TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. környezetvédelmi minisztériumi államtitkár:
TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. környezetvédelmi minisztériumi államtitkár:
TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. környezetvédelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Az új környezetvédelmi kormányzat hivatalba lépése óta másodízben kerül sor interpellációra az ólomakkumulátorok ügyében. Éppen ezért úgy gondolom, hogy röviden át kellene tekinteni ennek az összefüggéseit, ehhez viszont nem lesz elegendő a számomra biztosított öt perc, úgyhogy megkérdezem Elnök Urat, hogy hozzájárul-e egy tíz-tizenöt perces időintervallumhoz; és ugyanezt kérdezem és kérem képviselőtársaimtól is. (Mozgás.)
Amennyiben igen, próbálok természetesen rövid lenni, azért is, mert képviselőtársam felvázolta, tehát az interpellációs kérdésen túlmenően is felvázolt már egy olyan helyzetet, amihez én most már csak csatlakozni tudok.
Magyarországon évente 24-26 000 tonna ólomakkumulátor-hulladék keletkezik. Egyrészről ez ólomtartalma miatt rendkívül fontos másodnyersanyag, másrészt ólomiszap- és kénsavtartalma miatt a környezetre és az emberi egészségre egyaránt súlyos potenciális veszélyt jelent. Egyrészt tehát gazdasági, másrészt pedig környezetvédelmi ügyről van szó. Ehhez tartozik, hogy a magyar gazdaságnak évente minimálisan 14 000 tonna fémólomra van szüksége; a fémólom világpiaci ára jelenleg 400 font/ tonna. Korábban, 1977 -ig a teljes ólomhulladék mennyiségét a nagytétényi gyárban olvasztották újjá, környezetvédelmi szempontból - ma már tudjuk - siralmas körülmények között.
Ezt a tevékenységet a közegészségügyi és környezetvédelmi hatóságok betiltották, melynek részletei a korábbi nagytétényi interpelláció kapcsán és a sajtóból is ismertek Önök előtt. Az ólomkohászat magyarországi betiltását követően az akkori Kormány hosszú távú megállapodást kötött az NDK-val a használt akkumulátorok bérmunkában történő feldolgozására, ugyanakkor a gazdasági bizottság határozattal kötelezte a nagytétényi gyárat az előkezelés elvégzésére. ami az akkumulátorok savtalanítását és összetörését jelenti.
Más kérdés. hogy az elmúlt ? 5 évben miért nem lehetett a jól jövedelmező vállalkozás terhére a környék rehabilitációjához hozzákezdeni. Ugyanis már a 80-as évek közepén kiderült, hogy az NDK-bérmunka nem folytatható tovább az eredeti szerződésben rögzített 1990-es határidő után. Fel kellett tehát készülni az 1990 utáni időszakra. Ezért az Országos Érc- és Ásványbányák Gyöngyösorosziban működő ólom-cinkérc bányáját miután a gazdasági bizottság határozata alapján 1985-ben bezárták, újabb hulladékhasznosítási megoldás után kellett nézni. A Kormány hulladékhasznosítási programjában ugyancsak évek óta jelentkezett már a hulladékakkumulátorok hazai környezetkímélő feldolgozásának megoldása.
Ilyen körülmények között látott hozzá az Országos Érc- és Ásványbányák gyöngyösoroszi létesítményének előkészítéséhez. El kell mondanom Önöknek, hogy ennek a beruházásnak az előkészítése környezetvédelmi szempontból mintaszerű volt. Külön készült környezeti hatásvizsgálat; a levegőtisztaság-védelmi kibocsátási határértékeket speciális terjedésvizsgálat alapján határozták meg úgy, hogy az lényegesen szigorúbb az összes ismert és Nyugat- Európában is alkalmazott határértékeknél. Az építési engedélyezési eljárás során 21 különböző szakhatóság mondott véleményt, és valamennyi támogató, pozitív volt. A beruházási eljárás során előírt szakhatósági véleményeken kívül különböző országos hatáskörű szervezetek és helyi társadalmi mozgalmak véleményét is kikérték.
