Devecseri Gábor: Intelem
Devecseri Gábor: Intelem
"Hát te mit jársz itt egyedül?" - kiált rám,
rázva üstökét, a királyi tölgyfa,
zöldje sárgul már s puha rozsdalombot
hullat a földre.
rázva üstökét, a királyi tölgyfa,
zöldje sárgul már s puha rozsdalombot
hullat a földre.
"Láttalak többször, de nem egymagadban,
nemcsak árnyékod követett a fűben,
nemcsak így nappal, nem is eggyel újra
s újra e tájon.
nemcsak árnyékod követett a fűben,
nemcsak így nappal, nem is eggyel újra
s újra e tájon.
Ősz borít fátylat koronámra, friss fagy
marja majd törzsem, de a nap feléled
újra és csipkés levelemre fényét
szórja az új nyár.
marja majd törzsem, de a nap feléled
újra és csipkés levelemre fényét
szórja az új nyár.
Majd ha megvénülsz s nehezedve lábad
nem hoz el többé a hegyekbe hozzám,
új urad lesz majd: a podagra, köszvény
s nem te parancsolsz,
nem hoz el többé a hegyekbe hozzám,
új urad lesz majd: a podagra, köszvény
s nem te parancsolsz,
akkor is víg légy. Legyen akkor édes
ülnöd esténként boraid között és
kályhatűz mellett egyedül mulatnod
Krúdy Gyulával.
ülnöd esténként boraid között és
kályhatűz mellett egyedül mulatnod
Krúdy Gyulával.
Addig év és hold zeneszóra perdül,
szél süvít, erdők szaga száll, a perc jön
s mint a hó, forró tenyeredben olvad.
Élj szabadabban."
szél süvít, erdők szaga száll, a perc jön
s mint a hó, forró tenyeredben olvad.
Élj szabadabban."
