Fenyő László: Megáll a vándor
ez hát a táj, melyért lobogtam?
Ó, hányszor s míly silány borokban
tárulkozott a feledés.
Hogy most a lakomás torokból,
a csillogókból, vigadókból,
hólyagzik az émelyedés?
Emlékezés, hányszor feledni?
Feledés, hányszor felszakadni:
valami mult fagyott világát,
emlékké gyógyult símaságát?