Ölbey Irén: A fehér agár
Ölbey Irén: A fehér agár
Egy nagy fehér agár
járt minden éjszakán
a kastély udvarán.
Szép s karcsu volt, akár
járt minden éjszakán
a kastély udvarán.
Szép s karcsu volt, akár
a keskeny, tiszta hold.
Felcsucsozta nyulánk
árnyékát a palánk.
Lihegve szimatolt
Felcsucsozta nyulánk
árnyékát a palánk.
Lihegve szimatolt
körül s végighaladt
a kőtornácon is.
Ott állott a kocsis,
szőrgubája alatt
a kőtornácon is.
Ott állott a kocsis,
szőrgubája alatt
puskával, ám az eb
csak tündökölt serény,
nagy fénnyel s a legény,
mint a kő, megmeredt.
csak tündökölt serény,
nagy fénnyel s a legény,
mint a kő, megmeredt.
S megmeredtek a fák
s megmeredt a setét
park s mögötte a rét.
Megmeredt a világ.
s megmeredt a setét
park s mögötte a rét.
Megmeredt a világ.
Szüköltek a kutyák.
Egy ilyen éjszaka
ölte meg valaha
a kastély dus urát
Egy ilyen éjszaka
ölte meg valaha
a kastély dus urát
egy kolompár cigány.
Ilyenkor ölte meg
s a véres kincseket
elásta azután.
Ilyenkor ölte meg
s a véres kincseket
elásta azután.
S ha éjfélt kongatott
azóta a torony,
látták az udvaron
a fénylő állatot
azóta a torony,
látták az udvaron
a fénylő állatot
dagadni, óriás
szeme világitott,
mint borzalmas titok,
mint tulvilági láz.
szeme világitott,
mint borzalmas titok,
mint tulvilági láz.
Jaj, kit kereshetett?
Mint az ég csillaga,
az ezüst éjszaka
lágy utjai felett
Mint az ég csillaga,
az ezüst éjszaka
lágy utjai felett
lobogva lépkedett.
S az álmodó torony
amikor álmodón
elverte az egyet,
S az álmodó torony
amikor álmodón
elverte az egyet,
látták, hogy mint a köd,
lebegve szétfolyik
a tizenharmadik
vén jegenye mögött.
lebegve szétfolyik
a tizenharmadik
vén jegenye mögött.