1985-től folyamatosan megtörtént a helyi lakosság teljes körű tájékoztatása részben falugyűlésen, részben szakmai fórumokon. Ezeken korrekt módon ismertették az üzem építésével kapcsolatos terveket, elképzeléseket, a várható kibocsátási értékeket, illetve azt a várható környezeti kockázatot, amelyet az üzem jelenthetett volna. A várható környezeti kockázat egyébként lényegesen alacsonyabb, mint az ott korábban üzemelt és bezárt bánya hatása volt.
Nagyon röviden néhány, adat a beruházásról. A beruházás költsége 1988-as árszinten 860 millió forint. A készültségi foka - mint ezt képviselőtársam is említette - jelenleg mintegy 60%-ra tehető. Ezidáig mintegy 690 millió forintot költöttek és a beruházást 1990. június 30-ra be kellett volna fejezni.
Szeretném megjegyezni azt is, hogy itt nem egy állami nagyberuházásról van szó, hanem vállalati beruházásról. Az építkezés felfüggesztése nem hatósági vagy kormányzati döntés következménye, hanem vállalati döntés, annak ellenére, hogy minden engedély tehát akár az építkezés folytatásához is - jelenleg is érvényes. A beruházás felfüggesztéséről szóló döntést a vállalat lakossági nyomásra, politikai motívumok alapján hozta.
A Metallokémia nagytétényi gyárában jelenleg mintegy 2-300 tonna összetört, savtalanított és mintegy 1500 tonna még össze nem tört akkumulátorhulladék halmozódott fel. A MÉH raktárai ezidőre megteltek, ott is körülbelül ugyanennyi akkumulátor van. A MÉH-vállalatok bejelentették, hogy a hulladékakkumulátorok átvételét korlátozni kénytelenek. Erre a feketepiac rendkívül gyorsan reagált. Illegális hulladékátvevő helyek alakultak, ahol illegálisan és környezetszennyező módon törik az akkumulátorokat, és a talajba vagy élővízbe juttatják az azokból kifolyt kénsavat. Így e területen napjainkban környezetszennyezési válsághelyzet alakult ki.
Ennek felszámolása érdekében a tennivalókat azonnali intézkedéseket követelő, illetve középtávú megoldandó feladatokra osztottuk. Megítélésünk szerint ezek a következők:
Elsőként a nagytétényi gyárban már felhalmozódott akkumulátorok haladéktalan kiszállítása a gyár területéről. Ezt azért is fontosnak tartjuk, mert az ott lévő akkumulátorok puszta jelenléte is irritálja már a lakosságot. Meg is kezdődött ennek végrehajtása.
Másodszor: a hulladékakkumulátorok begyűjtését haladéktalanul folytatni kell; ehhez természetesen meg kell teremteni az átvétel feltételeit. Az egyik lehetőség, hogy az akkumulátorokat savval együtt exportáljuk; ez - meg kell, hogy mondjam - környezetvédelmi szempontból nagyon kedvező megoldás lenne, de a becslések szerint az országnak tonnánként 500 dollárnyi veszteséget jelentene.
További megoldás, hogy egy olyan átmeneti tárolási lehetőséget kell keresnünk, amellyel megakadályozható az akkumulátorok szétszóródása, és fel lehet készülni a megfelelő áron történő exportálásra.
Itt említeném meg, hogy a Honvédelmi Minisztérium segítségét is kértük, hogy a kivonuló szovjet csapatok által kiürített egyik alkalmas objektumot adják át az átmeneti tárolás lehetőségének megteremtésére. Ez a vizsgálat ugyancsak folyamatban van.
