ERDÉLYI JÓZSEF: IBOLYA
megjelent a kis ibolya.
Megjelent a nagy városban,
bejelenti hogy tavasz van.
veszek végre egy kis csokrot.
Azt se másért, azért veszem:
szegényember hadd keressen.
erdőn vagyok: azt gondolom,
kökénybokros, rögös pusztán,
nem aszfaltos pesti uccán.
elémteszem egy pohárba,
s írok egy dalt, nem tintával, –
kék ibolya illatával.
szívem régi fájdalmával,
kék virággal, zöld levéllel, –
szívem örök szerelmével.