GELLÉRT OSZKÁR: CSOMBÓK
GELLÉRT OSZKÁR: CSOMBÓK
Foszlott, szakadt selyemzsebkendő.
Valamikor te adtad édes:
Tudod-e, hogy már jó huszéves?
Valamikor te adtad édes:
Tudod-e, hogy már jó huszéves?
Mellette egy szelet papíron
Két szó, groteszkül rímbe csengő.
Azóta vár, hogy versbe írom.
Két szó, groteszkül rímbe csengő.
Azóta vár, hogy versbe írom.
A kendőt összehajtom szépen,
Halott arcomra jó lesz egyszer.
De a papírt azt összetépem.
Halott arcomra jó lesz egyszer.
De a papírt azt összetépem.
S a két szó szól: Miért feledsz el?
S néz vádlón mint két szomorú szem:
Nem szabadulhatsz tőlem úgysem!
S néz vádlón mint két szomorú szem:
Nem szabadulhatsz tőlem úgysem!
Két szó megállj! bolondos ötlet:
Hogy odaát tovább kinozzál,
Kendőm csücskén csombókba kötlek.
Hogy odaát tovább kinozzál,
Kendőm csücskén csombókba kötlek.
S ha meglelem a ritmust hozzád,
Majd kibogozlak túl a síron –
És azt a verset
A poklok kínja közt megírom.
Majd kibogozlak túl a síron –
És azt a verset
A poklok kínja közt megírom.
