunitás azt jelentette, ha egy országgyűlési képviselő ebbeli mindségében valamely cselekedetet követett el, akkor ezért az Országgyűlésen kívül semmilyen tényező nem vonhatta felelősségre. A másik, a sérthetetlenség azt jelentette, hogy gondoskodni kellett arról: az országgyűlési képviselőt ebbeni munkájában senki ne zavarhassa, tehát ne lehessen ellene olyan eljárást megindítani, aminek a célja az, hogy ő ne végezhesse a képviselői munkáját.
Amikor a mentelmi jog szokásjogból kodifikált jog lett, az Alkotmány 20. § (3) bekezdése szabályozta, akkor voltaképpen az Alkotmány a mentelmi jogot kizárólag a sérthetetlenségre szűkítette le, amikor azt mondotta ki, hogy országgyűlési képviselőt letartóztatni vagy ellene büntető eljárást indítani csak az Országgyűlés engedélyével szabad. Speidl Zoltán képviselőtársunk volt az első áldozata - ha szabad így mondani - a mentelmi bizottság munkájának, az 6 ügyét tárgyalta először a mentelmi bizottság és ezt követően a Parlament, és ekkor jutott a mentelmi bizottság arra a következtetésre, hogy ha az Alkotmány kizárólag a büntetőeljárás megindítását köti a mentelmi jog megállapíthatóságához, akkor az azt jelentheti, hogy ha egy képviselő a mandátuma fennállása alatt elkövet valamely cselekményt az immunitás területén, azonban a mandátum megszűnését követően kívánnak ellene büntetőeljárást indítani, akkor erre mód nyílik.
Ezt a mentelmi bizottság aggályosnak találja, és úgy gondolta, hogy célszerű e tekintetben módosítani az Alkotmányt. Hát javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy fogadja el a mentelmi bizottság javaslatát, azzal azonban - és itt megint utalnék a Speidl Zoltán esetében tárgyalt ügyre, kérem, hogy azonosuljon a Parlament azzal a gondolattal, hogy a mentelmi jog nem privilégiumot jelent. Azért mondom ezt, mert az akkori szavazás számomra eléggé úgy tűnt, hogy sokan nem szívesen adták volna ki Speidl Zoltánt, holott ezt semmi nem támasztotta volna alá.
Tehát még egyszer: ha ezzel a gondolattal az Országgyűlés egyetért, akkor kérem, hogy fogadja el a módosító indítványt is.
Ezt követően nem mint a mentelmi bizottság tagja, de átlényegülvén szabad demokrata képviselővé, a köztársasági elnöki vitához szeretnék hozzászólni.
A kérdésem mindenekelőtt az, hogy mit akar Király Zoltán (derültség) ! A kérdésemet az indokolja, hogy vagy nem hallotta Tölgyessy Péternek az ülés kezdetén tett bejelentését, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége az aláírások nyomán elfogadja és most már szinte kívánja a népszavazás megtartását, vagy pedig egyszerűen elmulasztotta átírni tegnap délután megírt beszédét. (Derültség, taps.)
A mai vitában is többször elhangzott, hogy a Parlamentnek joga van a köztársasági elnököt megválasztani. Arra szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy miután 170 ezer vagy 190 ezer aláírás összegyűlt, a Parlamentnek immár nincs joga az összegyűlt aláírásokat - összhangban Tölgyessy Péter bejelentésével - figyelmen kívül hagyni, ez kötelezi a Parlamentet arra, hogy ebben a kérdésben fogadja el a későbbiekben hitelesítésre kerülő aláírásokat, és a kérdésben írja ki a népszavazást.
Szeretném azonban nyomatékkal hangsúlyozni, hogy az aláírások nemcsak a Parlamentet kötik, hanem kötik a kezdeményezőket is, kötik mindenekelőtt Király Zoltánt, kötik a hozzájuk csatlakozó Magyar Szocialista Pártot. Miért hívom fel erre a Parlament és a közvélemény figyelmét? Király Zoltán tegnap, amikor már tudatában volt annak, hogy a saját és az MSZP gyűjtésével együtt 170 ezer aláírást fog letenni a megbízott elnök úr asztalára, egy módosító javaslatot terjesztett elő, amelynek a lényege az volt, hogy az első köztársasági elnököt a Parlament válassza meg, majd azt követően két éven belül kerüljön sor népszavazásra, amelynek az eredménye két év múlva hatályosulna.
Nem értem tisztelt Országgyűlés, hogy Király Zoltán honnan vindikálta a jogot ennek a törvénymódosító javaslatnak a letételére. A kezemben tartott népszavazási gyűjtő ív értelmében, akik azt az ívet aláírták, azt kezdeményezték, hogy a Magyar Köztársaság elnökét - beleértve az első elnököt is - közvetlenül az ország választópolgárai válasszák.
Tegnap este a televízió Híradóban láttuk és hallottuk, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselői ún. kompromisszumos javaslattal éltek, amelynek lényege az volt: nem kell népszavazást tartani akkor, hogyha a Parlament nem módosítja a köztársasági elnök megválasztásának hatályos módját.
Szeretném felhívni, tisztelt Országgyűlés, Király Zoltán és a Magyar Szocialista Párt figyelmét arra: a 170 ezer aláírás nem azért gyűlt össze, hogy ennek alapján kompromisszumokat kössenek, nem arra kapták a felhatalmazást, hogy megállapodásokat kössenek - ahogy ők sok szeretettel mondták, - a kamarillapolitika jegyében az. Országgyűlés pártjaival, az aláírások kifejezetten azt a célt szolgálták, hogy népszavazás döntsön ebben a kérdésben.
Szeretném felhívni a Parlament és a kezdeményezők figyelmét arra, hogy, sajnálatos módon az MSZP, amely oly sokat hadakozva szeretne megszabadulni az elmúlt évtizedek politikájától, ismételten a régi módon politizál, úgy véli, neki mindent szabad, de a nekik szóló felhatalmazást olyan szélesen értelmezik, ahogy gondolják, ha tetszik, 170 ezer aláírást le lehet söpörni az asztalról, és úgy lehet megállapodni, ahogy ők akarnak. Köszönöm szépen. (Erőteljes, hosszan tartó taps.)
