ERDÉLYI JÓZSEF: KÉTFÉLE ÁLOM
ERDÉLYI JÓZSEF: KÉTFÉLE ÁLOM
Van úgy, hogy álmában az ember
száll, száll s van úgy, hogy szállna, szállna,
de nem tud. – Álom ez az élet,
valaki szép-rút, jó-rossz álma…
Az ember szólna, jaj, de hang
nem jön ki torkán. – Álom, álom:
kétféle álom ez az élet,
úgy találom.
száll, száll s van úgy, hogy szállna, szállna,
de nem tud. – Álom ez az élet,
valaki szép-rút, jó-rossz álma…
Az ember szólna, jaj, de hang
nem jön ki torkán. – Álom, álom:
kétféle álom ez az élet,
úgy találom.
Valaki álmodik mibennünk
s mit álmodik: az a valóság;
az ő álmai mind a fények
s az árnyak, a tüskék s a rózsák. –
Valaki álmodik mibennünk,
valahányszor ébren vagyunk:
ő benne meg, csukott szemekkel,
mi álmodunk…
s mit álmodik: az a valóság;
az ő álmai mind a fények
s az árnyak, a tüskék s a rózsák. –
Valaki álmodik mibennünk,
valahányszor ébren vagyunk:
ő benne meg, csukott szemekkel,
mi álmodunk…
Tán a halál lesz ébredésünk:
megszakad a kétféle álom,
vagy egyesül… Hiába minden:
e titkot már ki nem találom. –
Tán egyesül s beteljesül
minden vágyunk és rettegésünk
s az lesz a mi örök jutalmunk
s büntetésünk.
megszakad a kétféle álom,
vagy egyesül… Hiába minden:
e titkot már ki nem találom. –
Tán egyesül s beteljesül
minden vágyunk és rettegésünk
s az lesz a mi örök jutalmunk
s büntetésünk.
