BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úrtól kapott felhatalmazás alapján valóban én fogok válaszolni mint az a miniszter, akinek a legtöbb munkát adta ez az augusztus 3.-i kormányrendelet.
Pető Iván képviselőtársunk, ha jól számoltam, 9 pontban foglalta össze kifogásait és javaslatait, én más sorrendben fogok válaszolni, és igyekszem követni kérdéseit. Sajnos nem tudtam mindegyiket leírni, és az előre megkapott szövegtől eltért több ponton, úgyhogy kérem, a tisztelt Ház vegye ezt számításba, miszerint megpróbálom fejben tartani ezt a sok bonyolult kérdést.
Azért is eltérek a sorrendtől, mert azt gondolom, tisztázni kell egy alapvető kérdést, lényeges kérdést, és örülök, hogy ez szóba jött: miként tekint a Kormány a vállalati tanácsra mint intézményre, jogintézményre, mi volt a célja, a szándéka ezzel a választással, a vállalati tanácsok újraválasztásával?
Annyi kitérőt engedjen meg a tisztelt Ház, hogy a vállalati tanács mint jogintézmény a 80-as évek közepén jött létre, akkor azért, hogy az állami tulajdonú, ám kereskedelmi célú vállalatokat leválassza az akkor még kontroll nélküli államigazgatásról, az állampárt akkor lényegében jogi kontroll nélkül működő hatalmi szervéről. Abban az időben ez reformlépésnek ígérkezett, most már mindannyian tudjuk, hogy zsákutca volt.
A vállalati tanács participációs fórumnál jóval nagyobb jogosítványokat kapott, lényegében tulajdonosi jogokat látott el és lát el mindezideig. Közismert, hogy az előző kormányzat úgy döntött, miután ez év nyarán lejárt a legtöbb vállalati tanács mandátuma, hogy újraválasztást ír elő, némileg és örömteli módon módosított formában. A kis módosítás lényege az volt, hogy a vállalati igazgató nem volt, nem maradt tagja a vállalati tanácsnak.
A jelentések szerint a választások végbementek, de azt kellett hallanunk nagyon sok helyen - több tucat bejelentés érkezett a minisztériumhoz, a miniszterelnök úrhoz, a sajtóhoz, a pártokhoz -, hogy a választás nem volt igazi újraválasztás, hanem nagyon sok helyen mechanikusan történt, nem választották újra például a dolgozói képviseletet. A menedzsment, a vállalatvezetés képviselőit is elég mechanikusan választották újra, és elég sok formai hibát követtek el a választás során.
Nem tudom, mindenki előtt ismeretes-e, hogy az állami vállalatok e körében a törvényességi jogkör a cégbíróságok töltik be, azok a cégbíróságok, amelyek roskadoznak az egyéb irányú feladataik súlya alatt - tegnap hallottunk erről egy-két éles megállapítást -, nos a cégbíróságok a valóságban képtelenek utánajárni több tucat, esetleg több száz bejelentésnek, mely bejelentések a rosszul, mechanikusan, esetleg törvénysértően lezajló választásokra vonatkoztak. Ezért a kormányzat foglalkozott a vállalati tanácsok kérdésével és végül is előírta ezt a bizonyos újraválasztást.
A másik indok, ami miatt ezzel foglalkozni kellett - és ez a kérdések vége felé fordult elő - a vállalati vezetés legitimációja: jogszerű-e és élvezi-e a gazdasági szereplők bizalmát az a vállalati vezető, akit egy olyan vállalati tanács választott meg, mely 85-ben jött mondjuk létre, az akkori viszonyok között, az ismert társadalmi körülmények között. Maguk a vállalati vezetők, főleg azok, akik versenyképesnek ítélik helyzetüket, követelték, kérték konzultációk során, hogy történjen valami a helyzetük tisztázására.
A Kormány, amikor módosítást vezetett be hiszen július során nagyon sok jelzés érkezett, hogy a helyzet nem jó, és az augusztus 3.-i döntés módosítást irányzott elő -, akkor arra is hangsúlyt fektetett, hogy ez az újjáalakítás lényeges változást hozzon a vállalati tanácsok struktúrájában, funkciójában; és a tulajdonos vagy annak nevében fellépő szervezet - esetemben például az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, az úgynevezett tanácsi alapítású vállalatok esetében a tanács, később majd a helyhatóság - képviselve legyen a vállalati tanács működésében.
Nos, a szavazati arányokat ez némileg módosítja, bár nem jelentősen, hiszen az alapító képviseletében megjelenő kiküldött - erről majd fogok beszélni pár szót -, aki nem állami helytartó, nem is tudom, hogy szólt a kérdés, ennél erősebb szó volt, biztos, nem állami biztos: biztos, hogy nem állami biztos lesz, nos egy, azaz egy szavazattal bír a tanácsban, amelynek az átlagos létszáma Magyarországon általában 40 körül van. Egynegyvened szavazattal ő is véleményt nyilvánít 4-5 esetben, amikor a vállalati tanács összeül és üzletpolitikai kérdésekben állást foglal.
