ERDÉLYI JÓZSEF: TÁLTOS
ERDÉLYI JÓZSEF: TÁLTOS
Ha férfit vagy asszonyt öklel meg
egy ökör, úgy hogy meghal: kővel kö-
veztessék meg az ökör és húsát meg
ne egyék, de az ökörnek ura ártatlan.
egy ökör, úgy hogy meghal: kővel kö-
veztessék meg az ökör és húsát meg
ne egyék, de az ökörnek ura ártatlan.
De ha az ökör azelőtt is öklelős volt
és annak urát megintették és mégsem
őrizte azt és férfit vagy asszonyt ölt
meg: az ökör köveztessék meg és ura
is halállal lakoljon.
és annak urát megintették és mégsem
őrizte azt és férfit vagy asszonyt ölt
meg: az ökör köveztessék meg és ura
is halállal lakoljon.
Mózes II. 21. 128–29.
A csődör lábát mosta a lovász.
Rugott a csődör s meghalt a lovász.
Koncra, lóhoz lovász: akad.
Eltemették s fogadtak másikat.
Rugott a csődör s meghalt a lovász.
Koncra, lóhoz lovász: akad.
Eltemették s fogadtak másikat.
Elfeledték a rosszuljárt lovászt,
nem emlegették, csak azt a rugást
s a gyilkos csődör neve nagyra nőtt,
kivált előttünk, kis fiuk előtt.
nem emlegették, csak azt a rugást
s a gyilkos csődör neve nagyra nőtt,
kivált előttünk, kis fiuk előtt.
Félelmesebb lett mint az uraság,
aki tudtunkkal még egy inasát, –
egy lábmosóját sem rugta agyon…
Megnőtt a csődör előttünk nagyon.
aki tudtunkkal még egy inasát, –
egy lábmosóját sem rugta agyon…
Megnőtt a csődör előttünk nagyon.
Eltünt a kastély, el a nyárfasor
és semmi lett az ember mint a por,
nagy ám az állat, magas mint az ég,
sörénye felhő, szél zilálta szét.
és semmi lett az ember mint a por,
nagy ám az állat, magas mint az ég,
sörénye felhő, szél zilálta szét.
Ördöngős táltos, szilaj és hamis,
betört az álmok országába is,
gyermek előle meg nem menekült, –
felrepültünk és utánunk repült…
betört az álmok országába is,
gyermek előle meg nem menekült, –
felrepültünk és utánunk repült…
Jászolhoz kötve, szűk rekeszben állt,
rettegtük mégis, akár a halált,
hős volt aki csak közelmenni mert,
hát még az aki rá kezet emelt. –
rettegtük mégis, akár a halált,
hős volt aki csak közelmenni mert,
hát még az aki rá kezet emelt. –
Az új lovász… mikor jártatni ment,
halála hátán mint valami szent:
az égbe ért fel vakmerő feje
s a szörnyű csődör nem vetette le!…
halála hátán mint valami szent:
az égbe ért fel vakmerő feje
s a szörnyű csődör nem vetette le!…
