POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr!A nemzeti megújhodás programja visszatérően tükrözi a kormánykoalíció azon meggyőződését, hogy a gazdaságot, a mai súlyos és elnehezült állapotából elsősorban a hazai és külföldi vállalkozások mozdíthatják ki. A vállalkozás, az innováció, a kezdeményezés azonban mind olyan jelentés, amely nem fejlődik ki egyik napról a másikra, mint ahogyan szerencsére a legnehezebb, legsötétebb időkben sem veszett ki nemzetünkből.
Mindenesetre jogos a kérdés, hogy a Kormány tett-e valamit, vagy mit kíván tenni a vállalkozások előmozdítására. Először a vállalkozási klímáról: nem osztom a képviselő úr azon sommás megfogalmazását, mely szerint a megvett vagyontárgyak visszakövetelhetősége miatt elbizonytalanodtak volna a külső és belföldi vállalkozók.
Átmeneti visszaállamosítást is említ, melynek nincs meg a veszélye. Ezen az égtájon jó időre elment a döntéshozók kedve az államosítástól. Feltételezzük, hogy a tényleges, valós magántulajdonosokhoz eljuttatandó állami vagyonok privatizálására célzott az átmeneti visszaállamosítás kifejezéssel.
Néhány vállalati vezető által vagyonátjátszási céllal bizonyos ál- magáncégekbe vitt állami vagyonok tényleges privatizálása semmiképpen sem nevezhető átmeneti visszaállamosításnak.
Egyáltalán nem tartjuk bajnak, ha az ilyen praktikákat folytatók elbizonytalanodnak, eddig eléggé magabiztosak voltak.
Valóban gondnak tartom, hogy a tulajdonviszonyok mind ez idáig tisztázatlanok voltak, ami főként a komoly befektetőket zavarta. Zavarta a nagy külföldi cégek képviselőit, hogy jelentős állami tulajdonról tárgyalva nem érezték azt, hogy az állami intézményrendszer szilárd, hogy felelős kormányzati tényezők adnak tájékoztatást a gazdaságpolitika irányairól, esetleg politikai és jogi garanciákat a nagy horderejű ügyletekhez. Ezért a Kormány külföldi mintára gyakorlatilag már megalkotta a külföldi befektetések irodáját, amely a legnagyobb befektetők számára nyújt tájékoztatást, eligazodási segítséget.
A bel- és külföldi vállalkozói potenciális kör másik pólusát a kisvállalkozók képezik. A hazai és külföldi kis- és közepes vállalkozók közötti közvetítés, a tőkeszerzés és piacra jutás egyengetése pedig a kisvállalkozási hivatal létrehozását indokolja. Ezzel áttértünk az interpelláció második pontjára: a magánvállalkozás ösztönzésére hivatott intézményi háttér hézagos. Valóban az, és a jelzett intézményfejlesztés e hiány korrigálását célozza. Csakúgy, mint egyéb más kormányzati lépések, amelyek az úgynevezett gyorsprogram részeit képezik.
Hadd ragadjam meg az alkalmat arra, hogy e program néhány elemét vázoljam: a vállalkozásélénkítő program a július 5-i kormányülés tárgya, és az ettől törvényhozói munkát igénylő döntések hamarosan az Országház elé is kerülnek.
Röviden az említett dolgokról: a hazai vállalkozásokat, főleg kisebbeket sújtja a sorbanállás. A sajátos magyar jelenség felszámolása és a fizetési fegyelem helyreállítása érdekében a gyorsprogram keretén belül a fizetési elmaradásokban leginkább felelős nagyvállalatok ellen a kormányzat felszámolási eljárást kezdeményez. Mindez első látásra aligha tekinthető vállalkozásösztönzésnek, valóban része a piacgazdaság kialakításának, a beszállítói kör zavartalan működési feltételei megteremtésének.
Előprivatizálás: nem szerencsés a szóhasználat, de már eléggé ismert a program célja. Az állami kiskereskedelem, vendéglátás, fogyasztási szolgáltató ipar vagyonának magánkézbe adásáról van szó. E program részeként több ezer üzlet kerülhet valós, személyes tulajdonoshoz.
Harmadsorban: a külföldi támogatás és hitelforrások mobilizálása. Kétségtelen – amint azt az interpelláció is tartalmazza –, hogy a külföldi ösztönző programok nem eléggé ismeretesek a potenciális felhasználók előtt, és a felhasználás szabályai sokakat eleve kizárnak, vagy elriasztanak. A bajor, a baden-württenbergi, a finn hitelkonstrukció tapasztalatait fel kell dolgozni. Nyilvánvalóan a tényleges hazai lehetőségekhez kell igazítani.
Az interpelláció szerint a kormányzat adóemeléseket helyez kilátásba. Ma a költségvetés kiegyensúlyozása jelent rövid távú feladatot, hiszen ismert módon igen szigorú politikát ír elő számunkra az a megállapodás, amely az előző kormány és a Nemzetközi Valutaalap között született, és amelyet nekünk is el kell fogadnunk. E kiegyensúlyozó csomag szintén hamarosan a tisztelt Ház elé kerül, de abban sem adónövelésről, sem adócsökkentésről nincs szó, hiszen év közben technikai lehetetlenség lenne bármely irányban is változtatni azokon.
Mozgásterünk érezhetően igen szűk, de néhány tervezett vagy folyamatban levő intézkedés felvillantásával – ilyennek tekintem a sorbanállást, a felszámolások ügyét, a külföldi tőkebefektetés és a kisvállalkozás állami segítésének intézményi feltételeit, a külső finanszírozási és más támogatási rend korszerűsítését, a felgyorsított privatizációt – azt kívántam érzékeltetni, hogy megindult a programelőkészítő munka.
A következő napokban a program részletei a Ház elé kerülnek. Kérem válaszom elfogadását. (Gyér taps.)
