Vészi Endre: Legyecske
akik már elmaradtak,
ködöt őriznek, mint kincseket
és csöndet és nyugalmat.
homlokuk, combuk zöld lesz,
s nem fedik őket omló ruhák
és nem mondják: "úr ez" és "hölgy ez".
mállanak, ellustulnak.
Apró giliszták és gyökerek
tágas orrukba bújnak.
hullt fogak helye tátong:
Emlékük, mint a legyecske száll
s üres szívünkre rázsong.