ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Haraszti Miklós utolsó kérdésére nem kívánok válaszolni, azt ő legalább olyan jól tudja, mint esetleg én. (Közbeszólások a jobb oldalról: De mi nem!)
Ellenben válaszolok arra a kérdésre, amit átadott, és amit interpellációként a Házszabálynak megfelelően benyújtott.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 9. §-a (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát, és a gazdasági verseny szabadságát. Az Alkotmány teszi a Kormány kötelezettségévé az alkotmányos rend védelmét és a törvények végrehajtásának biztosítását is. E rendelkezések szellemében járt el a Kormány a képviselő által írásban felvetett esetben is.
1990. június második felében megbeszélésre került sor, először a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat vezérigazgatója, majd a Magyar Nemzet főszerkesztője és a miniszterelnöki hivatal képviselője között. Ezen szó esett arról, hogy a Kormány információi szerint a Pallas privatizációs tárgyalásain csupán egy svéd lapcsoporttal tárgyalt érdemben. Több külföldi érdeklődő, így a Figaro-csoport és egy svájci tőkecsoport is úgy érezte, velük a jogosultak nem úgy tárgyaltak, ahogy azt a svéd lapcsoporttal megtették. A hivatal képviselője tájékoztatta vezérigazgató urat, majd a főszerkesztőt arról, hogy álláspontunk szerint nemzeti és üzleti szempontból a legkedvezőbb ajánlat kiválasztásához megfelelőbbnek tartanánk, ha az összes érdeklődő ajánlatát egybe lehetne az arra jogosultaknak vetniük. Kérte, hogy az ajánlatok beérkezési határidejét 1990. július 31-ig hosszabbítsák meg. Az eddig már komoly ajánlatot tett partnerekkel is vegyék fel újra a kapcsolatot, hogy azok a svéd ajánlatokkal egybevethető, részletes javaslatot tehessek.
Mind a vezérigazgató úr, mind a főszerkesztő kérésünket elfogadhatónak, korrektnek és célszerűnek tartotta. A Kormány a Parlament és annak vizsgálóbizottságai előtt csak abban az esetben tud számot adni törvényes kötelezettségéről – tudniillik, a sajtóprivatizációban játszott szerepéről –, ha biztosítja a törvények megtartása révén, hogy az arra jogosultak, a verseny szabadságát is szem előtt tartva, több üzleti ajánlatot tudjanak mérlegelni. Meggyőződésünk szerint ez a lapnak és mindannyiunknak is érdeke.
A fentiek alapján, képviselő úr kérdését illetően kijelenthetem, hogy nem próbálta meg befolyásolni a Kormány a tárgyalásokat abból a célból, hogy a Kormány számára politikailag elfogadhatóbb ajánlatot válasszák. Éppen arra tettünk indítványt, hogy ne csupán egy, hanem több javaslatot tegyenek mérlegelés tárgyává. Ebből következik, hogy semmilyen utasítás nem született a tárgyalások leállítására, hanem éppen a tárgyalások kibővítésére, határidőinek meghosszabbítására tettünk javaslatot.
A megbeszéléseket Matolcsy György miniszterelnökségi politikai államtitkár folytatta, azon a jogi alapon, amit az Alkotmány a kormány kötelezettségévé tesz, s amiről fentebb már szóltam. A kérések szóbeli tárgyaláson hangzottak el, nem vonatkoztak a Magyar Nemzeten kívül más orgánumokra. Feltételeket senki nem szabott, határidőre vonatkozó kérés pedig az ajánlatok beérkezésének meghosszabbítása kapcsán merül fel.
Mindezeknek megfelelően a magam részéről a képviselő úr által kézi vezérlésnek megjelölt módszert nem tartom kívánatosnak. Ugyanígy ellenzem, hogy az állami tulajdonból származó jogokat, rendelkezésellenesen, bárki pártpolitikai célok érdekében gyakorolja. A Kormány viszont felelős azért is, hogy a privatizációs folyamatok ne a nemzet érdekével ellentétesen menjenek végbe. Ez a válaszom az interpellációra.
Ehhez, szíves tájékoztatásul még azt közlöm, hogy a mai napon – előzetes, múlt heti kérés alapján – megkeresett a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának elnöke és főszerkesztője, hogy tárgyalásokat folytassunk. A tárgyalások keretében közöltük, hogy megérkezett több, más jelentkező is, mint az említett Figaro-csoport is. Ezenkívül más jelentkezők is voltak a korábbiakban, akikkel valóban nem folytattak részletekbe menő tárgyalásokat.
Ezért a mai napon abban állapodtunk meg a szerkesztőbizottság elnökével és a főszerkesztővel, akik egyben a lap kft-t képviselik, hogy kijelentettük: nem vagyunk elkötelezettek semelyik külföldi befektető irányába sem, de az Alkotmány értelmében kötelezettségünk a verseny szabadságának biztosítása.
A Kormány változatlanul azt szeretné, hogy a Magyar Nemzet magas színvonalú, pártoktól független lap legyen. Ezt itt megismétlem.
Másodszor: Martin József főszerkesztő elmondta, hogy az immár másfél éve húzódó tárgyalások demoralizáló hatásúak, és a szerkesztőségre nézve károsak. Ezért kérte, hogy a végleges döntés mihamarabb megtörténhessék.
A megbeszélés keretében, velük teljes egyetértésben, az ő javaslatukra abban állapodtunk meg, hogy a Magyar Nemzet Kft. minden eddigi érdeklődőnek levelet küld, amelyben közli, hogy a részletes, végső ajánlat beérkezésének határideje a szerkesztőség kérése szerint 1990. július 20-a lesz. Ez a Magyar Nemzet Kft. kérése. Ezt is tudomásul vettük.
A Magyar Nemzet Kft. továbbá fel fog kérni egy pártatlan bizottságot, amely előzetesen véleményezi a beérkező ajánlatokat, és azok alapján fogja a Kft. elé terjeszteni a javaslatát. Ez a bizottság legkésőbb július 25-ig fogja átadni állásfoglalását a Kft-nek. Ennek megfelelően július 30-ig kerül sor a döntésre; a kormányzat semmiféle befolyást erre nem kíván gyakorolni, kizárólag a versenyfeltételek megteremtését kívántuk szolgálni.
Amire pedig a tisztelt képviselő úr hivatkozott, hogy tudniillik Szabad György, Kulin Ferenc, és nem tudom, kit említett harmadiknak – Für Lajost –, felkeresték az újságot, tudomásom szerint ez a Kormány megalapítását megelőzően történt, és semmiféle összefüggésben a kormánnyal nem volt. Gondolom, hogy más pártok képviselői is – hasonlóan az MDF-hez – az elmúlt hónapokban voltak érintkezésben egyes lapok szerkesztőségeivel. Köszönöm. (Taps, derültség.)
