TASS JÓZSEF: ESŐ
Gyerünk! – A viz becsurog a nyakamba… Sebaj! – Nem a viztől
Félek én! Nem az eső az én ellenségem! Ezek a szürke
Nyirkos elemek – szeretnek engem. Betakarnak
A fejem búbjáig. Magukba ölelnek.
Eltüntetnek. – Hipp-hopp!… Fejemen a tündér:
Sipka… Hol vagyok? Sehol… A világon
Nem lát senki. – Ó, – mit tudjátok, micsoda fontos
Dolgokat végzek most? Micsoda titkos
Terveket koholok most. – Esik az esső, –
Fú a szél, – száll a köd… Feketeszárnyu
Angyalok suhannak a levegőben… A vérfoltok az ingem
Közepén, mint csillagok égnek a nyirkos
Világ felett… Tágul a föld a
Lábaim alatt… Isten, hallasz-e engem?…