HOLLÓS LAJOS: HA SENKI SEM LÁT
sujtásában csillagszikrák,
ledobom, ha senki sem lát
s égig futok el mezitláb.
szétpaskolom tenyeremmel.
Tele vagyok szóval, jóval,
örömmel és szerelemmel.
táncra perdülnek a tölgyek.
Ijjammal, ha megfeszítem,
szétlövöm a fülledt földet.
– hadd igyon! – a hold nyakába.
Piros cipőt parancsolok
a százlábu száz lábára.
hogy szemét ne födje hályog!
Úgy élek én, mint őseim:
a pásztorok s a királyok.