Amint e házban már korábban elhangzott, nekem volt már alkalmam erről beszélni és a kormányprogramnak a vitája során is elhangzott ez, hosszabb távon az állami vállalatok tulajdonosi kérdését a privatizálás fogja rendezni. Majd az új tulajdonos vagy tulajdonosok a kialakítandó, általuk meghozandó érdekképviseleti törvény értemében, támaszkodva saját józan érdekükre, felhasználva a nemzetközi tapasztalatokat, olyan participációs formát teremtenek, amelynek keretén belül mind a munkavállalók, mind a munkaadók megvitathatják a helyi konfliktusokat, és ez a fórum eszmecsere színhelye lehet. Addig? Addig azonban valamit tenni kell. hiszen a privatizáció az ipari cégek esetében lehet, hogy bekövetkezik két hónap múlva, lehet hogy évek múlva. Így tehát nem felesleges a vállalati tanács mint fórum, mint intézmény, a vállalati vezetési kérdések és belső konfliktusok megtárgyalásának fóruma. Az alapító által delegált egy, azaz egy fő esetünkben olyan törekvés, amely már mutatja a jövő irányát, hiszen ez a küldött se nem káderkiküldött, se nem kormánykiküldött, hanem egy tag a participációs szervezetben.
Nos, ezek után térnék ki a képviselőtársunk által feltett kérdésekre.
Ami az időpontot illeti, a nyári kormánydöntésnek az volt a célja, hogy a vállalati tanácsok újjáválasztása - és itt a hangsúly az újjáalakításon van, és nem csupán megismételt választáson ; ez az újjáválasztás és ezt követően a vezetők megerősítése vagy új pályázat kiírása minél előbb történjék meg, noha jól tudtuk, hogy az érintettektől komoly szervezeti, szervezési erőfeszítéseket igényelt ez a rövid határidő. Ámde, meg kívántuk előzni az önkormányzati választások kitűzött időpontját. Ha ugyanis nem ezt tesszük, akkor egyfelől összecsúszik ez a két elég fontos esemény, és a szükségszerűen túlpolitizált közegben a vállalati tanács-választás túlságosan politikussá válik. Másfelől feltételezem, ha mi egybetoltuk volna a két eseményt, netalántán a választások utánra tűzzük ki az újraválasztást, akkor az a kritika ér minket - amelyet éppen tegnap volt alkalmam idézni, hogy feltételezi az ellenzék, hogy a választáson győztes MDF-es polgármester nem csupán a hentesboltokat fogja osztogatni - erre tegnap utaltam -, hanem beleszól a helyi vállalatoknak a vezetésébe. Tehát nem politikai, sőt politikumot kerülő fontos szakmai érdekek szóltak amellett, ha már van választás, minél előbb menjen végbe. Egyébként ha úgy dönt a vállalati tanács, hogy felmenti az igazgatót és pályázatot ír ki - persze a régi igazgató is indulhat, ha idő közben támad koncepciója -, ennek a folyamatnak lebonyolítási idő-igénye van, és szeretnénk, hogy ez a folyamat az év vége előtt végbemenjen, hogy a következő, igen nehéznek ígérkező évet most már legitim vállalatvezetés kezdhesse el. Egyébként zárójelben jegyzem meg, mert sok félreértés van e körül: a vállalati tanács egyharmad plusz egy szavazattal fel tudja menteni az igazgatót és új pályázatot írhat ki. Ha tehát a munkavállalók többsége úgy foglal állást, hogy a munkavállalók egyik része és az ex officio, tehát a munkarend szerint delegált vállalati vezetők egy része úgy dönt, hogy nem bízza meg a jelenlegi vállalati igazgatót az ügyek vezetésével, akkor kötelesek kiírni a pályázatot. A pályázaton természetesen nyugodtan indulhat a régi igazgató, ez feltételezem, nem rázza meg a vállalati vezetés egészét, de kellő alkalmat ad arra, hogy azok a vezetők, akik nem bírják munkatársaik, beosztottaik bizalmát, ne kezdjék el az új évet ezzel a hiányos támogatottsággal. Igazából egy vezetésnek a munkáját nem a választások, hanem majd az eredmények igazolják - most azonban egy olyan helyzet van, amelyben intézkedni kellett, hiszen igen nehéz időszak áll a magyar gazdaság előtt.
Tájékozódtam és úgy hallottam, hogy kényszerszabadságok és nyári szabadságok voltak, de nem túlságosan sok helyen, tipikusan július hónapra esnek az ipari szabadságok, kényszerleállások egy-két helyen fordultak elő - ezek valóban gondokat okozhatnak. Én azt hiszem, ha ilyen eset előfordul - nem túl sok jelzés érkezett -, az augusztus elején megalakult Érdekképviseleti Tanács, amelynek e héten lesz ülése, alkalmas fórum lehet arra, hogy a munkaadók, munkavállalók és a kormányzat együttes erőfeszítésével a kormányhatározat végrehajtása útjában álló akadályokat valamilyen módon elhárítsa.
