BRAUN RÓBERT: A HIVATALOS STATISZTIKA
BRAUN RÓBERT: A HIVATALOS STATISZTIKA
Illyés Gyula a legsötétebb színben festi a magyarság jövőjét.
«A Dunántúl végveszélyben van… mi lesz, ha a Dunántúl lehasad az országról? Megmaradhat önálló államnak az a kis darab, ami a Duna–Tisza között még esetleg magyar marad? Lesz annak létjogosultsága, érdemes azt fentartani a nemzetek sorában?»
Annak eldöntésére, hogy a magyarság kiveszőben van-e vagy sem, semmiképen sem elegendők olyan úti impressziók, hogy egyes házak ablaktáblái le vannak szögezve stb., mert hiszen a lakósság szaporodásának vagy csökkenésének aránya nem állapítható meg olyan labilis, véletlentül függő alapon, hogy a megfigyelő merre utazott és mit látott meg. Ennek eldöntése lehetetlenség a statisztika, pontosabban szólva a népszámlálás adatainak figyelembevétele nélkül. Itt számokról van szó, amelyek minden érdeklődőnek rendelkezésére állnak, mert hiszen nyomtatásban jelentek meg. Mi célja van a nagy költséggel végrehajtott népszámlálásoknak, ha ilyen nagyfontosságú politikai kérdésekben nem ezeket az adatokat nézzük meg elsősorban? Illyés Gyula is idéz számokat, 1912-ből és 1928-ból, (amikor tudvalevőleg nem volt népszámlálás), forrás megnevezése nélkül, ami ilyen esetben menthetetlen mulasztás. Azt sejtem azonban egyes szavaiból, noha biztos nem vagyok benne, hogy forrásul egyházi anyakönyveket használ. Pedig nem lehet kétséges, hogy a népszámlálás adatai hitelesebbek az egyházi nyilvántartásnál, amely egyébként is csak indirekte tartalmaz nemzetiségi adatokat. Házról-házra menő egyházi összeírás nincs és hogy az egyházak maguk is hitelesebbnek veszik a népszámlálást a maguk nyilvántartásánál, azt mutatja, hogy még az olyan kitünően adminisztrált katolikus egyház is sematizmusaiban a felekezeti kimutatást a népszámlálás alapján korrigálja. Illyés Gyula számai mindenesetre jelentékenyen különböznek a népszámlálás adataitól. Íme:
Illyés Gyula szerint
|
1910. évi
|
1930. évi
| ||||
magyarok száma
|
népszámlálás
|
népszámlálás
| ||||
Babarc
|
120
|
80
|
124
|
1334
|
129
|
1388
|
Botyka*
1930 óta Botyka és Kispeterd egyesülése folytán Botyka megszünt, így tehát I. Gy. számaival nem hasonlítható össze.
|
426
|
283
|
–
|
–
|
–
|
–
|
Garé
|
165
|
119
|
454
|
3
|
444
|
3
|
Kovácshida
|
313
|
216
|
384
|
1
|
418
|
–
|
Peterd
|
270
|
104
|
553
|
27
|
372
|
126
|
Szava
|
307
|
208
|
535
|
3
|
522
|
22
|
Tésenfa
|
334
|
236
|
383
|
–
|
395
|
–
|
Túrony
|
243
|
156
|
344
|
–
|
283
|
10
|
De elvégre a magyarság sorsa nem 8 falun múlik. Vegyük egész Baranyát. A mai Baranyában 1920-ban 132.022 magyar és 89.671 német volt 1930-ban 151.194 magyar és 86.581 német. A Dunántul 1920-ban 2154.772 magyar és 330.521 német volt, 1930-ban 2,331.639 magyar és 292.764 német. Egész Magyarországon 1920-ban 7,156.727 magyar és 551.624 német, 1930-ban 8,112.000 magyar és 478.630 német volt. Hol itt a pusztulás?
De vegyük Illyés Gyula többi, sajnos, oly kisszámú adatát. Babarcon szerinte egyetlen tanítványa van a magyar iskolának. Lehetséges-e, hogy az 1930-i népszámlálás szerinti 129 magyar (köztük 76 református) közül ne legyen egynél több tanköteles? Hidasdról «már nincs is kimutatás… egyetlen magyarja sincs». Hidasd nevű hely nincs Magyarországon, de nyilván Hidasról van szó (Baranya vármegye. Pécsváradi járás). Ennek 1930-ban 242 magyar lakósa volt (1910-ben csak 156), közte 235 református. Honnan vette Illyés Gyula adatait?
De térjünk át Illyés Gyulának arra a javaslatára, hogy minden öröklendő birtok négy részre osztandó és ahánnyal kevesebb örökös van négynél, annyi részt örököljön az állam. Nézzük, mi lenne, ha ezt a nem épen új és reménytelenül kivihetetlen javaslatot elfogadnák, pl. egy 8 holdas parasztbirtokkal három nemzedék múlva. A harmadik nemzedékben a 8 hold minden egyes parcellája 64 részre oszlanék. Ma, amikor az agrárpolitika mindenütt a birtokelaprózódás ellen küzd, lehet-e komolyan venni ezt a javaslatot?