Tisztelt Ház! Miután a közvetlen környezetszennyeződés veszélyét sikerül elhárítani, részletes műszaki-gazdasági jelentés alapján meg kell határozni az ország számára a legmegfelelőbb megoldást. Itt nevezetesen arról van szó, hogy a Metallokémia nagytétényi gyárában folytatható-e az akkumulátorok törése és savtalanítása, és a savtalanított ólomhulladékok bérfeldolgoztatása. Vizsgálni kell a tervezett átmeneti tároló területén új savtalanító üzem létesítését. Természetesen ez is egy tartós külföldi bérfeldolgozást feltételez.
Végül meg kell vizsgálni, hogy hosszú távon a hazai ólomfeldolgozás megteremtése az ismert politikai és gazdasági körülmények mellett megvalósítható-e egyáltalán. Meg kell jegyeznem, hogy rendkívül sok gazdaságossági érv szól amellett, illetve Gyöngyösoroszi mellett, hiszen az épületek már megépültek, korszerű berendezések a helyszínen vannak.
És most direkt válaszolnék a képviselő feltett kérdésére, ami a környezetvédelmi tárca álláspontját illeti. Ez az, hogy vállalni kellene az ésszerű kompromiszumokat; természetesen ehhez a lakosság megfelelő kompenzációja is szükséges, gondolok az útépítésre vagy más lakossági igényre.
Tisztelt Ház! Az elhangzottak alapján is, a környezetvédelmi tárca arra tud kötelezettséget vállalni, hogy a kellően megalapozott végső döntés érdekében az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal közösen minden szakmai, társadalmi és politikai szervezet számára elfogadható döntés-előkészítési tervet dolgozhat ki. Tekintettel arra, hogy a hazai szakértők a kérdésben már többször alkottak véleményt, ezért az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal közösen úgy döntöttünk, hogy rövid határidőt vállaló, nemzetközileg is elismert külföldi szakértők felkérését kezdeményezzük. Ennek eredményéről tisztelt képviselőtársamat és a közvéleményt is azonnal tájékoztatni fogjuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A konkrét ügynek van néhány általánosítható konzekvenciája is. Magyarországon az elmúlt években a fennálló politikai rend elleni fellépés egyik eszköze volt a környezetvédelem egy-két neuralgikus pontja. A környezetvédelmi mozgalmak számos esetben jó érzékkel találták meg azokat a szakmai kérdéseket, amelyekkel súlyos sebeket ejthettek a gyengén funkcionáló, és inkább a mundér becsületét védő, úgynevezett hivatalos környezetvédőkön.
Van azonban néhány olyan kérdés is, amelyet újra át kell gondolni, annál is inkább, mert például Magyarországon nagyon kevés az olyan terület, ahol veszélyeshulladék-lerakó hely, netán ólomakkumulátor-előkezelő telep létesíthető, márpedig a civilizáció kényszerű melléktermékeitől tisztességesen, környezet- és egészségkárosítást kizáró módon kell megszabadulni. Ezzel - azt gondolom - mindenki egyetért, ugyanakkor mindenki azt mondja: bárhol másutt, csak nálunk ne!
Tisztelt Ház! Több mint egy évtizedes gyakorló megyei környezetvédelmi titkári munkám közben nagyon sokszor kerültem szembe hasonló helyzettel és feszültséggel. Ezért is tudom vallani és mondani Önöknek, hogy ezeket az ügyeket meg kell oldani. Ez a tárgyalt ügy is példa arra, hogy a megoldás útja csak a pontos szakmai megoldások és a helyi önkormányzatok józan megítélésének okos ötvözete lehet. Szerintem egyes esetekben az adott térség lakosságának valamilyen kompenzálása elkerülhetetlen. Erre az előzőekben is utaltam.
Tisztelt képviselőtársaimnak ezért azt javaslom megfontolásra, hogy kibontakozó demokráciánk csorbítatlanságának megőrzése mellett sürgősen és közösen keressük a megoldást a tárgyalt témakörben meglevő ellentmondások feloldására. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.)