Megismétlem: az eddigi tapasztalatok szerint a vállalati tanácsok újjáalakítása, újraválasztása, és ennek első aktusaként a vezetők megerősítése vagy pályázat kiírása rendben történik.
Az interpelláció másik pontjára azt hiszem már válaszoltam, nevezetesen igenis felhasználta a kormányzat ezt az újraválasztást ahhoz, hogy egy lépést tegyen előre a modern gazdaságokban is szokásos igazgatótanácsok struktúrája felé abban az értelemben, hogy nem csupán a munkavállalók, nem csupán a vezetők, hanem most már a tulajdonos képviselői is benn ülnek a tanácsban. Igaz csupán egy fővel - még ez az egy is alkalmat adott arra, hogy valaki államosításról, recentralizációról beszéljen, mondom még egyszer: egy 40 fős tanácsban az egy fő képviselet nem tekinthető durva centralizációnak. Egyébként erre volt lehetősége a kormányzatnak törvénymódosítás nélkül. Itt mondom el még egyszer - mert ez sokszor felmerült -, hogy esetünkben a minisztérium, más esetben a helyhatóság képviselője nem állami biztos. Nincsenek különleges jogosítványai. Nem szól bele ez a biztos - a kiküldött, a delegált gyakorlati, operatív ügyekbe. Feladata, hogy a tulajdonost képviselje egy testületben, és nem operatív, hanem egy évben háromszor, négyszer, ötször stratégiai kérdésekben mondja el az álláspontját. Én egyébként nem csupán minisztériumi embereket delegáltam - a minisztérium nem alkalmas erre, hiszen kis létszámú, sok nagy vállalat van -. felkértem a társtárcák képviselőit, megkerestem a Magyar Tudományos Akadémia intézményeit, a kamarákat, egyetemeket, egyetemi tanszékeket, és nagyon értékes emberek jelentkeztek. Én azt gondolom, különösen nehéz helyzetű vállalatok esetében a legjobb szakembereket tudjuk delegálni a tulajdonos, az alapítók nevében és képviseletében. Ezáltal a vállalati tanács ismét egy lépést tesz abba az irányba, hogy mint a modern közgazdaságok felügyelő bizottsága, igazgató tanácsa véleményt nyilvánítson, segítse a vállalati vezetést stratégiai kérdésekben.
Ezek után a további kérdésekre összevonva válaszolok.
A vállalati tanácsok eddigi működésével kapcsolatos kritikák nyilván nem új keletűek. A kormányzati szervek a vállalati tanácsok ügyével többször foglalkoztak, én magam is több konzultáción vettem részt, megvitattam különböző érdekképviseleti szervezetekkel. A VTK ügye felmerült már korábban itt, parlamenti ülésen. Nézetem szerint tehát a kormányzat nem váratlanul és nem kapkodva intézkedett. Kétségtelen, hogy az érdekképviseleti rendszer nem működött jól egészen a legutóbbi időkig, hiszen mind a munkavállalókat, mind a munkaadókat képviselő szervezetek a nyáron gyors osztódásnak és szaporodásnak indultak, és a korábbi monolit szervezetekre kialakított egyeztetési rendszer nem funkcionált. Az új rendszer, amely számol azzal, hogy egy munkahelyen 2-3-4, esetleg 6 érdekképviseleti szervezet működik, - munkástanács, független szervezet, kevésbé független szakszervezet -, nos ez az új rendszer csak most alakul ki, és ebben a hónapban jött létre az a fórum, amely alkalmas a kormányzat, a munkaadók és a munkavállalók közötti tárgyalások intézésére. Én ezért úgy vélem, hogy a Kormány nem vétett a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény ellen, amikor ezt a rendeletét meghozta. Az azonban nyilvánvaló, hogy ilyen nagy horderejű változást sikeresen csak akkor tudunk végrehajtani, ha az érintett társadalmi szervezetek, pártok, mozgalmak, érdekképviseletek, munkástanácsok, szakszervezetek és kamarák együttműködnek, mozgósítják a munkavállalókat, őrködnek a választások tisztaságán, meggátolják az esetleges manipulációt vagy érdektelenséget. Ezért ezen a fórumon hadd forduljak ezekhez a szervezetekhez és az itt képviselt pártokhoz is: kérem mozdítsák elő a vállalati tanácsok megújítását, és majd később azt, hogy a vállalati vezetők megválasztása szigorúan szakmai szempontok alapján, mindannyiunk érdekében menjen végbe. Ezért én úgy gondolom, hogy a vállalati tanácsok újraválasztásáról kiadott rendelet visszavonására, a választások elnapolására az elmondottak alapján nincs indok. Kérem interpelláló képviselőtársamat és a tisztelt Házat, hogy a válaszomat fogadja el. (Taps.)
