Kelen László: Szemben önmagammal
vagy jobb nem érteni szavát?
Hazajövök, majd ismét elmegyek,
mint aki elkerülné önmagát.
hiába megyek, állok, vagy ülök -
tudom, hogy utolér s elémbe lép,
ki elől oly buzgón menekülök.
vet, felállít s szemembe néz...
Vállamra üt s kiált: "No, most oldj láncot,
most menekülj előlem szép vitéz!
mint mikor megszöksz tőlem, hűtlen eb.
Nézz arcomba, lásd meg magad, szakadj meg,
hogy aztán később egyre hűtlenebb
s könnyen felejtsd igaz arcképedet -
omló csalitba, könnyű percbe bújva,
mint eretnek tagadd meg létemet!"
szemem lehunyom és elsápadok -
de tetszik-nem, akarva-nemakarva
meglátom őt és már nem lázadok.
lélek, mely épp hogy ismerős...
Ő érkezett, kit sohasem szerettem,
a reménytelen gyáva gyenge hős!
- volt itt, nem volt itt? - boszorkányosan...
Mint szú a bútorban, a végtelenben
úgy percegek tovább magányosan.