Meg kell említenünk továbbá azt a lappangó, nyomtatásban kifejezésre nem jutó nézetet, hogy t. i. csak a reformátusok az igaz magyarok. Nézzük meg tehát ebből a szempontból is a szóbanforgó községek statisztikáját.
Reformátusok száma
| ||
1910
|
1930
| |
Babarc
|
95
|
76
|
Garé
|
155
|
119
|
Kovácsháza
|
292
|
221
|
Peterd
|
210
|
146
|
Szava
|
286
|
210
|
Tésenfa
|
307
|
281
|
Túrony
|
253
|
259
|
1598
|
1312
| |
Husz év alatt a fogyás 286, azaz nem egészen 18%. Az egész mai Baranyában a reformátusok vesztesége 1920 óta 1066, vagyis 3.8% , úgy, hogy ma az egész vármegye lakósságának többé nem 11.6%-át, hanem csak 10.7%-át teszik ki. De még ez a szám is magyarázatra szorul, mert a csökkenésben az elvándorlás is szerepel. Baranya 1066 reformátust veszített, viszont Pécs 68.6%-kal, azaz 1530 reformátussal szaporodott az utóbbi tíz év alatt. Továbbá Budapesten az utóbbi tíz év alatt a katolikusok szaporodása 8.2% , ellenben a reformátusoké 20.3% , ami nyilván nagyrészt nem születés, hanem bevándorlás.
Mindamellett közismert tényként kell elismernünk, hogy a reformátusok születési számaránya alacsonyabb az országos átlagnál. Azonban ez szabályszerű jelensége a születések mesterséges szabályozásának, az emberi nem jövőjére nézve ennek az oly döntő fontosságú találmánynak terjedése óta, hogy t. i. a születések mesterséges szabályozásának ismerete a lakóság vagyonosabb és intelligensebb részében terjed gyorsabban. A zsidók száma Baranyában tíz év alatt 16.2%-kal csökkent, a Dunántul 13.6%-kal, Budapesten 5.2%-kal, az egész országban 6.1%-kal.
Lehetetlenség e vita keretében az egykével kimerítően foglalkozni. De mégis fölmerül az a kérdés, hogy vajjon nem elsőbbrangú föladat-e a meglévő magyarság megélhetésének biztosítása, mint szaporodásának gyorsítása? Hogy nem ökonomikusabb módja-e a lakósság szaporításának a halálozási arány csökkentése, mint a születési arány növelése? Különösen Magyarországra nézve vethető föl ez a kérdés, amely Európa vezető országai közé tartozik születési és halálozási, különösen pedig gyermekhalálozási tekintetben. Végül pedig megkérdezném Illyés Gyulától és az egyke és egyse többi elméleti ellenségétől, nincs-e olyan határ, ahonnan kezdve már nem kívánatos a szaporodás? Miért kíván pl. Illyés Gyula csak négy örököst és nem tizenhatot. Noha sokan állítják ma is Magyarországon, hogy az egyke tette tönkre Franciaországot, mégis azt hisszük, hogy Franciaország, vagy az erdélyi szászok mai helyzete kevésbé elrettentő, mint pl. a kinaiaké, vagy a hinduké. Ismeretes egyébként, hogy ma az angolok és a németek születés dolgában már a franciák mögött állnak. Mert a nemzetek mennyiség helyett minőségre törekszenek és nehéz volna elképzelni, hogy ma bármely nyugateurópai országban a születések szaporítását sürgetné felelősséggel bíró tényező. Az angol lordok háza már évekkel ezelőtt pártolt egy olyan javaslatot, hogy a szegényebb lakósság számára közpénzen állítsanak föl tanácsadó hivatalt a fogamzás megakadályozására (ami érthető, mert hiszen a munkanélküliek eltartása ott egyebek közt a lordok adóját is növeli) és az anglikán egyház nemrég szintén elismerte a fogamzás megakadályozásának jogosságát szociális okból (ami szintén érthető, mert Angliában közismerten egy foglalkozási ágban sem olyan csekély a születések száma, mint az anglikán papságnál). Viszont Amerikában nemrég mondta a nagy nyilvánosság előtt egyik legtekintélyesebb orvos (a Columbia Egyetem tanára), hogy bízvást reméli, hogy 1935-től fogva Amerikában nem születik többé olyan gyermek, akinek a születését a szülők nem kívánják.
Nem helyes analógia, amikor Illyés Gyula a városokban elszigetelten élő szerbek kipusztulására hivatkozik. Ezek a szerbek azoknak a politikai menekülteknek az utódai voltak, akik a 17. század végén az osztrák megszállás alatt politikailag kompromittálták magukat és a visszatérő török hadsereg bosszúja elől menekültek. A legműveltebb és leggazdagabb szerbek voltak így kénytelenek elhagyni hazájukat és helyzetük lényegében ugyanolyan volt, mint a francia vagy orosz forradalom emigránsaié: kiveszésre voltak ítélve.
Illyés Gyula cikkét különösen károsnak tartom azért, mert mérsékelt, urbánus hangjánál és irodalmi színvonalánál fogva nagyon alkalmas arra, hogy hangulatot teremtsen a falusi német lakósság ellen, amely gazdasági erényeinél fogva még sokáig fog követendő például szolgálni a magyar mezőgazdasági népességnek.
