GELLÉRT OSZKÁR: ORKÁN, KÖNNYŰ NEKED
GELLÉRT OSZKÁR: ORKÁN, KÖNNYŰ NEKED
Orkán, könnyü neked, hogy sziklákat görgess és hegyeket omlassz,
Orkán, könnyü neked, hogy erdőket szaggass ki tövestül.
De hogyanis építsek én a levált tömbökből
Egy homlokot
És hogyanis kössek én a letarolt erdők milliárd leveléből
E homlok köré koszorút,
Mikor csak azt szeretném elmondani most
Egészen egyszerü, halk verssorokban, amik
Fuvallatukkal túlzengjék az orkánt: –
Hogy könnyü az orkánnak
Sziklákat görgetni és hegyeket omlasztani
És könnyü az orkánnak erdőket szaggatni ki tövestül,
Sziklákat kgörgetni és hegyeket omlasztani
És könnyű az orkánnak erdőket szaggatni ki tövestül,
De könnyebb volna
A te igent-lehellő egyetlen sóhajodnak
Végigseperni és eltemetni minden mai szenvedést lelkeinkben,
Ha holnap hajnalban kimennénk a mezőre
Eljátszadozni emlékeinkkel
S én koszorút kötnék ujra, kedves, a homlokod köré,
Mint egyszer, régen. De hogyanis mondjam ezt el neked,
Mikor úgy fáj. S mikor nincsen is olyan költő a világon.
Orkán, könnyü neked, hogy erdőket szaggass ki tövestül.
De hogyanis építsek én a levált tömbökből
Egy homlokot
És hogyanis kössek én a letarolt erdők milliárd leveléből
E homlok köré koszorút,
Mikor csak azt szeretném elmondani most
Egészen egyszerü, halk verssorokban, amik
Fuvallatukkal túlzengjék az orkánt: –
Hogy könnyü az orkánnak
Sziklákat görgetni és hegyeket omlasztani
És könnyü az orkánnak erdőket szaggatni ki tövestül,
Sziklákat kgörgetni és hegyeket omlasztani
És könnyű az orkánnak erdőket szaggatni ki tövestül,
De könnyebb volna
A te igent-lehellő egyetlen sóhajodnak
Végigseperni és eltemetni minden mai szenvedést lelkeinkben,
Ha holnap hajnalban kimennénk a mezőre
Eljátszadozni emlékeinkkel
S én koszorút kötnék ujra, kedves, a homlokod köré,
Mint egyszer, régen. De hogyanis mondjam ezt el neked,
Mikor úgy fáj. S mikor nincsen is olyan költő a világon.
